Lehetséges, hogy Isten most éppen alszik és mi vagyunk az Ő álma?

Szia

😊 A kérdésedből nekem úgy tűnik, te alszol és Istenről álmodozol. 😊

Az ind-hind hagyományban az örök Abszolútum (a potenciális "semmi") megnyilvánult, Isten lett; túl van a téren, időn és létezőkön.

Isten létezőket teremtett, vagyis önmagát distancializálta önmagától. A világban minden esemény, részecske és törvényszerűség Istennek a része.

A létező világ olyan, mintha Isten elgondolná, gondolatban pedig eljátszana vele.

Ha valami rossz, ellenkezik az istenivel, az csak annyit tesz, távolabb van a középponttól, az Abszolútumtól, de attól még van vele kapcsolata, mert ha nem lenne, azonnal megsemmisülne.

Fel szokott merülni, hogy a Poklot ki teremtette. Isten, nem isteni megnyilatkozásban. Addig távolodott önmagától, hogy pokolszerű állapot jött létre. A Pokol, a Menny és a földi világ is tudatállapot.

Ha térben próbáljuk elképzelni a metafizikai rendszert, akkor ugyancsak érdemes az ind-hind tradíciót segítségül hívni. Középen van az állandóság, egy tengely legközepe, "infinitezimális pont" amely nem mozog, ez az Abszolútum/Isten. Erre épül a szakrális vagy méginkább az isteni királyságok állama (lásd: Iupiter Stator). Ez a világkerék középpontja, innen forgatja a többi részt a Világkirály.

A tengelyre merőleges horizontális sík a létező világ. Ha valaki közel van a tengelyhez (pl. egy szent ember), közel van Istenhez, ha távol attól (egy gonosztevő), akkor messze Istentől. Minél messzebb van a tengelytől, a világ eseményei annál inkább elsodorják, annál inkább ki van téve az elveszésnek.

Isten teremtett/elgondolt világában a létezők célja önmaguk meghaladása. Az embernek ember felettivé kell válnia úgy, hogy visszatalál Istenhez a paradicsomi állapotokba.

A tévelygő ember nem látja a világ középponti tengelyét, attól távol van és még messzebb, kifelé tekint. Az iniciáció vagyis beavatás egy olyan lépcső az úton, ami jó irányba fordít. A modern emberek nagyon nagy többsége ezt sem képes elérni soha életében.

A tengely önmagunkban van. Nem az egónkban, vagyis a személyiségünk felett, az isteni énünkben, szellemiségünkben. Erre próbál rávezetni minden hagyományos vallás és metafizikai tradíció más-más úton, szabályrendszerrel.

Ez nem meghasonlás, hanem inkább játék. Gondolati játékként írnám le, persze olyan dolgokról van szó, ami számunkra nyelvi és fogalmi korlátok miatt pontosan meghatározhatatlan.

Pl. az istenség fogalma is meghaladja azt, amit ember megérthet, mégis próbáljuk valahogy körülírni, személyiségeket adva neki stb.

A kerékszerűség a lelkek (pontosabban szellemek, lásd: test/lélek/szellem hármasság és a Károli-féle félrefordítás) vertikalitását mutatja horizontálisan. Ezek mind egyszerre is megjelenhetnek, cak úgy még nehezebb elképzelni. Egyébként olyan archaikus egy egyetemes szimbólumokról van szó, ami minden vallásban azonos. Magas szellemiség - alacsony szellemiség, fény - sötétség, arany - vas, jin - jang, esszencia - szubsztancia, ideírnám, hogy férfi- és női princípium, de az nagyon félreérthető lenne, ezért nem is sorolom tovább.

A hierarchia a természet vagyis az isteni rend része. Minden lélek más és más, más és más spirituális szinten áll, amit egy vertikum szimbolizál, teszi szemléletessé. Az égi lajtorjával, az égig érő fával, a világtengellyel - ami minden szent hely sajátja, de bennünk is van (Mircea Eliade - A szent és a profán) -, megközelíthetjük Istent, azt a helyet, ahonnan eredünk. Ezt szolgálják a vallások. Religio - szó szerint visszavezetés. A felébredésnek, az üdvösségnek is vannak fokozatai.

Egy abszolútum van, a gonosz nem az. A gonosz is az egyetlen abszolútumból van, vagyis nem egyenértékű azzal, hanem alárendeltje.

Én leegyszerűsítve festettem le, zanzásítva a lényeget, így a valóságot nem pontosan megjelenítve, kissé torzítva, amit még egyszerűbben írva/mondva még torzabb, hamisabb képet kapnánk.

Az is igaz, hogy a modern ember nem igazán érti az archaikus szimbólumokat, azok áthallásait, történetek allegóriáit, mégis valamiképp neki is szól az üzenet, mégha közülük nagyon-nagyon kevés érti és valósítja meg az úton haladást.

Buddha mondta: Nem azokhoz szólok, akik szemét teljesen por fedi és nem is azokhoz, akik szemét már nem fedi por hanem azokhoz, akik szemén kevés por van.

A legtöbb ember ma, a kali juga terminális fázisában (a sötétség korának végső szakaszában) reménytelen. Hozzájuk nem lehet szólni, számukra nem lehet leegyszerűsíteni. Az úgynevezett beavatások nem véletlenül voltak szűrők is egyben, mert adott útonjárásra nem képes mindenki, ma pedig alig valaki. A beavatás előtt van elő-beavatás, ma már elő-elő-elő bavatásra is szükség lenne, de nincs.

[A lényeg, a felébredés kezdete az, hogy az ember saját magától felismeri, egy krízis van a világban: A világ rossz irányba halad, rosszul működnek a társdalmak, rosszak a globális folyamatok (morális, környezetvédelmi stb. minden téren).

Aki ezt nem veti fel, aki ennek felismeréséig nem jut, az menthetetlen.

Ez után jön a Miért?-re keresett válasz.]

Nem kell úgy magyarázni, hogy mindenki megértse, mert ez nem is cél. Helyességre, igazságra kell törekedni, nem a tömegek megnyerésére.

Bizonyos fogalmak, kifejezések más nyelveken kifejezőbbek, pontosabbak - így adott műveltség mellett/után célszerű ezeket használni.

A fentieket például el lehetett volna magyarázni keresztény aspektusból, úgy sokkal hosszabb és félreérthetőbb lenne, hiszen nem olvasta mindenki Meister Eckhart műveit, pláne nem értené azokat mindenki.

Ja tényleg, a szolipszizmusról nem is beszéltem... A lényeg, bennünk van Isten és mi egyek vagyunk vele, de nem az egónk, nem a személyünk, hanem a szellemiségünk, egy végtelen kicsiny pont bennünk, amiről elmondhatjuk, Én vagyok isten, Én teremtettem a világot.

Eckhart mester: "Ha én nem lennék, Isten sem lenne. Hogy Isten isten, belőlem fakad."

1. Luci, nem való neked ez a GYIK.

Akármilyen vallási kérdéshez hozzászólsz, le leszel pontozva. Nem unod még?