Istennek mi volt a célja a kábítószerekkel? Tudjuk jól, hogy a sátán nem teremthet, csak akkor ha vagy Isten maga engedi meg vagy ő maga teremti meg. Valami célja biztos volt vele.

Tehát úgy gondolod, hogy Isten nem tudta, hogy ha X növényeket adott hatóanyaggal teremt meg ami függőséget okozó és kábító hatással van az emberre akkor majd abból drogot fognak készíteni az emberek?

Azt állítod, hogy Isten nem tudta volna úgy megalkotni a természetben megtalálható növényeket, hogy azokból ne lehessen drogot készíteni és ezzel ne menjen tönkre rengeteg embernek az élete, sokaknak akár már gyerekkorban is, akár önhibáján kívül is?

"Tudjuk jól, hogy a sátán nem teremthet"

Ezt nem tudjuk "jól".

Az ember is teremt, naponta hoz létre dolgokat, eszméket, és újabban már élőlényeket -növényeket és állatokat is klónoz, génmanipulál.

Miért ne teremthetne bárki?

Ez a lényege a teremtésnek, a szabad akarat.

"Az ember is teremt, naponta hoz létre dolgokat, eszméket, és újabban már élőlényeket -növényeket "

Azért ne keverjük össze azt amikor Isten a semmiből TEREMT valamit és amikor a biológusok DNS-seket módosítanak.

Sziasztok! Krisztián vagyok, függő.

Így mutatkoztam be az NA gyűléseken. Így mutatkoztam be, emlékeztetve magamat arra, hogy kábítószer függő vagyok. A történetem régen kezdődött, bő másfél évtizeddel ezelőtt. Alkohollal kezdtem, majd pedig kábítószerekkel folytattam. Hogy őszinte legyek, mindezeket azért tettem, mert azt reméltem, hogy valahogyan megvilágosodom. Nem mondhatnám, hogy kifejezetten vallásos lettem volna azokban az időkben. Bő 10 évig eltartott az a korszak, hogy napi szinten kellett vagy alkoholt vagy pedig kábítószert fogyasztanom. Kellett. Igen, kellett, mert szomjazott és fuldoklott a lelkem. Egy hatalmas űr volt bennem, melyről azt gondoltam azért van, mert nincs párom. Alkohollal vagy pedig, sőt később inkább csak kábítószerrel igyekeztem kitölteni. Aztán mégis lett párom. Józan életvitelű lány volt. Azt gondolta, a problémám könnyen kezelhető. De amikor rendre visszaestem, amikor már terhes volt és nem tudtam letenni a cuccot, akkor már látta, hogy komoly a probléma. Nem is akartam letenni a kábítószert. Abban a tévhitben voltam, hogy majd egyszer úgy beüt a cucc, hogy Isteni bölcsességre teszek szert. Aztán, ahogy teltek az évek és gyarapodtak a veszekedések be kellett látnom, hogy beteg vagyok. pszichiáter, pszichológus, drogrehab, pap, senki sem tudott segíteni rajtam. Tehetetlen voltam. elváltunk a gyermekem anyjával és a hivatalos válásra készültünk. Ő megcsalt engem. Én őt betegítettem meg.

Kezdetben azt hittem, hogy Isten adta bölcsesség révén létezik a kábítószer. Mondjuk az anyag, amiből végűl kábítószer készűl valóban Isten alkotása.

Kínomban öngyilkosságra készültem. De Istenhez, pontosabban Jézushoz kiáltottam tehetetlenségemben és reménytelenségemben. És ez a kiáltás meghallgatásra talált, mert abban a pillanatban 2020 június huszadikán olyan erőt éreztem, amelyet még soha. Olyan békét, nyugalmat, szeretetet éreztem, mint még azelőtt soha. Tudtam, hogy nem vagyok egyedül, mert éreztem és tapasztaltam , hogy valami nem mindennapi történik velem. Józanságot éreztem, ami kiáradt rám azokban a percekben. A fejem teljesen tiszta volt.

Én még ezek után is visszaestem, de a napot meg az órát nem felejtem el, amikor a Jézus krisztus nevére hallgató szellemiség kiáradt rám. Sokat elmélkedtem ezután ezen az egész kérdéskörön, amelyet a Kérdező is feltett.

Arra a megállapításra jutottam, hogy mindent Isten teremtett, tehát az anyagot is ő teremtette, melyből a kábítószer készül. De nem Isten adta a tudást az embernek, hogy kábító, függőséget okozott szereket készítsen Isten alkotásaiból. Azt mondom, ha az ember esetleg megeszi a kender növényt, amiben ugye THC található, az még önmagában lehet gyógyszer. Hiszen azt a növényt Isten teremtette. De nem Isten teremtette a füvescigit vagy az egyéb kábítószereket. Azok emberi kéz csinálmányai, amik nem járnak, nem beszélnek, de mégis imádják őket az emberek. ezek bálványok, hamis Istenek, melyekbe, ha az ember bele kóstól, a rabjává válhat. A tudást ennek elkészítésére pedig úgy kapta az ember, ahogyan Ádám és Éva történetében a tiltott gyümölcsöt. Nem az ördög adta az ember kezébe a kábítószert, hanem elvezette a tudáshoz, hogy elkészítse azt. Nem Istent szolgálja a kábítószer.

Viszont Isten az, aki ahogy az én esetemben is legyőzte az ördög munkálkodásának eredményeit.

Pontosan ma van fél éve, hogy semmiféle kábítószert nem kell használnom. Igaz, egyszer ittam alkoholt a szüleim szülinapján néhány hónappal ezelőtt, az úgy 3 hónapja lehetett.

Sajnos a házasságom a volt nejemmel véget ért. Nem csak az én hibám ez és nem is csak az ő hibája. De Istenbe vetett bizalmam és jézus tanításaira való ráhagyatkozás lehetővé tette, hogy barátok maradhassunk. Igaz Ő külföldön él a gyermekeimmel, de mégis hála Istennek, büszke elvált apának mondhatom magamat.

A teremtés könyvének legelső története adja meg a választ a kérdésre. A jó és rossz tudás fája. Ez a tudomány. Nem a tudással van a probléma és nem is a tudománnyal. Mert a kémia nagyon jó, ha gyógyszerek kifejlesztésére használják, de függőséget okozó kábítószerek kifejlesztésére használva a kémia pusztító. Nem a mechanikával van gond, ha azzal gépeket készítünk, melyek segítik a munkánkat, hanem , ha ugyanazzal a tudással fegyvereket készítünk. A magyar nyelv nagyon gyönyörűen leírja. Tudomány ágak. Melynek gyümölcsei a találmányok. Ezek pedig, ahogy akár az atom fizika tudása is felhasználható jóra is és rosszra is.

Ismétlem, nem a tudomány a rossz, nem is a gyümölcs, hanem az, aki felhasználja. Az ember a rossz.

Nincs más megoldása, mint az, hogy a tudást, a tudományok gyümölcseit, tehát a hozzáférhető találmányokat lehetőleg jó célokra használjuk fel.

Akár a telefonunkat is. Felhasználhatjuk kapcsolat építésre, ismeret terjesztésre, tanulásra, de felhasználhatjuk rombolásra is. Igen, egy egyszerű telefonnal is lehet rombolni, elég a terroristák telefonos bombáira gondolni. De elég , ha arra gondolunk, hogy valakit zaklatunk telefonon vagy pedig sértő tartalmakat osztunk meg vele, akár itt a gyakorin.

Ma fél éve, hogy nem cuccozom. El sem hiszem. 3 év volt a gyógyulás, ahogy Jézus tanítványainak idejében a képzés. Alig merem elhinni, hogy vége és nem kell napi 5-10 ezer forintot kábítószerre kőltenem. Hálás vagyok, mert gyógyszerre sem kell költenem.

Köszönöm ezt a kérdést. Ez egy nagyszerű kérdés volt.

Jó, hogy vagy Kérdező, mert az én szívemet most a hála kerítette a hatalmába. Isten téged küldött, hogy emlékeztess. Engem pedig ide küldött, hogy megfeleljek a kérdésre. Köszönöm a figyelmet!

Szia Krisztián ! Nicky Cruz hasonló bizonyságtevője Jézus Krisztus szabadításának.

Bandafőnökből Jézus bizonyságtevője

Az egykori bandavezér Nicky Cruz ma a világ számos országában ezrek előtt beszél arról a személyről, aki megváltoztatta az életét. Most néhány sorban közölnénk egyik, fiatalok előtt elmondott beszédét:

"Az a kívánságom, hogy ne csupán, mint hajdani bandavezér figyeljetek rám, hanem ismerjétek el mit tud Isten tenni annak az életével, aki enged neki. Ő a ti gondolkodásotokat és szíveteket is meg akarja újítani, hogy ezzel a meggyőződéssel mehessetek el innen: az a Jézus Krisztus, aki Nicky Cruzt megváltoztatta, az én életemet is át tudja formálni.

Okkult családban nevelkedtem. Szüleim sátáni erők befolyása alatt álltak, és senki sem tudta elképzelni, hogy Jézusnak valaha is helye lehetne ebben a családban. A szeretet annyira hiányzott otthonunkból, hogy anyám ellökött magától, kitagadott, én pedig teljesen összetörtem lelkileg.

Elhagytam Puerto Ricot, és New Yorkba menekültem, ahol egy helyi banda tagjává váltam. Hiába voltam körülvéve emberekkel, napjaimat magányosságban, bizonytalanságban és félelemben töltöttem. Olyan dolgokat követtem el, amilyeneket azelőtt soha, lelkiismeretem végül teljesen eltompult. Hideg szívvel öltem meg egy ellenséges bandatagot. Egy idő múlva én lettem a bandavezér, 205 fiú és 175 lány leste parancsaimat. Mindent megtettek, amire felszólítottam őket, senkire és semmire nem voltunk tekintettel. Annyira mélyre süllyedtem, hogy semmilyen terápia sem tudott segítséget nyújtani. Pszichiáterem is lemondott rólam, mondván: "Nicky, számodra nincs remény, az elektromos szék felé vezető úton haladsz, onnan pedig a pokolba. Szívedben teljes gyűlölet uralkodik azokkal szemben is, akik szeretetet tanúsítanak irántad." Igen, igaza volt! 8 éves koromtól, attól kezdve, hogy anyám megtagadott, minden embert elutasítottam, aki szeretettel közeledett felém. Anyámnak nem kellettem, mástól sem vártam el, hogy szeressen. Ezért lettem ilyen rettenetes.

De Isten mégsem mondott le rólam. David Wilkerson New York utcáit járva beszélt Isten szeretetéről. A rendőrök figyelmeztetése ellenére sem ijedt meg attól, hogy felkeresse a gettókat. David jól tudta, hogy élete veszélyben forog, mégsem hátrált meg. Mikor Istenről kezdett beszélni, közbevágtam: "Hagyd abba! Én isten vagyok! Itt az emberi erő, a bandaerő uralkodik! Istennek semmi köze hozzánk, mi sem akarunk tőle semmit. Azonnal tűnj el!" A srácoknak pedig ezt mondtam: "Élvezetet akartok? Annyit adok nektek, amennyit csak szeretnétek. Lemegyünk a pincébe, bagózunk, piálunk, jöhetnek a tabletták, na és a csajok. Ezt a fanatikust pedig szépen elfelejtjük." Így is tettünk. Csak egy valamire nem számítottam: David, ez a nyurga prédikátor, 20 perc múlva megjelent az ajtóban, és mosolyogva utánam kérdezősködött. A barátnőmet félrelökve kiáltottam rá: "Itt vagyok! Mit akarsz tőlem?" A válasz meghökkentő volt: "A barátod szeretnék lenni." - "De én nem!" És, mint egy dühöngő vad nekiestem, ütöttem, míg az orrából el nem kezdett folyni a vér. A hajánál fogva a falhoz rángattam, és fejét a kemény téglának vertem. Csak a bandatagok tudtak megállítani, lefogtak, és a lelkész védelmére kelve azt mondták, mégis egy ártatlan emberrel van dolgunk. Ez a tény engem persze teljesen hidegen hagyott. Amikor végre távozni készültem, David utánam kiáltott: "Nicky, mielőtt elmész, szeretném elmondani neked, hogy Jézus szeret téged." Szavai mélyen érintettek. Olyan érzés volt, mintha kést szúrtak volna belém. Újra és újra visszhangzott bennem: "Jézus szeret téged! Jézus szeret téged!" Sokat gondoltam David Wilkersonra, álom sem jött a szememre. Ennek a prédikátornak volt bátorsága, és ez tetszett nekem.

Így mentem el életemben először egy keresztény összejövetelre, hogy Davidet meghallgassam. 75 srácot vittem magammal, mindegyikünknél töltött pisztolyok lapultak. A nagy tömeg ellenére - kb. kétezren voltak jelen - kelletlen módon vonultunk be az istentisztelet helyszínére, Davidet mégsem hoztuk zavarba. Jézus szeretetéről kezdett beszélni. Egyáltalán nem tudtam ki az a Jézus, de az igehirdető nagyszerűen bemutatta őt. Elmondta, hogy Krisztus isteni, ugyanakkor emberi személy is volt, ő is elfáradt, mint mi, barátai elhagyták, és ellenségei keresztre feszítették. Ekkor anyám hangját hallottam, amint azt kiáltja: "Nem vagy a fiam! Nem szeretlek! Te a Sátán fia vagy!" Ebben a pillanatban értettem meg, Jézus is olyan megvetett volt, mint én. Igen, tudtam milyen érzések kínozhatták Jézust, mégsem voltam olyan, mint ő. Ő sohasem vétkezett. Szíve az emberekért dobogott. Mennyire más Nicky Cruz! Én bűnöző voltam, és haragosaim érthető módon akartak eltávolítani az útból. Ha megöltek volna, többé nem jelentettem volna gondot nekik. De Jézusnak egészen más terve volt velem: új szívet akart nekem adni, meg akart változtatni.

New York több millió dollárt fordít az elfajult bandák megfékezésére, tagjai segítésére. Miért nem ad mégsem hatékony megoldást a város anyagi támogatása? Mert egy szép klubhelyiség, vagy egy új lakás nem tudja a szív fájdalmát megszüntetni, nem képes a gyötrő gondolatokat messzire űzni.

Életem legnagyobb döntéséhez érkeztem ezen az estén. Ez a prédikátor elérte a szívemet. Isten jelenléte érezhetővé vált a teremben, minden gyűlölet eltűnt. Az emberek sírtak és imádkoztak. David Wilkerson hirtelen kinyitotta a szemét, és rám nézett: "Nicky! Adj Jézusnak egyetlen alkalmat az életedben! Mindenhonnan elmenekültél, és az emberek kivetettek. De ez a Názáretből való Jézus a te igazi barátod akar lenni. Ő most itt van. Gyere ide, szeretnék érted imádkozni!" Roppant büszke lévén fejemet rázva jeleztem, hogy nem engedek kérésének.

Ekkor - legnagyobb meglepetésemre - barátom Izráel felállt, és megszólalt: "Imádkozzatok értem, én Jézust akarom!" Azt hittem megbolondult, de ő rám nézett, és hívott engem is: "Gyere Nicky! Igaza van a prédikátornak. Gyere, te vagy a legrosszabb!" Minden bátorságomat összeszedve utána mentem. David, miközben értem imádkozott, elkezdett sírni. Ideges lettem. Csak egy egyszerű, mégis magával ragadó imát mondott el. Mélyen megérintett. Ez valódi volt! Úgy beszélt Istennel, mint barátjával. Éreztem azt a szeretetet, ami Jézushoz, és így hozzám is kötötte. Ekkor felnéztem, és síró barátaim arcát pillantottam meg. Izráel közölte velem, hogy átadta életét Jézusnak. Nem akartam elhinni, arra gondoltam, most vesztettem el a legjobb barátomat. A keserűség fokozódott bennem. De ekkor Isten színe előtt láttam magamat, és ő a szívemet elém tárva megmutatta: "Ez vagy te Nicky! De ha a szívedet nekem adod, bevonulok abba.

Én szeretlek téged, és meg akarom változtatni a szívedet." Az én könnyeim is el kezdtek patakzani, percekig mozdulatlanul álltam a bűnbánat, a keserűség és a kusza érzések súlya alatt roskadozva. Ekkor úgy éreztem, két kéz pihen meg vállaimon. Jézus kezei voltak. Térdeimre estem. Ennyire még sohasem alázkodtam meg. A bandatagok szeme láttára térdeltem és hangosan zokogtam. Így kiáltottam: "Ó Isten! Szeretlek téged! Még sohasem kerestelek. Valóban szeretsz engem? Kérlek, segíts, segítségre van szükségem!

Életem legszükségesebb pillanatában az Úr valósággal életem részévé lett. Ő hallotta az én rövid kétségbeesett imámat. Egyszerre három természetfeletti dolog történt velem. Ezek egy vak, vagy egy rákos meggyógyulásánál is nagyobb csodák.

SZERETET: Ettől kezdve tudom Istent és az embereket képmutatás nélkül szeretni. Ami azelőtt lehetetlen volt, Isten segítségével valósággá vált. Isteni szeretettel teltem meg. Életemben először néztem szívem mélyére. Amikor az ember ezt megteszi, kell, hogy másokra is gondoljon.

BÉKE: Addig a pontig csupán olcsó élvezetek, magányosság és kitaszítottság volt a részem. De akkor minden vágyam betelt. Ismét tudtam kábítószer, szex és rettegés nélkül aludni, mert békesség költözött szívembe, Jézus békessége.

ÖRÖM: Tudtam a nélkül örülni, hogy ittam volna, mert a Szentlélek betöltötte életemet, velem volt. Nincs szükségem többé pótszerekre. Jézus mindazzal megajándékozott, amit a pszichiáter nem tudott megadni: szeretet, béke és öröm.

Azt a csodát, ami velem történt, anyám is átélte, és komoly keresztény asszony lett. Bátyáim átadták életüket Jézusnak, és barátaim a bandából egymás után jöttek Krisztushoz.

Örömmel várok arra a napra, amikor Jézust szemtől-szembe megláthatom. Alig várom, hogy átkarolhassam, és teljes szívemből kiálthassam: "Köszönöm Jézus!"

Nicky azóta is az Urat szolgálja.

[link]

Isten teremtett sok mindent a természetben, ami nem hasznos vagy akár káros az emberi egészségre vagy életre. De adott egy áldást is az ember megteremtésekor: "Szaporodjatok és sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet." Ez az "uralom alá hajtás" egy folyamat, egyfajta szelidítés, amihez ad Isten értelmet és bölcsességet is, de fokozatosan. Van sok vad dolog a természetben, vad növények, vad állatok, vad természeti jelenségek. Az emberi civilizáció kezdetén valószínűleg nagyon sok dolog veszélyeztette az embereket a természetből, mert még nem ismerték jól a hatásaikat. Sokkal inkább a természet uralkodott az embereken, mint fordítva. Lehet, hogy ettek meg olyan növényeket, amelyek kábító hatásúak voltak, és csak hosszabb használat után lett világos az emberek számára, hogy azok testi vagy szellemi leépülést okoznak hosszú távon. Én eléggé biztos vagyok benne, hogy Isten nem ítéli el a múlt embereit, vagy akár a jelen embereit sem olyan dolgok miatt, amivel jó szándékuk ellenére úgy rombolják az egészségüket, hogy közben nem tudnak a káros hatásairól, mert még Isten nem adta meg hozzá a tudományos ismereteket és megértést, vagyis még nem hajtották uralmuk alá a földet ebben a tekintetben. Manapság azonban nem hiszem, hogy vannak olyan növények, amelyekről nem tudjuk, hogy kábító hatásúak vagy mérgezőek, tehát az emberiség ténylegesen uralma alá hajtotta a földet ebből a szempontból.

A természeti okoból eredő szenvedés, nem minden tekintetben rossz. A természet vadságából adódó szenvedés, pl. természeti katasztrófák ráébresztették az embereket arra, mennyire kicsik, mennyire sebezhetőek, mennyire függők a külső körülményektől. Ezek a szenvedések ma is megóvhatja az embereket olyan rendkívül veszélyes és romboló bűnöktől, mint a függetlenség és büszkeség, és Isten felé fordíthatja őket, hogy tőle várjanak segítséget, ne önmaguktól. Szomorú látni, hogy azokban a jóléti társadalmakban, ahol sikerült a természeti okokból adódó szenvedéseket erősen csökkenteni a föld uralom alá hajtásával, mennyire elkezdett elharapózni a büszkeség és az embereknek önmagukban való hite (ami hitetlenség Istenben). A szenvedők és szenvedőkön segítő emberek között szoros kötelékek: szeretet, kötődés, közösség alakul ki. A független és büszke emberek egyedül maradnak. Önmagunk szeretete sosem fog betölteni minket.

Azért írok általában a természeti okokból történő szenvedésről, mert úgy érzem, hogy a kérdésed arra irányul, hogy miért vannak olyan dolgok a világban, amelyet Isten teremtett, mégis szenvedést, rombolást és halált okozhatnak, mint például a mérgező, pl. kábító hatású növényi vegyületek. Nem hiszem, hogy a földi szenvedés kérdése könnyen megválaszolható kérdés, mert eléggé szerteágazó, sokkal több okból van szenvedés a földön, mint természeti okokból. De néhány dologról a következőképpen gondolkodom.

1. Isten ezt a földet, amin élünk, nem teremtette tökéletesnek, sem alkalmasnak a fájdalommentes életre vagy az örök életre. Ez egy átmeneti hely, amin vándorok, átutazók vagyunk. Ezt azért így csinálta, hogy keressük és vágyjunk a mennyei világára, ami már tökéletes lesz.

2. A szenvedés része Isten tervének, és bár nevezhetjük ezt rossznak, de mivel e nélkül nem lehet eljutni Isten teljes megismeréséhez, aki szintén szenved, Isten kénytelen megengedni ezeket a "rossz" dolgokat abból a célból, hogy üdvözülhessünk (ugyanis Isten megismerése jelenti az üdvösséget). Tehát ha nem a pillanatnyi élményre nézünk a szenvedésben, ami rossz, hanem a hosszú távú eredményére a szenvedésnek, ami a tökéletesedés, a fejlődés, felkészültté válás egy megdicsőült mennyei életre, akkor mondhatjuk, hogy a szenvedés nem értelmetlen és céltalan.

3. A föld és a földi természet ugyan nem tökéletes teremtése Istennek, de egy nagyon jól, sőt csodálatosan működő, jól hangolt rendszer (volt). Manapság látjuk, amikor az emberiség kezdi felborítani a természet egyensúlyát, hogy a rendszer milyen jól hangolt volt. A globális felmelegedés igazából a rendszer elhangolódása, ami miatt kezd sokkal vadabbá és egyre élhetetlenebbé válni a földünk. Nem nagyon tudok olyan dolgot mondani a természetből, amelynek valamely élőlénye számára, vagy akár magának az embernek a számára valami haszna ne lenne. Például nagyon sok növény mérgező hatóanyaga a növény számára hasznos, mert megvédi őt a rovarok támadásától, és sok mérgező növényből készül gyógyszer az emberek és állatok számára. Ha ki tudsz találni a földi természetnél egy jobban működő rendszert, amely táplálni és éltetni tud több mint 8 milliárd embert, kevesebb természetből adódó veszéllyel és szenvedéssel, mint amit Isten teremtett, akkor megteheted. Például a tektonikus lemezek mozgása szükséges a termőtalaj lassú megújulásához. Tektonikus mozgások nélkül nem lehetne szárazföldi élet a földön. Ugyanakkor ez fölrengésekkel és vulkánkitörésekkel jár. De ma már az emberiség sok helyen hatalma alá tudná hajtani ezeket a veszélyeket. Tudjuk, hol van erősebb földrengésveszély, lehetne építeni a veszélyeztetett területeken földrengésbiztos épületeket. Vulkánok közvetlen közelében nem lenne szükséges élni.

Kicsit hosszúvá vált a válaszom, de ez nem egy könnyű kérdés, most egy néhány általam ismert aspektusát felvázoltam, de sok esetben nem tudjuk a a válaszokat a miértre a szenvedéssel kapcsolatban, csak azt tudjuk, hogy hogyan viszonyoljunk helyesen a szenvedéshez (abból, hogy Jézus hogyan viszonyult a szenvedőkhöz és a szenvedéshez). Tehát marad az, hogy bízunk Istenben, hogy ő irányítja, ő tartja kézben az életünket, és ha valamilyen szenvedést megenged, akkor ő biztosan tudja, hogy mi értelme van, ha mi nem is tudjuk.

Egy ajánlható audió a fájdalom és szenvedés témában (angolul): dr. John Oakes: The Problem of Pain and Suffering - [link]

üdv, a javuló Stefán