Miért van szüksége Istennek az emberek imádatára?

10

"Az Úr parancsa: öltsetek kardot, és mindenkit öljetek meg a táborban, aki vétkezett ellene. Legyen bár testvéretek, fiatok, rokonotok vagy barátotok, senkinek nem irgalmazhattok!"

Nem az Istennek van szükség az emberek imádatára, hanem az embernek van szüksége arra, hogy imádja az Istent.

Hogy Isten mit tesz vagy nem tesz, azt nem tudhatjuk. Azt elhitetjük, hogy létezik és mindent Ő teremtett. A tudomány a hogyanokra ad magyarázatot. Isten ősrobbanás révén teremtette a világot. Ma így ismerjük a teremtést. Azt is tudjuk, hogy bolygókat, galaxisokat, csillagokat alkotott meg így és a pályájukra állított mindent.

Jelenleg úgy tudjuk, hogy Isten kémiai folyamatokat indított be ezen a bolygón. Nem is egyszer letörölte a tervező asztalt változatos kataklizmákkal. Idővel élet is született itt és amikor Isten elégedetlen volt az eredménnyel részben vagy teljesen letörölte az egészet a földről. Aztán Isten végül evolúció révén megteremtette, kinemesítette az embert.

Na már most, nagyon jól látható, tudományos bizonyítékok szolgálnak rá, hogy ha elhisszük Isten létezését, akkor levonhatjuk a következtetést, hogy jó darabig elvolt az ember nélkül is.

De unalmában megteremtette az embert és tetszett neki, amit alkotott. Kapcsolatba is lépett az emberrel. Időről időre beköszönt a történelmünkbe, akinek pedig van rá szeme és hisz benne, az láthatja, hogy így volt.

Az ember imádta istent, mert csodákat mutatott neki.

Az ember pedig a legnehezebb napjain azóta is jobban érzi magát, ha tudatában van, hogy sosem volt egyedül és soha nem is lesz már egyedül.

Jól látható, hogy az embernek van szüksége az Isten imádatára, nem pedig az Istennek az ember imádatára. Istennek pedig úgy tetszett, hogy aki egyedül akar maradni, az legyen egyedül, aki pedig nem akar egyedül maradni, annak Ő mindig ott lesz, hogy meghallgassa.

Az Isten szeretet.

A szeretet magábanfoglalja azt a szándékot,hogy a szeretet tárgya boldogságát munkálja.

Az imádat,hála,bizalom a Mindenhatóban,a mi boldogulásunkat szolgálja.

Ez szerintem elég evidens: Isten szerelmes tipus.

Csak azok lehetnek kedvesek neki akik őt imádják, vagyis fontos számára a kölcsönösség. Nehogy megbotránkozzon valaki, de Isten jobban gyönyörködik az Őt szeretőkben mint mi Őbenne. Aki kételkedik olvassa el az Énekek Énekét, gyönyörű love-story: "liliom a tövisek között az én mátkám..."

Mi vagyunk a menyasszony és a vőlegény akkor fogja magához szólitani a kedvesét amikor a fügefa meghozza első gyümölcsét és a szőlők virágozni fognak.

17

Ezek szerint a bűnös emberbe szeretett bele Isten, mert az Édenben még nem kellett imádni!

19

Semmi hasonlóságot nem látok!

Nem tudom kedves KZitus, hogy te milyen szülő vagy, de én sohasem ítélném halálra, szenvedésre, kínlódásra gyermekeimet, ha esetleg nem fogadnának szót és a tiltásom ellenére tennének meg valamit.

S főleg nem ítélném kínhalálra egy másik gyermekem, ennek a nem általa elkövetett bűn megbocsájtásának feltételeként!

Én szülőként sosem tennék ilyet, bár nem is hasonlítanám magam valamihez, ami ilyenre képes!