A Bibliában hol van az, hogy ne Jézust, hanem az Atyát/_IStent imádjuk?

Ilyen nincs, ezzel szemben viszont:

"Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel,

és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.

Megalázta magát, engedelmes lett a halálig,

mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd

az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy »Jézus Krisztus az Úr!« az Atyaisten dicsőségére." (Fil 2, 5-11)

Illetve:

"Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme. Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. (Jel 5, 6-8)

(...)

"Sok angyalt láttam, és hallottam szavukat a trón körül, s az élőlényekét és a vénekét, és számuk tízezernyi tízezer és ezernyi ezer volt, akik hangosan azt kiáltották: »Méltó a Bárány, akit megöltek,, hogy övé legyen a hatalom és gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!« Minden teremtményt, amely az égben van, a földön és a föld alatt, és amely a tengeren és a tengerben van, mindezeket hallottam, amint azt mondták: »A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom, örökkön-örökké!« A négy élőlény azt felelte: »Ámen!« A vének arcra borultak és imádták az örökkön-örökké élőt." (Jel 5, 11-14)

Az ógörögben, tehát az újszövetségben az imádás kifejezés a proszküneó, ami gyakorlatilag meghajlást jelent. Ez a meghajlás (proszküneó, imádás) Krisztus előtt is illendő, mert az Atya mindent átadott neki, és elrendelte, hogy nevére minden térd meghajoljon. Előtte leborulni tehát egyenlő az Atya rendelésének elismerésével és az Atyának való engedelmességgel. Mégis, ebben a leborulásban az Atya felé is tiszteletet teszünk, hiszen Krisztus által juthat el hozzánk az Atya világossága, illetve az Atya a mindenek elkezdője, megalapozója, megteremtője és bevégzője, az egyedül (egyetlen) igaz (valódi) Isten, azaz az egyetlen olyan lény, aki valóban Hatalmasság (El), mert mindeneket magába foglal, így minket és Krisztust is, az Atyát azonban nem foglalja magába semmi.

Az őskeresztény Iréneusz ezt így foglalja össze:

"Igazul jelenti ki tehát az írás, ami ezt mondja: "Mindenekelőtt hidd, hogy egy Isten van, aki mindent megalapozott és elkészített, és a nem létezőből hozta elő azokat, amiknek létre kellett jönniük, Ő, aki mindeneket magába foglal, de Őt nem foglalja magába senki!" (Hermasz Pásztora, 26:1) Szintén helyesen szólt Malakiás próféta: "Vajon nem egy Isten az, aki teremtett minket? Nem egy Atyánk van mindannyiunknak?" (Mal. 2:10) Ezzel egybehangzóan szól az apostol is: "Egy Isten van, az Atya, aki mindenek felett van, és mindannyiunkban." (Ef. 4:6) Az Úr is hasonlóan szól: "Mindent átadott nekem az én Atyám." (Lk. 10:22) Nyilvánvalóan az [adta át neki], aki mindent megteremtett."

Iréneusz, az Eretnekek ellen, 4. Könyv

Maga Jézus mondta kit kell imádni.

Máté 4:10

" Akkor Jézus így szólt hozzá: „Menj innen, Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«”

"A kérdező kommentje:

és akkor olyan szerepel a Bibliában,hogy Jézusnál nagyobb Isten,tehát nem egyenlőek?"

Ezt maga az Isten Fia is elismerte:

"Az Atya nagyobb nálam." (Ján14:28)

"Atyám, aki õket nekem adta, nagyobb mindeneknél" (Ján10:29)

Sőt, az Atya nem csak a mi Istenünk, hanem Krisztusé is (Jel. 3.2, Jel. 3.12, Mt. 27.46, Jn. 20.17), egyúttal úgy, ahogy Krisztus feje az egyháznak, az Atya pedig feje Krisztusnak: "Azt akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, s minden asszonynak feje a férfi, a Krisztusnak feje pedig az Isten." (1Kor. 11.3)

Valószínűleg nem sikerült úgy feltenned a kérdésedet, ahogy akartad volna, de az alábbi igék azt mutatják, hogy Jézust lehet imádni. Egyébként a jehovások szerint is lehetett sokáig imádni, csak később vezették be, hogy nem lehet.

Mondjuk mindegy, mert a Biblia szerint lehet.

Jel 4,9-11

Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent.”

Jel 5,8

Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai.

Jel 5,12-14

és nagy szóval mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” A négy élőlény így felelt: „Amen”, a vének pedig leborultak és imádták.

Jel 7,11-12

Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent, mondván: „Amen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Amen.”

Mt 2,2

és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.”

Mt 2,11

Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

Mt 8,2

Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!”

Mt 14,33

Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!”

Mt 28,9

Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát.

Mt 28,17

Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek.

Mk 5,6

Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte

Lk 1,43

Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?

Lk 24,52

Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

Jn 9,38

Erre felkiáltott: „Hiszek, Uram!” - s leborult előtte.

Jn 20,28

Tamás fölkiáltott: „Én Uram, és Istenem!”

Forrás:

[link]