Le tudnád írni a lényegét annak, hogy a Te vallásod szerint mi a menete a bűnöktől való megszabadulásnak, megtisztulásnak és a jó lelkiismeretre való jutásnak?

Számomra, a Jézus Krisztus-Isten egyszülött Fia-kereszthalálában,mint helyettes áldozatban való hit ad megszabadulást bűneimtől.

Természetesen ez a hit nem üres fecsegés,hanem a bűn megvetésével,elhagyásával jár és a hálával,mely Megváltóm követését is eredményezi.

Nem a kárhozattól való félelem, hanem Krisztus megváltásáért érzett hála indít az Ő követésére.

Szia

János megemlíti a bűntől való megtisztulás alapját. Így írja le a folyamatát, az 1János 1:8–2:2

"Ha azt állítjuk: „Nincs bűnünk”, félrevezetjük magunkat, és az igazság nincs a szívünkben. Ha megvalljuk a bűneinket, ő megbocsátja nekünk azokat, és megtisztít minket minden igazságtalanságtól, hiszen hű és igazságos. Ha azt állítjuk: „Nem vétkeztünk”, hazuggá tesszük őt, és a szava nincs a szívünkben.

Kisgyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál: Jézus Krisztus, aki igazságos. Ő engesztelő áldozat a bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is."

Vagyis ha azt mondjuk: „Nincs bűnünk”, tagadjuk azt a tényt, hogy minden tökéletlen ember bűnös, és „nincs bennünk igazság” a Róma 5:12 szerint. Ámde hű az Isten, és megbocsát nekünk, ha „megvalljuk bűneinket” őelőtte és bűnbánó magatartást tanúsítunk, ami arra indít, hogy felhagyjunk a rossz cselekvésével. Isten azt mondta az új szövetségben levők felől: „Bűnükről többé meg nem emlékezem” Jeremiás 31:31–34; Zsidók 8:7–12. Amikor megbocsát nekünk, hűnek bizonyul az ígéretéhez.

A bűntől jelen pillanatban nem tudsz megszabadulni, mivel tökéletlen, és bűnre való hajlamot örököltünk.

Azt viszont megteheted, hogy amit eddig elkövettél, azt őszintén megvallod, mélyen sajnálod, és nem gyakorlod azokat, amik erkölcsi alapelveket sértenek. Ezt imában, tisztelet teljes beszélgetés formájában elmondod Életadódnak, és Krisztus nevében kéred az irgalmat és a megbocsátást, őszinte szívvel.

Isten azokat nevezi "igazságosaknak", elfogadhatónak, akik rendszeresen összhangban élnek Isten szándékával az élet minden területén.

A bűntől teljesen, csak Krisztus ezer éves uralma alatt lehet majd megszabadulni, akkor azokat az embereket akik túlélik Isten nagy napját, és méltónak találtatnak, elvezetik az Ádámi tökéletességre.

Ha most teljesen meglehetne szabadulni, vagy megtisztulni a bűntől, akkor nem halna meg senki. Mivel a halál a bűnért jár.

(1Péter 3:21) 21 A keresztség, ami ennek megfelel, az most titeket is megment (nem a test szennyének eltávolítása által, hanem azáltal, hogy jó lelkiismeretet kértek Istentől) Jézus Krisztus feltámadása által.

Amikor megkeresztelkedünk, akkor elismerjük, hogy teljesen Istené vagyunk, akár élünk, akár halunk. El kell köteleznie magát teljes mértékben az isteni akarat cselekvésére. Ezzel a lépésünkkel jó lelkiismeretért folyamodunk Istenhez. Így a megkeresztelkedés eredményeként tiszta lelkiismereted lesz Isten előtt.

A bűnök megbánása, a helytelen életmódtól való elfordulás és imában Istennek tett fenntartás nélküli önátadás által, Istenhez szól a kérelem jó lelkiismeretért.

Miután teljesítette mindazt, amit Isten most megkövetel, az alámerített tanítvány a jó lelkiismeret birtokába jut. Mindaddig, amíg megőrzi ezt a jó lelkiismeretet, a megmentés állapotában marad. Isten elmarasztaló ítélete nem jut kifejezésre ellene.

Nyilvánvalóan nem maga az alámerítés puszta végrehajtása ment meg.

Péter kimutatta, hogy a megmentés „a Jézus Krisztus feltámadása által” van. Ez azt jelenti, hogy aki megkeresztelkedik, annak hinnie kell, hogy a megmentés csak azért lehetséges, mert Isten Fia áldozati halált halt, és feltámadt a harmadik napon. Az is fontos, hogy az illető elfogadja Jézust Urának vagy Mesterének, akinek teljes joga van megítélni az élőket és holtakat.

A lelkiismeret attól függően nyújt jó vagy rossz vezetést, hogy az ember mennyi ismeretet fogad be, vagy mennyire edzi magát szellemileg.

(Héberek 5:14) 14 A szilárd eledel azonban érett embereknek való, azoknak, akiknek a használat során edzetté vált az érzékelőképességük, hogy különbséget tudjanak tenni a helyes és a helytelen között.

A lelkiismeret beszennyeződhet, és akkor félrevezethet

(Titusz 1:16) 16 Nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik Istent, de a tetteikkel megtagadják őt, mert utálatosak és engedetlenek, és semmiféle jótettre nem alkalmasak.

Keresztény vagyok.

Elsősorban a Biblia segítségével, az abban rejlő tanítás, főleg Jézus tanításának követésével sikerült megtalálnom a lelki békémet.

Én nem hiszek a gyónásban. Sőt én elégtelen gyakorlatnak tartom. Bemegy az ember, meggyón, aztán ugyanott folytatja, ahol abba hagyta. Ez szerintem nem a megfelelő mód, nem is van erről nagyon szó az újszövetségben.

Ha elkövetek egy bűnt, akkor azt jó, ha egyáltalán be tudom látni. Úgy vélem a tetteimért való felelősség vállalás az, ami a helyes útra terel, melyet Isten készített számomra.

Ha vétek embertársam ellen, és vétkemet beismertem, megbántam, akkor bocsánatot is kérek. Ha ez nem elegendő, akkor igyekszem mihamarabb jóvá tenni embertársam felé a bűneimet. Ha ez számára sérelmes lenne, akkor pedig marad az elengedés, távol tartom magam az illetőtől. Ha eljön az idő, akkor pedig próbálkozom jóvátétellel. Ha vevő a jó szándékomra, akkor az jó, ha nem, akkor majd legközelebb.

Van, amikor hagyni kell az időt is kibontakozni. Megszépíti az emlékeket.

Ettől függetlenül imádkozom is. Jó, nem mindig teszem össze a kezem vagy mondom ki hangosan, de kérem az Urat, hogy segítsen megoldani a kialakult helyzetet, vállalja át már előre a bűnömet. Meg is tette már vagy 2000 éve.

Példákkal tudnám még szemléltetni:

Egyszer volt egy feleségem. Gyönyörű kapcsolat volt, de nekem kezdetektől drogproblémáim voltak. Gyermekeink is születtek. Rendszeresek voltak a veszekedések és válással való fenyegetőzés a nejem részéről. Teljesen jogosan. Végül beadta a válókeresetet, miután keményen paráználkodott. Én nem akartam válni, igaz annó házasodni sem akartam. Így viszont minden adott volt:

"Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör." (Máté 5:32)

Belementem a válásba, azzal a tudattal, hogy így állhat helyre félig meddig a lelkiismeretem. Elég kellemetlen volt a szituáció, de a nejem hűtlensége nyitotta meg a kaput a lelki béke felé, miután ráakadtam erre az igére. Na , de ez nem volt elegendő. Innentől nem vehetek el senkit, szigorúan véve még a volt nejemet sem, hiszen elbocsátott asszony lett. Jóvátételként az tűnt helyénvalónak , ha önként lemondok mindenről a hűtlen nejem javára és becsületesen fizetem a gyerektartást, amit egyszerűen ki alkudtunk. A gyerekekkel és a volt nejemmel pedig annyira tartom a kapcsolatot, amennyire igénylik. Nyilván sírtam eleget, de a lelkem viszont tisztult. Az idő volt az, mely enyhítette a fájdalmamat , sőt rávilágított arra, hogy így a legjobb mindenkinek. De volt még valami, aminek tudtam, hogy véget kell vetnem. A közel bő másfél évtizedes drogproblémám, szenvedélybetegségem. Amig azt nem szüntettem meg, esélyét sem éreztem arra, hogy helyes lenne, amit tettem. Miután végleg befejeztem , na akkor lett sokkal könnyebb minden a lelkemnek. Hiszen Jézus maga mondja:

"Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön." (Máté 5:28-29)

Ezért jobb kezemmel kivájtam a jobb szememet, majd bal kezemmel levágtam a jobb kezemet. Na, jó, ez utóbbi mondatom poén volt, ne haragudjatok, nem bírtam megállni humorizálás nélkül.

A lényeg, hogy az én szemem előtt mindig a kábítószer lebegett és a kezemben mindig a kábítószer volt. Ettől működtem. És ettől működtem rosszul. Ezért a kábítószer volt az én kezem, lábam, szemem, amit le kellett vágnom magamról. De megtörtént, egy éve már lassan, hogy nem volt ilyen hála a jó Istennek.

Nem egy szép történet, de így most a végén mindenki boldog.

Most pedig minden döntésemet igyekszem a tanítás alapján meghozni. Megelőzőm, hogy bűnt kövessek el. Ha mégis megtörténik, akkor pedig igyekszem azt valahogy helyreigazítani.

A legfontosabb az, hogy beismerjem. Bűnös vagyok, van bűnöm. Mert, ha ezt meg tudom tenni, fel tudom kutatni a bűneimet az emlékeimben, akkor tudom kérni az Urat, hogy vigye ezeket is magával a keresztre és szabadítson meg tőle. Mi mást tehetnék még. megbánom és ezentúl nem vétkezem. Valószínűleg fogok, de törekszem nem vétkezni. Nem könnyű és el-el bukok. Főleg a szavakban. Mondok vagy írok bántót. Fel sem fogom, hogy ezzel esetleg megbántok egy embert, akit nem is ismerek. De, ha felismerem újra a bűnt, amit elkövettem, akkor azt meg is tudom bánni és kérhetem Jézust, hogy vigye ezt is magával a keresztre, bocsásson meg.

Nehéz félre tennem az egóm és a büszkeségem és Krisztust helyezni eléjük. Gyakorlom.

7

Őszintén gratulálok.

" Innentől nem vehetek el senkit, szigorúan véve még a volt nejemet sem,"

Viszont, az tévedés, hogy nem nősülhetsz újra, vagy nem bocsájthatsz meg a feleségednek.

Jézus az újra házasodás lehetőségét a hűtlenséghez kötötte, és nem Te voltál hűtlen, hanem a feleséged. Ennél fogva a feleséged az, akinek a büntetése, hogy nem mehet férjhez senkihez, mert aki vele kapcsolatba lép, az támogatja a házasságtörésben.

Viszont mivel Te voltál a férje, jogodban áll megbocsátani, és rendezni a házasságotokat. De később nem hozhatod fel érvként, hogy valamikor megcsalt.

(1Korintusz 7:10, 11) . . .a feleség ne hagyja el a férjét. 11 Ha mégis elhagyná, maradjon egyedül, vagy pedig béküljön ki a férjével. . . .

Laudetur Iesus Christus!

A bűnöktől nem lehet teljesen megszabadulni. Viszont a bűnt lehet kerülni; s erre az Isten támasztja fel a vágyat.

Az első lépés, hogy kezdjem el keresni Őt. Kezdjek el imádkozni, megtartani a tanításait, olvasni a Szentírást, járjak vasárnap szentmisére, vegyek is részt benne, ne csak betanult szöveget mondjak, gyónjak (ne évente egyszer, én a három havit javasolnám), járuljak szentáldozáshoz mindig, amikor csak tudok. Biztos vagyok benne, ha nyitott szívvel vársz, megmutatja Magát neked a mi Istenünk.

Ha már van kapcsolatom az Úrral, akkor kezdjek el többet imádkozni, igyekeztem megismerni Őt imádságban, a Szentírásban és az Egyház tanításaiban, a szent liturgiában.

S itt következik az, ahol mindenkinek másra van szüksége. Én "elmentem" a karizmatikus irányba, sok dicsőítését s szentségimádáson veszek részt. Van, aki a rózsafüzérben vagy más imádságban találja meg az Istennel való együttlétet. Itt figyelj a lelkedre, mit mond.

A két leghatalmasabb ajándék, amire mindenképp felhívnám mindenki figyelmét: az Eucharisztia és a bűnbocsánat szentsége.

Az Eucharisztiában Krisztus van jelen. A Fiúisten közénk szállt, ránk bízza magát! S a szentáldozásban Vele találkozom bensőségesen!

A szentgyónásban is Krisztussal találkozom, csak másképp. Ott az irgalmas Istenként jelenik meg. A gyóntató közvetítésével egyenesen Vele kerülhetek kapcsolatban, Ő bocsát meg nekem. "S én feloldozlak téged bűneidtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében." Ki a pap, hogy ilyen hatalma van? A liturgiában a celebráns "in persona Christi" cselekszik, tehát felszentelése által valóban Krisztus oldoz fel engem.

@9.

A "Laudetur Iesus Christus!" igen fontos!

Gyónni Istennek az első lépés a megtisztuláshoz,de papnak ehhez semmi köze!

Mindnyájan bátran fordulhatunk Istenhez, a mennyei Atyánkhoz egyetlen postás nélkül,közvetlenül.