Ha egy gyilkost nem fognak el akkor pokolba jut halála napján? Az ítélet napján találkozik áldozatával?

Lukács23,39-43

A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!

Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

És mi ugyan méltán, mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük, ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.

És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban.

És monda neki Jézus: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban!

Ha egy gyilkost nem fognak el akkor megúszta.

Pokol, Mennyország, végítélet csak a fejekben létezik, egyes emberek azt hiszik, hogy van ilyen.

Aki megbánja a bűnét, az vállalja bűnei következményeit is.

Ha tehát a bűnös nem adja fel magát, akkor nem bánta meg a bűnét. Persze, nyugtatgathatja a bűzelkövető azzal magát, hogy bánja a bűnét, de ha a felelősségre vonást nem vállalja, az ugyan miféle bűnbánat lenne?

Ha pedig egy gyilkos megbánja a bűnét, vállalja a felelősségre vonást és kész elfogadni a büntetést, akkor nem fog pokolra kerülni.

Minden gyilkos találkozik az áldozatával odaát. Ez független attól, hogy megbánta-e a bűnét vagy sem. De aki megbánta bűnét és vállalta a felelősségre vonást, az bocsánatot is kér az áldozatától. Az a bocsánatkérés őszinte így a bűne megbocsátható.

De aki nem bánta meg a gyilkosságot, még ha bosszúból gyilkosságot megtorolva gyilkolt is, annak bűne megbocsáthatatlan. Sőt még ha parancsra gyilkolt is, mert besorozták katonának és ezt a bűnét nem bánja, mondván parancsra teljesítette a bűnt, annak bűnét nem lesz aki megbocsáthassa.

A gyilkoló katona és a sorozatgyilkos között nincs különbség. Az emberek szemében van köztük különbség, de Isten szemében nincs köztük különbség.

Míg a sorozatgyilkosnak nem parancsolta senki, hogy öljön, hanem csak a katonának, ezért még nagyobb a bűnük azoknak, akik parancsba adták az emberölést.

Aki pokolra jut, az átéli áldozata minden szenvedését. Újra és újra és újra és újra és újra, az összeset. Az pedig mindegy, hogy a bűnelkövető áldozata meghalt-e vagy nem. Bűnei által okozott károkat minden bűnös elszenvedi.

Nem konkrét helyként fognám fel a poklot vagy a mennyországot. Úgy fogom fel, mint odaát, ahol leéljük azok életét akiknek ártottunk vagy akikkel rosszat tettünk. Sőt akár még egy alternatív döntésünk végkifejletét is átélhetjük, ami itt a földön meg nem történhetett.

Ami itt a földön megtörtént vagy megtörténhetett volna, azt kapjuk odaát.

Az egyház tanítása végtelenül leegyszerűsíti Odaátról alkotott képet pokolra és Mennyországra. Odaát egy személyre szabott hely. Mindenkinek a hite határozza meg, hogy miben részesül.

Aki abban hisz, hogy nincsen sem Isten, sem semmi a halál után, még annak is a hitéhez alakul Odaát. Aki a reinkarnációban hisz, annak is a hitéhez igazodik Odaát.

Nekem megadatott, hogy láthassam , mi van Odaát. Láttam, ahogy egyesek a mennyországban érezték magukat, másoknak pedig pokol voltak a mindennapjaik. Láttam, ahogy némelyek újjászületve minden emléküket elveszítve újszülöttként felsírnak. Láttam, amint némelyek újra és újra leélik a saját életüket. Van akinek az a pokol, másoknak pedig mennyország. Olyat is láttam, aki test nélkül, érintés, evés, ivás nélkül szemléli az élőket, de őt senki sem látta. olyat is láthattam, aki minden ember életét leélte odaát az elsőktől egészen az utolsókig, akik még meg sem születtek.

Voltak akik a hitrendszerüket úgy építették fel és aszerint élték életüket, hogy haláluk visszafordítható legyen és ők bár ezerszer meghaltak, az a halál semmissé lett téve és egy alternatív döntés következtében élhettek itt a földön közöttünk. Ők voltak a legérdekesebbek. egyik lábukkal a pokolban álltak, másik lábukkal a mennyországban álltak, mindeközben itt a földön élték mindennapjaikat. Ők csak élték a csendes életüket, senki sem ismerte a nevüket, pedig hitük az egész világot formálta át.

Ők ma is élnek, de nekik senki sem hisz. Ők Isten angyalaiként vannak számon tartva. Mind megismerhették az Urat, így válhattak ilyenné. Volt köztük, aki kétezer éve a földön él, volt köztük, aki nemrég született, de olyan is, aki még meg sem születhetett.

Odaát ugyanis az idő nem téma.

és elfelejtettem leírni:

Láttam a semmibe vesző ateistákat is.

Én már nem hiszek semmiben, csak mindenkinek olyan lesz a sorsa, amilyenné az emberek teszik egymásnak a sorsát és halál után nem létezik semmi.

Nincs se ítélet a halál után, se üdvözülés, hanem csak ahogy nem tudta az ember, hogy mi volt a születése előtt, ugyanúgy nem fogja azt sem látni és tudni, hogy az ember halála után is hogy mennek majd tovább a dolgok.