A Hinduizmusból fejlődött ki a Buddhizmus?

#18.

Az ószövetségi/tanakh-i és az újszövetségi Isten azonos istenség. Teljes mértékben megalapozatlan, antijudaista elképzelés volt a Kr. u. első századokban, hogy valójában a Héber Biblia Istene lenne a "rossz", míg az Újszövetségé a "jó" megtestesítője és hogy a kettő nem azonos. A vallásfejlődés folyamatát végigkísérhetjük a bibliai istenképben is. Egyrészt tudjuk, hogy a korai izraeliták több helyről származtak. A történészek többsége feltételezi, hogy a Kánaánon belüli, valamint a Kánaánon kívüli, keleti, szíriai, észak-mezopotámiai (lásd: Eufrátesz középső folyása) és transzjordániai nomád népek keverékéből származtak, valamint a legtöbben azt is valószínűnek tartják, hogy egy egyiptomi vagy valamilyen délről vándorló sémita népmátrix (az egyiptomiak többek között saszunak nevezték őket) is szerepet játszott a Kánaán középső hegyvidékén való "kiforrásukban" (Richard Elliott Friedman ezt a réteget Júda törzsével, William G. Dever József törzseivel hozzák kapcsolatba, míg mások nem korlátozzák le a dolgot ennyire). Tudjuk, hogy ezek a néprétegek valószínűleg magukkal hozták a saját kultuszaikat, melyek középpontjában a törzsi istenségeik típusai álltak. Ők voltak JHVH a Sínai-félszigetről, El Kánaánból és Arámból, El Saddáj Szíriából és Észak-Mezopotámiából stb. Ezeket valamikor a bírák korában azonosnak tekintették, ezáltal megszilárdult az a henoteisztikus kultusz, ami a korai izraelita vallást, avagy a korai vaskori jahvizmust jellemezte. A nomád időkben a héber törzsek istenei különböző szerepekben tűntek fel. JHVH egy viharral, háborúval, sivataggal és tűzzel kapcsolatba hozható nomád istenség volt, El a kánaáni és egyéb közel-keleti vallásokban egy atyaistenség, illetve teremtőistenség volt, aki kevésbé kötődött a nomadizmushoz, inkább a félnomadizmushoz, míg például El Saddáj egy arámi, amorita és szír területeken jelenlévő hegyekkel, viharral, háborúval, pusztai nomádokkal és természeti katasztrófákkal kapcsolatban álló (ebből az aspektusából talán kicsit a sumer-akkád Enilhez, az arámi Hadadhoz, az amorita Amurruhoz, a babiloni Mardukhoz, az asszír Assurhoz hasonlatos) isteni forma volt. Szóval ezek a jegyek keveredtek össze. Nyilván mindnek volt jóságos, meg könyörtelen tulajdonsága, arca is, valamelyiknek ebből több, valamelyiknek abból több. Érdekes egyébként, hogy az Ószövetségben ugyanúgy vannak a zsidó Istennek jóságos tulajdonságai, hisz szövetségeseinek és a hozzá közelállóknak mindig a védelmét fogja, több esetben bűnös embereket állít képviselőjének (lásd: Mózes, Saul, Dávid, Salamon, Sámson stb.), akiknek megbocsátotta a bűneit. Az Újszövetségben a keresztény Istennek szintén vannak nagyon könyörtelen aspektusai (lásd: utolsó ítélet, gyehenna stb.). Magyarul csak az gondolja, hogy a zsidó Isten kegyetlen, a keresztény Isten meg jóságos, aki soha nem olvasta el a Bibliát és kb. semmi ismerete nincs a vallásfejlődésről.

#20-as gondolatmenet önmagában kerek. Materialista. Viszont figyelmen kívül hagyja, hogy a vallási tanítások alapvetően nem materialista világszemlélet köré épülnek.

Az ősi hagyomány természetfelettivel kapcsolatos bölcseletei természetfelettiből vezetik le az ember működését.

Amit 20-ban írsz az társadalmi szempontból magyaráz emberi tudattal kapcsolatos változásokat, ezekre alapozva értelmezi az "isteni" bölcseleteket is. Csakhogy ebben a folyamatban szét kellene választani, mely bölcselet materialista azaz emberből eredő, és mely az ami emberfelettiből ered.

Nyilvánvaló, hogy a materialista megközelítésből utóbbi értelmezés hiányzik. A probléma az, hogy a nem hívő valójában nem érti a hívőnek szóló tanítás lényegét. Így valójában a vallások lényegi tanításainak materialista értelmezése téves. Ebből eredeőn fejlődésük és összefüggéseikre vonatkozó materialista tudományosságban alapozódó elképzeléseik is tévesek.