Evangélikusként mit kezdjek azzal, hogy az evangélikus egyházban nincs meg az apostoli folytonosság?

Kimásolva:

három alapvető álláspontot lehet megkülönböztetni ezzel kapcsolatban. Az első álláspont szerint az apostoli tanítás lényegében és bennfoglaltan tartalmaz minden dogmát, a dogmák ehhez képest nem tartalmaznak lényegében új tanítást. Ez az álláspont a tanítóhivatal azon a tanításán alapszik, hogy a kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával lezárult, és Jézus Krisztus második eljöveteléig már nem lesz új kinyilatkoztatás.

A második álláspont szerint olyan történelmi fejlődés megy végbe, hogy a dogmák új tanítást is tartalmazhatnak, de ez dogmák által megfogalmazva már visszavonhatatlanná válik. Ez az álláspont a dogmák visszavonhatatlanságát nem tagadja, de a kinyilatkoztatást bizonyos értelemben a történelmi fejlődéssel helyettesíti, ezzel keveri.

A harmadik álláspont a nyílt modernizmus álláspontja, amely szerint a dogmák lényegében a történelmi fejlődés eredményei, ezek a fejlődés következtében megváltozhatnak, egymással akár ellentmondásba is kerülhetnek. A tanítóhivatal álláspontjával valójában csak az első álláspont egyeztethető össze.

Ezt idézted a tanítói hivatal félrevezetéséből:

"...Jézus Krisztus második eljöveteléig már nem lesz új kinyilatkoztatás."

Ezzel szemben ezt jövendölte az ihletett íge:

"És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak." (Acs 2:17)

Az apostoli jogfolytonosság, nem Bibliai tanítás.

A próféciák alapján Isten, az utolsó választott királya, Sedékiás után egy időre, nem választott földi képviseletet.

A meghatározás alapján, Sedékiás után, csak egy valaki lesz aki a Dávidi dinasztia leszármazottja, és Ő pedig Jézus.

Egyetlen apostol sem származik Dávidtól, és ha még is, akkor sem Ők kapták meg a "képviselet" lehetőségét, mivel a jog kizárólag Jézust illeti.

Egyedül és kizárólag, a fiát nevezte meg és kente fel királynak.

Az tény, hogy Jézus kiválasztott az utolsó napokban néhány hűséges embert, akiknek a szellemiek kiosztása, a nyáj, vagy is Jézus juhainak a terelgetése, tanítása a feladatuk. Ezzel pedig némi kép a juhok begyűjtésének tanításának feladatát is el kell végezniük az egész lakott földön. Mert a nyáj tagjainak "tisztának" kell lennie, egységesnek, és nem vallások különbözőségében vannak szétszórva.

Ilyen a Biblia történelemben soha nem volt, mert Isten a rend és az egység Istene, nem a káoszé.

Hogyan lehetne vezetni egy népet, ha mindenki összevissza szaladgál, és másként tartja be a keresztény törvényeket, alapelveket, és nem egy helyre tartoznak?

Érdekes lett volna ha az Izraeliták különböző vallásokhoz tartoztak volna, és többféle képen értelmezték volna Isten szavát, nem egy meghatározott módon.

"Egyedül és kizárólag, a fiát nevezte meg és kente fel királynak."

Így van, ez a Jézus pedig kezét az apostolokra tette Lelkét rájuk lehelte és hatalmat adott nekik.

9.

Sajnos Isten szavának többi része ezzel ellentmondásba keveredik.

Az tény, hogy kiválasztott némelyeket, de a hitehagyás, és a pogányok meghatározott ideje, még javában zajlott. Ezért csak rövid ideig tartott ez az állapot.

Ha nem így lenne, akkor Isten próféciái hazugságokon alapulnának, Isten pedig ha valamit elhatároz azt véghez viszi, ha mások félre értelmezik, vagy kihagyják az életükből, akkor is.

Ha Te úgy véled, akkor hidd el azt, amit mondasz.

Én pedig úgy hiszem, hogy a próféciákkal összhangban kell értelmezni, nem anélkül.