Mit tegyek szerintetek?

APRÓ JELEK, MARSHA BURNS

Azoknak, akik úgy érzik, hogy elhagyatottak, egyedül vannak és magányosak: Nem vagy egyedül. Ott vagyok neked Én, mondja az Úr, és Én soha nem hagylak el, és nem távozom el tőled. Emelkedj fölé annak, ami igaznak látszik a természetes szinten, és férkőzz hozzá a szellemi igazsághoz. A világon minden el fog múlni, de a szellemben minden örökké tart. Fordítsd a szívedet arra, ami örökkévaló. 2Korinthus 4:18 mert nem a láthatókra szegezzük tekintetünket, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók.

[link]

EGY IGEN FONTOS VÁLTOZÁS

Emlékszem, amikor egyszer veszekedtünk Karennel, milyen zaklatott voltam. Egyre csak mondogattam neki, mit érzek, és próbáltam meggyőzni, hogy hibázott, és nincs igaza. Nem jártam sikerrel, és ez csak még jobban felzaklatott.

Emlékszem, Karen egyszer csak így szólt: „Jimmy, bárcsak felvettem volna, hogyan beszéltél velem. El sem hinnéd, milyen nyers vagy ilyenkor." Én erre: „Nem vagyok nyers veled!" Ebből nem engedtem, ráadásul felemeltem a hangom. Ő meg csak nézett rám. Nem volt túl eredményes beszélgetés.

Néhány nappal később azzal kapcsolatban imádkoztam, amit Karen mondott, és a kapcsolatunkért úgy általában. Nem lehet azt mondani, hogy közel voltunk a váláshoz, de volt egy-két dolog, amit nem tudtunk megoldani. Karent leginkább azt bántotta, ahogyan beszéltem vele. Nekem pedig az volt a legnagyobb sérelmem, hogy nem figyelt rám.

Aznap reggel, miközben imádkoztam, az Úr egy olyan látást adott, ami rendkívüli módon megváltoztatott engem és a kapcsoltunkat is. Az efézusi levél ötödik részét olvastam, ahol az áll, hogy Jézus a menyasszonyát „megmossa a víznek fürdőjében az Igével". (Ef. 5,26)

Hirtelen láttam magam, amint bűneimtől beszennyezve állok Jézus előtt. Azután láttam, hogy Jézus vizet merít a kezével, és nagyon gyengéden a fejemre önti.

Nyomban megértettem, hogy Jézus egy életre szólóan elkötelezte magát arra, hogy folyamatosan megtisztít és formál engem az Igéje által. Egyáltalán nem volt nyers, durva. Éppen ellenkezőleg, nagyon gyengéd és szeretetteljes volt. Úgy, ahogy azt a harminchárom év alatt tapasztaltam, mióta Vele járok. Kétség nem fér hozzá, hogy Ő a legtürelmesebb személy, akit valaha ismertem.

Miután láttam, hogy Jézus milyen gyengéden mosott meg engem az Igéjében, nagyon bántó volt, ami utána következett. Láttam Karent gyönyörű menyasszonyi ruhájában, amin volt egy-két pecsét, és én egy locsolótömlővel próbáltam lemosni.

Az erős vízsugár fájdalmat okozott neki, és szétszaggatta a gyönyörű ruháját.

Azonnal megértettem, hogy az Úr megmutatta nekem, hogy mi a különbség az Ő természete és az enyém között, ami a kommunikációt és a mások megváltoztatását illeti. Rögtön megtértem ebből az Úrhoz, és megváltoztattam Karennel szemben a viselkedésemeAmikor legközelebb előfordult, hogy beszélnem kellett Karennel, elhatároztam, hogy csak egyszer mondom el, szeretetteljes módon, és a többit az Úrra bízom. Nagyon jól emlékszem arra az esetre. Karen a konyhában állt, és éppen valami olyat tett, ami nekem nagyon nem tetszett. A hűtő mellett álltam, és anélkül, hogy felemeltem volna a hangomat, elmondtam neki a véleményemet a történtekről. Aztán odaléptem hozzá, megöleltem, és kisétáltam a konyhából.

Egy vagy két nap múlva Karen elmondta, hogy látta, milyen változáson mentem keresztül, és menyire örül neki. Én is ugyanúgy. Hosszú évekig próbáltam végigerőltetni azt, amit kimondtam, és kierőszakolni az azonnali eredményt. Sajnos ez nem igazán sikerült, és csak negatív gyümölcsöket termett a házasságunknak.

Amint én megváltoztam, minden más is megváltozott. Karen egy rózsához hasonlóan virágzott, kinyílt. A kapcsolatunk rengeteget fejlődött. Eljutottam oda, hogy elmondom, mit érzek, és a többit képes vagyok az Úrra bízni. Rájöttem, hogy Ő sokkal alkalmasabb a mások megváltoztatására és a kívánt eredmények elérése, mint én. Mást is megértettem. Tudom, hogy nem minden helyes, amit ilyen összekülönbözések során gondolok, mondok, és ezeknek nem is kell az én elgondolásom alapján alakulnia. Isten hűséges, és szeretettel formál engem is ilyenkor.

Mondd el a társadnak az igazságot, a véleményedet, de szeretetben tedd, ne próbáld kikényszeríteni. Ha igazad van, az Úr társad lesz benne, és előhozza a kívánt eredményt. Ha pedig nincs igazad, hajlandónak kell lenned elfogadni, hogy esetleg te vagy az, akinek változnia kell.

Az igazság erőteljes, hatalommal bír. Nincs szüksége a segítségünkre. Csak alkalmazd szeretettel, és csodákat fogsz látni!

Az Úr áldásával!

Müncheni evangélizálás - a bűnbocsánatról

Corrie ten Boom: holland evangélistanő. Zsidókat rejtegetett, ezért koncentrációs táborba került. Miután kiszabadult, szívében az volt, soha többé nem megy Németországba. Isten mégis odaküldte. Isten egyszer nehéz helyzetbe hozta. Gyakoroltatta vele a megbocsátást.

Münchenben, egy templomban láttam őt, a kopasz fejű, kövér embert, szürke kabátban. Gyűrött filc kalapot tartott nyugtalan kezében. Az alagsori teremből, ahol igét hirdettem, tolongtak ki az emberek. Lassan tudtak csak haladni a széksorok között.

A bűnbocsánatról volt szó. Ebben a kibombázott országban az embereknek erre volt a legnagyobb szükségük. Sok képet használtam ennek szemléltetésére, egyebek közt azt is, amit a próféta így mond: "Isten a tenger mélyére veti a mi bűneinket." Ha beismerjük bűneinket - mondtam - Isten akkor azokat a tenger mélyébe veti. Mégpedig végérvényesen. S ha nincs is benne, a Bibliában, hiszem, hogy Isten kiírja: halászni tilos! Senki sem nevetett. A komoly arcokra pillantottam, s kérdeztem magamtól: vajon értették-e a kis tréfának jelentését? 1947-ben, Németországban egy prédikáció után senki sem tett fel kérdéseket. Csöndben felálltak, beburkolóztak a kabátba, kendőkbe, s elhagyták a helyiséget. Ekkor láttam meg ezt a férfit: amint a többiekkel ellentétes irányban felém közeledett. Láttam a kabátot és a barna kalapot, - de a következő pillanatban már kék egyenruhában és halálfejes sapkában láttam ugyanezt az embert. Én meg ismét ott álltam abban a nagy helyiségben, bántóan fényes fényben, középen nagy halom ruha és cipő. A szégyen, hogy meztelenül kellett elmennem ezelőtt az ember előtt, még mindig megkínzott. S ebben a pillanatban magam előtt láttam a testvéremet is, aki belehalt az ottani kínzásba.

Ez Ravensbrückben volt. S az az ember, aki most felém törekedett, őr volt. Az egyik legborzalmasabb őrünk. Odaért és ott állt előttem előrenyújtott kezekkel. – Kisasszony, ez nagyon jó bizonyságtétel volt - mondta. Milyen jó, hogy az Ön mondása szerint minden bűnünk a tenger fenekén van.

És most én, ki olyan meggyőzően beszéltem az imént a megbocsátásról, a jegyzeteimet kezdtem rendezgetni, hogy ne kelljen kezet nyújtanom. Ő nem emlékezett rám, persze, hogy nem. Hogy is emlékezhetett volna egy fogoly nőre, sok ezer közül. Én azonban emlékeztem rá. És a korbácsára is, ami az övében volt dugva. Akkori kínzóm, rabtartóm előtt álltam. A vérem megfagyott. Ő folytatta: Ön említette Ravensbrücköt. Én őr voltam ott. - Úgy látszik, tényleg nem ismert fel. - De ennek vége - folytatta. Keresztyény lettem. Jézus Krisztus megszabadított. S tudom, hogy Isten minden ott elkövetett rémtettemet megbocsátotta. - De ezt most szeretném az Ön szájából is hallani, kisasszony. - Ismét felém nyújtotta a kezét, s komolyan kérdezte: meg tudna nekem bocsátani?

Itt álltam most én, akinek bűnei újból és újból megbocsátottak, aki az Isten bűnbocsánatából éltem, és nem tudtam ugyanezt megtenni. A testvérem ott halt meg, jutott eszembe. S ki tudja, hogy ez a férfi hogy járult hozzá az ő lassú, borzalmas halálához. S most ezt ő ki akarja radírozni belőlem egy egyszerű kéréssel: - "Meg tudna Ön bocsátani?" - Néhány másodperc telhetett el, amíg előre nyújtott kezével ott állt, de számomra ez kínos óráknak tűnt, mert még sohasem történt velem, hogy ilyen nehéz dologban kellett dűlőre jutnom, mint most. Tudtam, hogy meg kell bocsátanom. Tudtam: az Isten megbocsátásáról szóló ígéretnek van egy döntő előfeltétele: hogy megbocsássunk azoknak, akik vétkeztek ellenünk. Ha meg nem bocsátjátok az embereknek a bűneiket - mondja Jézus - a ti mennyei Atyátok sem bocsát meg nektek. Én ezt tudtam. Nemcsak a Bibliából, hanem a mindennapi tapasztalatomból is. A háború befejezése óta egy olyan otthont tartottam fenn, a náci áldozat áldozatai számára, ahol őket gondoztuk, és ott kézzel foghatóan megtapasztaltam, csak azok, akik korábbi ellenségeiknek meg tudtak bocsátani, azok találtak vissza az életbe, és tudtak újat kezdeni. Tekintet nélkül arra, hogy milyen egészségi állapotban voltak. Aki a keserűségét ápolgatta, rokkant maradt. Ez éppen olyan egyszerű volt, mint rettenetes. És most itt álltam a hideg szívemmel. Nagyon szégyelltem magam. De a megbocsátás nem érzés dolga - gondoltam. A megbocsátás az akarat tette. S az akarat a szív hőfokának tekintetbe vétele nélkül is képes cselekedni. - Uram, Jézus segíts rajtam! - imádkoztam magamban. Én most szabaddá teszem a kezemet, hogy megbocsássak! Te add hozzá a szükséges érzést is. Elengedtem a jegyzeteimet, s mint egy darab fát gépiesen bele tettem a férfi kinyújtott kezébe. S amikor ezt tettem, valami különös dolog történt. Valami gyógyító melegség hatotta át az egész szívemet, egész lényemet. Sírni kezdtem. Megbocsátok testvér - mondtam - teljes szívemből! Hosszan tartottuk egymás kezét. Egykori őr, és az egykori fogoly. Isten szeretetét soha nem éltem át ilyen intenzíven, mint abban a pillanatban. Az azonban világos volt előttem, hogy ez nem az én szeretetem volt. Ez a Szentlélek ereje volt, akiről a Róma 5,5-ben ezt olvassuk: "Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk."

25-26-27

ne masolj be ilyesmit, plane forrasmegjeloles nelkul

egyreszt plagium, masreszt a gyakori szabalyai tiltjak, hogy a valaszokban egesz bekezdeseket idezgessunk, szo szerint

leirod a linket, es a kerdezo, ha akarja, megnezi

olvasd el a szabalyokat, legy szives

Egy drága lélek fontosabb, mint a szabályok halmaza, nemde?

Áldjon az Úr!

Ajánlom az Amit nem tanítottak a suliban youtube csatornát. https://www.youtube.com/channel/UCoJXacKbR30A-GmByiwlIaQ

Egy szabad keresztény fickó csinálja. Semmilyen földi egyházhoz nem tartozik. Mélyen hívő és Jézushoz vezet. Nem neked kell akarnod, hanem Jézus cselekszik benned, ha hiszel Benne. A lényeg a hit és ebből fakad a szeretet. Magadat is szeretned szükséges, hogy ugyanúgy tudd szeretni embertársaidat a második legfőbb parancsolat szerint. Nem kell egyház, nem kell pap, csak Jézus kell, akivel felveheted személyesen a kapcsolatot te is. Készített videót öngyilkosoknak, depressziósoknak is. Ajánlom nagyon, érdemes rászánni az időt. Ne emészd magad, válaszd az igazi Jézust!