Ádám és Éva az emberiség történelme során ők hibázták a legnagyobbat?

Békesség neked, kérdező!

Ádám és Éva, az Isten által teremtett első emberpár, az emberiség állítólagos ősei szimbólumok! A Bibliában szereplő összes személy valahol mi magunk is vagyunk. Az ember tükre a másiknak, senki sem tökéletes, mindenki vétkező, gyarló, de az emberek zöme mégis felemeli magát, azt vallja, hogy ő jó ember, hogy bölcs, ismeri Istent és az Igazságot, hogy a helyes úton jár, mégis a gyümölcsei teljesen mást mutatnak, mert ítélkező, megfedő, elítélő, rágalmazó, cinikus, megalázó, kegyetlen, másokon élcelődő, hedonista, testi perverziókban élő, képmutatásban tetszelgő, beképzelt, hazug, félelemmel teli, olyan, aki azt hallja meg, ami a fülét simogatja és még lehetne sorolni. Ezen érzések ott gyökereznek mindannyiunkban, de sokan ezt vagy nem tudják, vagy inkább nem akarják észrevenni. Így álarcot hordanak, és annyi arcot mutatnak a világ, a környezetük felé, amennyit csak akarnak. A testi ember mind ilyen, de aki már újjászületett kisded, az nem játssza már meg magát, az azt mutatja, ami igaz, nem pedig azt, amit ő igaznak vél. Az ilyen ember kiszámíthatatlan, mivel Isten vezeti, a tesi ember viszont borzasztóan kiszámítható és egyszerű, aki mindig elárulja magát, és a verem, amit másnak ás, abba mindig beleesik. De könnyedebb felemelni magunkat, mintsem elismerni a vétségünket, és szelíden hagyni, hogy Isten letörje a szarvunkat!

Az emberiségnek, a testi embernek van csak történelme. Benne van a szóban: tört-én-elem! Az emberiség elbukott valósága, az maga a történelem. Ezért ismétli magát, mivel az ember ugyan azt a hibát véti, követi el szüntelen, szinte naponta, mivel nem Isten kegyelmét élvezi, hanem a testi vágyait, a világot emeli fel, annak az oltárán adózik. Ádám és Éva a bukásával megteremtette az emberiség elbukott valóságát is. Ez a Föld, ahol élünk, ez nem az Igazság mezsgyéje, hanem csupán a valóság, ami nem az Igazság! Sőt! Ez maga a pokol! A valóság az az ember által kreált talmi, illuzórikus létsík, a vesztőhely. Isten Igazsága ezen kívül esik, az tökéletes, az egész, nem pedig rész. Amikor ők vétkeztek, mint ahogyan mi is ezt tesszük szüntelen, akkor maguk teremtették meg ezt a valóságot, ami hazugságon, képmutatáson, de főleg félelmen alapul. Ádám és Éva története ki lett szisztematikusan forgatva, hogy a vallási fiktív démonokkal és egyéb mesékkel együtt az ember tudjon másra mutogatni, és rájuk hárítani a saját felelősségét! Nem létezik semmi szellemvilág, ördögök és egyéb kreatúrák. Csak az ember lett teremtve, nincsen rajtunk kívül más.

Nem Ádám és Éva a hibásak, hanem mi vagyunk azok! Ők a mi szimbólumaink. Az ember romlott szíve a sátáni lelkület melegágya. Ahogyan ők akkor elbuktak, úgy bukunk el mi is naponta, és meggyalázzuk az ártatlant, Krisztust. Fára szegezzük a vétkeinkkel. Naponta! Aki ezt tagadja, az hamisságban él még. A Biblia telve van szimbólummal. Az Éden ott van mindannyiunkban, mint ahogyan az Élet Fája és a Jó és a Rossz tudásának fája is. Az Éden az az Istenben való élés állapota, a két fa pedig Krisztusnak, az ember gyermeki lelkületének, és a sátánnak az ember gyarló vetületének a szimbólumai.

Valójában a Teremtés egy pillanatban zajlott le. Istennél nem létezik olyan, hogy először, majd utána. Minden egy tökéletes pillanatban él. Nála nincsen sem idő, sem tér. Ádám és Éva az maga az ember, ők mi vagyunk. És ahogy ők elbuktak, valójában bennük mi bukunk el ugyan úgy szüntelen. De csak addig, amíg nem születik valaki újjá Lélektől és víztől, vallás, földi tudományok, intellektus, önmagam, világi képmutatás, információk, státusz, hierarchia, vagyon, hatalom, emberkövetés, perverziók és hazugságok nélkül.

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek adjon a kegyelméből szüntelen, mert Övé a dicsőség mindörökké!

Üdv.

12-es kommentelő: A te lelked rajta, az Igazság ki van mondva, így már nem tudod azt mondani majd, hogy nem hallottad. A legtöbbek füle, úgy akkoriban, mint most is csukva van rá. Csak azt halljuk meg, amit a gyomrunk be akar venni, ima a kivételekért. Ezeket te sem találod meg soha, sehol sem leírva, kimondva, ezt ne feledd el kérlek, és nem ok nélkül van ez így! Ha számodra ez sületlenség, akkor szerinted magam mit érzek a te soraid láttán? De inkább mit érez Isten? Könnyű szavakat halmozni, leírni, beszélni, de megint más mondani is valamit. ha máskor pedig megszólítasz valakit, akkor kérlek jelezd ezt valahogy egyértelműbben is. Ez is felelősségvállalás és valahol kötelességtudat, amit a legtöbben nem tesznek. Így marad a cinizmus meg a megalázás, de aki ilyen, az mindig, amit így a másiknak mond, azt saját magából szólja saját magának.

Legyen meg a te hited szerint is, és a Szent Lélek adjon gyógyírt a te szemedre is!

Üdv.