Mikor találom meg Isten célját az életemre nézve?
És én most konkrét célra gondolok, nem ilyen "tartsd be a parancsokat és tégy jót másokkal" dologra, amik persze alapok egy kereszténynél.
Hanem olyanokra, hogy számomra mi a terve. Minél idősebb vagyok ez annál jobban nyomaszt.
válasza:Amikor megérted, hogy mit vár el mindenkitől egységesen.
Isten nem személyre szabja az elvárásait, hanem társadalmi, közösségi módon.
Mindenkire minden vonatkozik.
Ez csak annyiban személyes, hogy van akinek a körülményei többet engednek a szolgálatban, van akinek kevesebbet.
(Máté 13:8) 8 Megint más magok a jó földbe estek, és termést kezdtek hozni, ez százszorost, az hatvanszorost, amaz harmincszorost.
válasza: válasza:3
Kedves Kérdező.
A keresztéy élet nem hivatás, hanem életforma.
Az apostolok többsége saját munkából élt, ahogy az utazó misszionáriusok is, mint Pál vagy Barnabás.
Péternek pedig, ahogy más keresztény felvigyázóknak felesége, és gyermekei is voltak.
Szándékosan a Károliból idézem azt az elvárást, ami egy gyülekezti felvigyázót kell, hogy jellemezzen:
1Timóteus 3:Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kiván, jó dolgot kíván.
2
Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;
3
Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó;
4
Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;
5
(Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)
Isten nem úgy gondolja a "papságot", ahogy némelyek gondolják, vagy tanították.
Egy felvigyázó, aki a gyülekeztért felelős, semmivel sem kiemelkedőbb személy Isten szemében, és bárki törekedhet erre a feladatra, ami bizony felelősséggel jár.
A Biblia vers nem arról szól, hogy valaki azzal tesz többet hogy "pap".
Pál apostol, vagy Timóteusz sokkal több időt és lehetőséget szánt Isten munkájában, mint aki csak a gyülekezetben tanít.
Hanem az idejének nagyobb részét, Isten királyságának jóhíre érdekében tesz. Egy felvigyázó, vagy a vers alapján egy "püspök, pap", más szolgálati ágban tevékenykedik, de nem jelenti, hogy többet tesz.
Én nem a többnek lenniségről beszélek. Hanem, hogy mikor hívja el Isten személyesen az embert.
Mert nem arról szól a keresztény élet, hogy élvezkedem az eleve általam választott munkában, világi jó dolgokban, feleséggel stb. Mert ezt egy jobb életű hitetlen is megteszi.
El kell fogadni, hogy valakik sokkal többre vágynak.
Lásd: "Ekkor Péter megszólalt: Nézd, mi mindent elhagytunk és követünk téged. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet."
válasza: válasza:Isten-mint írtad is- minden emberre szabott egy testhez(szellemiséghez) mért,kidolgozott tervet.
Ha azt a tervet kőbevésve az orrunk elé tenné,elveszne a szabad akaratunk.
Isten ezért életünk pillanataiba rejti azt,mint szeretetünk kifejezőit.
Amikor a jót a jóért teszed,akkor Isten terve előkészítését végzed Vele.
Amikor sok boldogságszerző jót teszünk, előbb-utóbb ránk tör a felismerés: EZ AZ! Ezt várja Isten tőlem!...Már nincs más dolgunk,csak elvégezni és befejezni azt....
Általában a kis tervek készítik elő a nagyobbakat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!