A kérdésem az előrelátókhoz szól,ki hogyan éli átt a megtisztulást, fehérre mosodást,a próbákban a győzelmet?

Amikor Isten szabadságot ad, az csak hálára tud inditani. Semmi érdemem nincs benne. Fölfogni ésszel sose tudom Isten kegyelmét, csak azt tudom ha elfog az iránta érzett hála olyan nagyon mélyen bentről akkor nem állom meg könnyek nélkül.

Ezért utálom amikor azt tanitják, hogy aki rendszeresen sir Isten jelenlétében az vagy bünben él vagy démonikus.

Én meg hozzáteszem esetleg lehet hiányzik neki a völegény...

"Ezek az Igék a vegidőkre vonatknak azt gondolom ez már a mi életünkben elkezdődött....."

Ugyanezt gondolták nagyon sok már előtted, aztán még mindig nem jött el a vég :)

Ez elég egyszerű. Van a bolygó rendszerének alakulása, és azt igazából ösztönösen, természetből el kéne utasítani, mert egyre egyértelműbben istenkáromlás. Amikor azon érvelnek az emberek, hogy normális, hogy rossz minőségű dolgokat gyártanak, hisz a gyártók nem tudnak tovább gazdagodni anélkül, hogy kihasználják a fogyasztókat, akkor az elég erős jel, hogy az az egyén nem fog átesni a megtisztuláson, mert a gonosz erőket normálisnak ítéli meg. Amikor nem akadsz fenn azon, hogy valami, ami lehetne teljesen ingyen is, és nagy szolgálatot tenne az emberiségnek, kollektíven, mindenkinek ugyanannyiba kerül, és ezt kényszerítik, vagy nem lehetsz része, akkor ott látszik, hogy azon fenntartók nem lesznek megtisztulva.

Amikor fehér(ebb)re mosódsz, hallgatsz a belső hangra, ami azt mondja, hogy az egyetlen valódi érték és fizető eszköz a szeretet és a kollektív előre haladás, akkor láthatod, hogy ez a rendszer összeomlóban van, egyre inkább szétreped a sok elágazástól, amik mind makro, mind mikro szinten teli vannak önellentmondással, és extrém istentelen elfogadás kényszerrel és elutasítás kényszerrel, mind ezt megértés nélkül.

Mindenki egyedi módon éli át, aki át fogja. Én, akinél megtörtént, semmi extrát nem írhatok, ahogy senki más sem. Egyszerűen annyira bölcsé és jó szívűvé lettünk, hogy látjuk, hogy a földi rendszer e formája a kárhozat melegágya és rohadásban, szétomlásban van. Se makro, se mikro szinten nincs olyan része, ami a rendszer teljességében, vagy a megfigyelt terület sajátosságában képes lenne a minimáls funkcionálásra. Egy mókás és jó példa a büntetőjog. Még mindig alap, hogy van büntetőjog. Még mindig alap, hogy van háború. Már az emberek is, a 2 perces pszichológia történelmükkel, és a 100 IQjukkal is rájöttek, sőt hivatalossá is tették, hogy a büntetés, rossz pszichológia. Egyszerűen értelmetlen, ellentétes eredményt hoz. Hogyan is taníthatna és fejleszthetne bármi, ami nem együtt dolgozik veled, nem törődik veled, csak bánt, ha nem úgy teszel, ahogy akarja..., még is még él büntetőjog. Ez csak annak a szemében nem őrület, aki nem gondolt még bele, vagy messze van a megtisztulástól.

Röviden, nincs a kérdésedre kollektív válasz. Mindenki máshogy. Én úgy éltem meg, hogy szomorkodtam embertársaimért, és lázadtam a földi rendszer ellen. Több évre ott is hagytam az iskolát, mert semmi sem tetszett, amit ott tapasztaltam. Kisujjamba több tudás volt, mint pár tanáromban, de nem számított semmi sem. Semmi gondolkodás, semmi önkritika, semmi emberi méltóság vagy tisztelet, még csak valós tudás sem, csak az üres, felszínes, és HASZONTALAN magolás. Amikor felnőttek, sőt tanárok hiszik azt, hogy az okos ellentéte a hülye, és alázzák a kiszolgáltatott fiatalt, akibe bele van nevelve, hogy ezt hagynia kell, hatalmas düh támadt bennem. El akartam pusztítani ezt a rendszert. Sőt most is elakarom, hisz isten ellensége.

A gonoszok azért nem látják, mert nincs bennük fény, nincs bennük értelem. Aki foglalkozott önismerettel, empátiával, tudományokkal, pszichológiával, vagy bármi olyannal, ami valódi értéket képvisel és komolyan is vették azt, azok láthatják, hogy ez a rendszer halálra van ítélve. Nagyon jó az idézet, azt írja, érteni fogjuk, míg a többiek nem látják mi van. Nos igen... Akármi is lesz, ahogy eddig is volt, én érteni fogom. Minden a helyére kerül, ahogy megjelenik előttem, ahogy eddig is ez volt. Míg sokan meglepődnek majd, hogy "mi van? Most ez mi?", addig számunkra kristály tiszta tény lesz, hogy ez elkerülhetetlen volt, akármi is lesz az a valami, ami történik majd.