Létezik olyan tudós, aki a görög mitológiában hisz?

Aki "hisz" az nemigen lehet tudós.

A két módszer szinte kizárja egymást, így hívőből nem lesz tudós, a tudós meg nem fog hinni?

Ja, hogy a történelemben vannak ellentétes példák?

Én ezt kétségbe vonom a fentiek miatt, azok a régi tudósok, akik valamilyen vallást követtek, csak kényszerből vallották magukat hívőnek.

mert

A tudományban nem hisznek, a hitben nem tudnak!

#4

Elég beszűkült látásmódod van, ha azt hiszed hogy a tudós egy 100%-ban logikus ember aki csak olyasmit hisz el amit a két szemével lát és be tudja bizonyítani kísérlettel hogy van. Ilyen ember kb nem is létezik.

#4.

Newton például unitárius volt (magyarán a Fiú és a Szentlélek szerinte nem volt öröktől való, különálló személy, hanem az Atyából levezethető isteni részegésznek erői valamilyen szempontból), ami a korban még a protestáns irányzatok követői között is megvetett volt. Miért nevezné magát valaki egy eleve kiközösített vallási felekezet követőjének, ha mondjuk katolikusként nem kellett volna rettegnie attól, hogy eretneknek bélyegzik és még a nem vallási témájú műveit is betiltják? Másrészt miért írna annyi könyvet vallási témában egy ateista - ha elég lenne hívőnek vallania magát -, hogy a mai napig az egyik jelentős teológusnak és vallástudósnak nevezhetjük a történelemben? Galilei több vallásfilozófiai kérdésben szintén a korban a hívek között a kisebbségi álláspontot képviselte, bár nála ez nem volt annyira radikálisan nagy különbség, mint Newtonnál. Akkor már miért nem a többségi állásponthoz csatlakozott?

A zsidó tudósoknál ez a kérdés ugyanúgy fennáll. Mi a fészkesért hazudná magát egy a megbélyegzéstől tartó és a társadalmi nyomásnak eleget tevő ember egy a korban mind a keresztények, mind a muszlimok által megvetett vallás követőjének? Egyes történelmi korokban sokkal megvetettebb volt zsidónak lenni, mint boszorkánynak...

És mi a helyzet a hindu és a buddhista tudósokkal? Náluk már nagyon ősi idők óta léteznek vallástagadó, materialista és ateista filozófiai irányzatok (pl.: charvaka vagy ajivika). Sőt, még nihilista, meg hedonista irányzatok is vannak ezeken belül (nálunk ilyen mértékben erre Nietzsche gondolataiig várni kellett). Ezek hagyományosan szembe helyezkedtek el mind a védikus/ortodox hinduizmussal, mind a nem hindu buddhizmussal és dzsainizmussal. Miért nem nevezték magukat könnyű szerrel valamelyik fenti követőjének akkor inkább?

Vagy a felvilágosodás filozófusainak és tudósainak többsége miért volt többségében hívő? Deista/panteista/keresztény? Ekkor már igen erősen jelen volt az ateizmus is a társadalomban. Másrészt a deizmus, meg a panteizmus eleve nem kimondottan az ortodox (értsd: mint jelző, nem, mint vallási felekezet) ábrahámi teológiai álláspont. Pascal, felvilágosodás kori fizikus, matematikus, filozófus konkrétan értekezéseket írt arról, hogy véleménye szerint miért logikusabb a hívő élet a lehetőségek kombinációját mérlegelve, akkor is, ha valójában mindenki "agnosztikus", hisz konkrét, tárgyi tudása senkinek nincsen erről. Egy pusztán kényszerből "vallásos" ember miért tenne ilyet, pláne a filozófiájának egyik tételét miért emelné egy szerinte is nyilvánvaló hazugság köré, ha ebben a korban aztán tényleg elég lenne, sőt, sok is lenne, ha annyit mondana, hogy "Am... Hívő vagyok."?

Sajnos a történelem a hozzád hasonlóan beszűkülten gondolkodó embereknek nem éppen az erőssége. Ugyanis logikával kardoskodsz, de a történelmi ismeretek hiánya miatt te magad is logikátlan dolgokat állítasz.

Másrészt egy olyan téren nem igazán lehet tudni semmit, ami semmilyen tudományág kutatásának célkeresztjében nem áll, nem megfogható és természet feletti, tehát a természet eszközeivel nem is mérhető. Szóval ezen a területen örökre maradni fog a személyes vélemény szabadsága, mivel sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet semmit.

#5.

Logikusan gondolkodó ember nem feltétlenül csak olyan dolgot fogad el, amit a két szemével lát vagy kísérletekkel le tud modellezni. Kezdjük ott, hogy a filozófia például totálisan elszállt tudomány, ahol SEMMIT nem lehet így igazolni. Mégsem logikátlan.

Ha már felvilágosodás: ekkor jelent meg a deista keresztény teológia, aminek épp az volt a célkitűzése, hogy a kereszténységet egy észvallássá változtassa. Magyarán kicsit a buddhizmusban a zen irányzathoz hasonlóan: puritán, lecsupaszított, egyszerű az egész és minden állítás mögött filozófiai logika van, mint kb. Pascalnál vagy Russeu-nál.

"Newton például unitárius volt "

Állítólag.

Lehet, hogy csak azért csinált úgy, hogy békén hagyják.

#9.

Élete végéig rettegett attól, hogy perbe fogják és kiátkozzák.

"Miért nevezné magát valaki egy eleve kiközösített vallási felekezet követőjének, ha mondjuk katolikusként nem kellett volna rettegnie attól, hogy eretneknek bélyegzik és még a nem vallási témájú műveit is betiltják? "

Csinálhatott volna úgy is, mint egy katolikus. XD

És nem kellett volna ezernyi unitárius kátét írni. XD