Istent miért nem nőként imádjuk???

#9

Korábbi válaszaimból összerakva, kibővítve:

Ugyanaz a szöveg mindig, százszor leírtam már, s nem csak én; hogy EGYEDÜL ISTENHEZ IMÁDKOZUNK (mert csak Őt illeti meg az imádat), s a SZENTEKNEK A KÖZBENJÁRÁSÁT KÉRJÜK. Ők —mivel telve vannak Krisztussal s az Ő szeretetével— imáikkal segítenek minket. És mi kapcsolatba léphetünk velük.

“Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,10)

Tehát mindenkinek van őrangyala. S akkor az mégis őriz téged valahogy, s ő nem Krisztus.

Máshol is látjuk, hogy az angyal oltalmaz. Például a Zsolt 34,8 és a Zsolt 91,10-13.

Sőt, az angyalok közbenjárására is van példa. Nézzük csak meg a Jób 33,23-24-et és a Zak 1,12-t. Nem egy angyal könyörög Istennek a csapás leállításáért. A fő példa —amit Muter Lárton, akarom mondani Luther Márton nagy ravaszul apokrifnek bélyegzett— Tóbiás könyvében található, mégpedig a 12. fejezet 12. versében. Ott Szt. Ráfael arkangyal maga (!) olvassa fel Tóbit és Sára imádságát az Isten színe előtt. Ajánlom azt a könyvet olvasásra, én személy szerint szeretem.

Továbbá a hit forrása a Szenthagyomány is, ami a Szentírással egyenrangú (megjegyezném, hogy a Sola Scriptura-elvnek SEMMI szentírási bizonyítéka nincsen; s az valójában “Sola mi hogyan értelmezzük a Bibliát”, vagyis a saját bibliaértelmezési hagyományuk über alles). S a Szenthagyomány viszont bátorítja a szentek tiszteletét, sőt mitöbb abban (és a mártíraktákban) maradt fenn az Egyház első vértanúinak halála s tisztelete. Megjegyezném, hogy a Szenthagyomány Krisztushoz ill. az apostolokhoz vezethető vissza, s nem azonos Egyházunk hagyományaival.

De mi is az a Szenthagyomány? Az apostolok nem csak mindent leírtak, hanem szóban is tanítottak, s ahogy sok levélben hivatkoznak arra, nem is kis része lehetett a tanításuknak. Ez terjedt tovább, a Szentlélek által megőriztetve.

A Hagyomány és az Írás kölcsönösen mércéi egymásnak. Nem tudom, mond-e neked valamit, hogy “morális elégségesség.” Ez azt jelenti, hogy a Szentírásban minden benne van, amit hiszünk BENNEFOGLALTAN. A Hagyomány megadja az útirányt, hogy miképp kell értelmezni, hisz a Szentírásban is találunk példát bőven, hogy nem értik az Írásokat, s valakinek értelmeznie kell. Ez a Tanítóhivatal feladata, s a Szenthagyomány alapján kell ezt tenni.

De miért jó, hogy van Szenthagyomány, miért bírálom tehát a sola Scripturát? Azért, mert a sola Scriptura a formális elégségesség tanát hirdeti; mely szerint csak a Biblia kell, értelmezd (ahogy szeretnéd), s jól van.

Az a fő bajom ezzel, hogy a rengeteg protestáns/neoprotestáns gyülekezet teljesen különböző, sőt sokszor egymásnak ELLENTMONDÓ dolgokat vall; nemcsak hogy nem alkotnak látható egyházat, még láthatatlan egyházba sem illenének össze. Van, aki a Biblia alapján tagadja Jézus istenségét. Van, aki az alkoholfogyasztást tiltja, van aki megengedi. S ilyenkor már messzire kerültünk az Igazságtól (mert egymásnak ellentmondó dolgokat nem taníthatott Krisztus).

Nézzük csak, hogy azok az egyházak között, akik elfogadják a Szenthagyományt, vannak-e ilyen nagy teológiai különbségek? Nincsenek, csupán három lényegesebbet tudnék felsorolni:

Primo, Róma primátusa.

Secundo, a Filioque-vita (hogy a Szentlélek az Atyától ÉS a Fiútól származik, vagy csak az Atyától).

Tertio, a Purgatórium léte (ortodox testvéreink azt vallják, hogy a méltatlan (de nem kárhozatra méltó) lélek lelkiismereti kínokat áll ki, s ezáltal megtisztulva léphet be Isten országába).

Ezek ellentétesek a Bibliával, ami Isten teokratikus rendjén alapul.

Ezeket a hitehagyott egyházak szőtték bele az imádatba, ami elfogadhatatlan.

Mint írtam senki sem lehet közbenjáró, mert a Biblia EGYETLEN személyt nevez meg, akinek megfelelő értékű a halála Ádám elvesztett tökéletes életével.

Azzal, hogy Krisztussal kötöttek szövetséget, vagy voltak a tanítványai, még nem teszi őket egyenlővé a megváltóval.

Talán nem érted, vagy nem akarod megérteni Isten szavának ezt a részét sem.

Teokratikus elrendezés van. Az Isten általi hierarchikus rendben, mindenkinek van felettese, még Krisztusnak is, nincs "egyenlőség", a feladatokat illetően.

A férjnek a feje Krisztus, az asszony feje a férj. A gyermekek pedig a szülők felügyelete alatt állnak.

#12

Elolvastad, mit írtam? Mert nem úgy tűnik. EGYEDÜL ISTENT ILLETI MEG AZ IMÁDÁS, ezért Hozzá imádkozunk. A megdicsőült egyház az Ő szent színe előtt állnak, s könyörögnek érettünk, mert csordultig vannak Krisztus szeretetével. Őket TISZTELJÜK, s nem imádjuk; a Boldogságos Szűz Máriát (Maria beata virgo) különleges tiszteletben részesítjük, mert az áteredő bűntől megóvatatott, s méltó volt méhébe fogadni a Fiúistent, és testestül-lelkestül fölvétetett a mennybe. Mária életében is "kegyelmemmel teljes" (Lk 1,29) volt, s most az égeben Egyházunk édesanyja, s közbenjár Szent Fiánál érettünk.

"Ezek ellentétesek a Bibliával, ami Isten teokratikus rendjén alapul."

Iránban már meghirdették ezt a teokratikus rendet.

Nem tudom ki szenvedett jobban a keresztre feszítéskor. Krisztus vagy az édesanyja?

Akinek van gyereke, az pontosan tudja.

14

Az atya csak a szentháromság egyik tagja, nem Isten. Isten 1/3-da. Ahogy a fiú és a Szentlélek. Különálló szabad akarattal rendelkeznek és saját énjük van. Jézus beszélget az Atyával: " ne az én, hanem a te akarataod szerint"

Sőt a Biblia több személyt is megnevez egyetlen mondatban, akik különálló személyek, hisz nem lenne értelme így említeni őket:

"De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma."

Jel 21.23