Le tudnád írni a lényegét annak, hogy a Te vallásod szerint mi a menete a bűnöktől való megszabadulásnak, megtisztulásnak és a jó lelkiismeretre való jutásnak?

#20

Nem. A papnak hatalma van Krisztusnak, mint az Örök Főpapnak a személyében cselekedni, mert felszentelése által Hozzá hasonlóvá lett.

"Így tehát a pap ugyanaz, Jézus Krisztus, akinek szent személyét az Ő meghívott szolgája viseli. Ez ugyanis a papszentelés miatt hasonlóvá válik a Főpaphoz, és hatalma van, hogy magának Krisztusnak személyében és erejével cselekedjék." (XII. Piusz pápa: Mediator Dei enciklika: AAS 14 (1947) 548.)

"Krisztus jelenlétét a szolgában nem úgy kell érteni, mintha minden emberi gyöngeség, az uralkodhatnámság, a tévedések, azaz a bűn ellen védett lenne. A Szentlélek ereje a szolga nem minden cselekedeténél mutatkozik meg egyforma erővel. Míg a szentségekben ott van a biztosíték, hogy még a kiszolgáltató bűnössége sem tudja akadályozni a kegyelem gyümölcsét, addig sok más cselekedetben a szolga emberi pecsétje nyomot hagy, ami nem mindig az evangélium iránti hűség jele, ezért az Egyház apostoli termékenységének árthat." (KEK 1550)

Elnézést az idézetek régies nyelvezetéért. Online nem elérhető újabb fordítás.

@21.

Ez az idézet is egy fényes bizonyítéka,hogy Istenkén állítja be magát a r.katolikus felekezet.

Idegen Biblia világától!

#22

Nem igaz! Az Egyház közel sem egyenlő Istennel. Csupán egy, szent, katolikus és apostoli (Bővebben: KEK 811-870 [link] )

Az Egyház (nem csak a zarándokló, hanem teljes egységben a szenvedő és megdicsőült egyházzal) a Vőlegény Krisztus jegyese, Krisztus Király országa és népe, a Főpap Krisztus papsága, a Próféta Krisztus tanítványai, az apostoli hagyomány és jogfolytonosság birtokosa és hordozója, Krisztus tanításainak és az Isten Igéjének őrzője és értelmezője, a Szenthagyomány hordozója; az egy, szent, katolikus és apostoli hit megtartója és szentségeinek és az isteni kegyelemnek kezelője. Ezek mind hatalmas kegyelmek és misztériumok; de ezeket Egyházunknak csak ajándékai, melyek Jézustól származnak. Nem tesszük magunkat egyenlővé az Örök Úrral. Hanem a nép vagyunk, melyet Vérével szerzett magának, melyben a Szentlélek őrzi a hitet és egységet.

#7

Sajnálom tragikus sorsodat. De figyelmesen olvasva írásod, sajnos gyakorlatilag a saját döntéseid eredménye lett ez, mint ahogyan a kilábalás is az életed nehézségeiből.

Örülök, hogy itt tartasz, de ne add fel az életed megjobbítását, mert boldog évek várhatnak rád. Bár mint tapasztaltad, ez olykor erőfeszítéssel jár - viszont megéri.

Nősülés. Valamit félreérthettél, vagy nem vettél figyelembe Krisztus erre vonatkozó tanításaiból.

A Máté 19:9-ben Jézus rámutatott, hogy a Biblia alapján mi az egyetlen ok, mely miatt véget lehet vetni egy házasságnak. Ezt mondta: „aki elválik a feleségétől, hacsak nem szexuális erkölcstelenség miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el.” Jézus szavaiból megtudjuk, hogy 1. a Biblia alapján egyedül a szexuális erkölcstelenség ad alapot arra, hogy véget lehessen vetni válással egy házasságnak, és 2. ha egy férfi bibliai alap nélkül válik el a feleségétől, és újraházasodik, házasságtörést követ el. (a Márk 10:11, 12-ből kiderül, hogy Jézus kijelentése férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik.)

Ilyen esetben az ártatlan fél, vagyis a jelen esetben te, eldöntheted, hogy megbocsátod-e a házasságtörést, vagy sem. Ha nem bocsátod meg a feleségednek, és törvényesen elváltatok, akkor mindketten szabadok vagytok az újraházasodásra, amint a válás lezajlott.

Mikor NEM szabad az ember az újraházasodásra? Egy példával nézzük meg.

Lehet, hogy a férj szeretné helyrehozni a házasságukat, és elmondja a feleségének, hogy kész megbocsátani neki. De mi a helyzet akkor, ha a feleség elutasítja a férje ajánlatát, és kieszközli az egyoldalú válást? Mivel a férj hajlandó lenne megbocsátani neki, és folytatni a házasságukat, a feleség szentírásilag nem lesz szabad arra, hogy újraházasodjon. Ha ennek ellenére házasságot köt valakivel, újra házasságtörést követ el.

Ilyenkor ezeket a bibliai alapelveket kell figyelembe venni: 1Korintusz 5:1, 2; 6:9, 10.

amikor Jézus a válásról és az újraházasodásról beszélt, nem tért ki az ártatlan félre. Azt magyarázta el, hogy ha egy férfi szentírási alap nélkül elválik a feleségétől, és elvesz valaki mást, házasságtörést követ el. Ilyenkor a válás és az újraházasodás, mely Jézus szavai szerint felér a házasságtöréssel, véget vet a korábbi házasságnak.