Hogyan reagáljunk ha a fiatal gyerekünk közli velünk hívőkkel, hogy ateista vagyok, nem kérek a vallásokból?

Nem vallásosnak kell lenni, hanem hívőnek.

Hit pedig nem fakad tudatlanságból, szóval meg kellene valahogy ismertetned vele Isten tanításait és kivenni a rossz társaságból.

Szia

Elsősorban azt kellene megtudni, hogy mi az amiért így gondolja, vagy így döntött. Ezután a válasszal összhangban kell elkezdeni építkezni.

Nagyon fontos, hogy ne erőltessük, inkább tanítsunk a példánkkal, megfelelő magyarázatokkal.

Hát van, aki menthetetlen!

Szerintem a hit az pont az, amit nem lehet erőltetni mert vagy jön vagy van igény rá, vagy nem.

Te felvilágosítod, aztán elengeded, mert nem menthetsz meg senkit, aki nem akarja.

Sajnos ez van!

Manapság a sötét oldal annyira erős, hogy a hívőknek nagyon fel kell kötni azt a bizonyos gatyát, nehogy a sok tudatlan magával rántsa.

Tartsátok tiszteletben a véleményét.

Amúgy még az se kizárt, hogy meleg ;-)

Imádkozz és böjtölj azért, hogy térjen vissza a kereszténységre.

Isten nem hálátlan. Ha olyat kérünk tőle, ami az akaratával megegyezik és böjtölünk is érte, akkor teljesíti.

Valószínűleg valami nagy szenvedés árán fog visszatérni.

Amikor egy hitetlennek mindig minden jól megy, akkor azt hazudja magának, hogy "csak saját magamnak köszönhetem a sikereimet".

Természetesen sokat kell imádkozni.

Van, aki 38 évig imádkozott a férjéért.

A fiam is közölte velem, hogy nem hisz Jézusban, Istenben. Mit lehet tenni? én sem hittem benne, én is voltam ateista. Aztán jött a mélypont és megtértem.

Inkább emlékezz, hogy ez meg van írva:

"Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik. Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – meghasonlást. Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.”" (Lukács 12: 49-53)

Ez a meghasonlás a családban a megváltás következménye. Ez teljesen normális.

De nem 1 és nem is 2 eset van, hanem rengeteg, amikor az ember mégis csak megtér az Úrhoz. Szerintem ne erőltesd. Én sem erőltetem a fiamnak. Talán eljön majd a nap, amikor az ember gyermeke Isten keresésére indul. Ebben van a szülő reménye. El kell engedni a gyermeket.