Ez valóban igaz történet? Charles Darwin talizik Istennel?

Charles Darwin egy kis szobában találta magát, ahol minden fehér volt. A falak, a padló, még az asztal is hófehér volt. Egy pillanatra sem hallotta azt a jellegzetes dübörgést, ami az égboltok tetejéről szokott jönni. Ahelyett, egy lágy, nyugtató hang szólt hozzá:

"Üdv, Charles Darwin. Örülök, hogy eljöttél."

Darwin megfordult, és ott látta Isten előtt egy kényelmes fehér fotelben ülni, gyönyörűen ragyogó, hófehér köntösben. Az Isten arcát nem tudta kivenni, mivel az egy intenzív fényben fürdött.

"Üdvözöllek téged is," mondta Darwin óvatosan. "Nagyon megtisztelő, hogy találkozhatok veled. De kérdésem lenne. Miért nem mutatod meg az arcod?"

Isten halkan mosolygott. "Azért, mert minden ember másként képzeli el az arcomat. Neked kell választanod, hogy milyennek szeretnéd látni."

Darwin egy pillanatig habozott, majd azt mondta: "Szeretném, ha a legbölcsebb és a legbarátságosabb arcodat mutatnád meg nekem."

Azonnal a fények elmosódtak, és Isten arcának vonásai kezdtek kialakulni. Szemében a bölcsesség tüze lobogott, és mosolya sugárzott a szeretetet és megértést.

"Így jó?" kérdezte Isten.

Darwin elbűvölve bólintott. "Igen, ez tökéletes."

Isten hátradőlt a fotelben, mintha örökkévalóságig tartó idő állna rendelkezésükre. "Mit szeretnél kérdezni, Charles Darwin?"

Darwin elmosolyodott, és kezébe vette a bátorságot. "Sokan vitatkoznak a létezésedről és az evolúcióról. Mi az igazság?"

Isten szomorúan bólintott. "Az emberek mindig hajlamosak vitatkozni az olyan dolgokon, amiket nem értenek teljesen. Az igazság az, hogy mindkét dolog igaz. Az evolúció az én tervezetem része, és minden élőlény az én alkotásom."

Darwin elgondolkodva nézett Istenre. "Mi a célja ennek az egésznek? Miért teremtettél minket, és miért engedted, hogy az evolúció útján fejlődjünk?"

Isten komolyan nézett Darwinra. "Azért teremtettem az embert, hogy megismerjen és szeressen. Az evolúció pedig az alkotásom folyamata, amely lehetővé teszi az élőlényeknek, hogy alkalmazkodjanak és fejlődjenek a környezetükhöz. Az élet célja a fejlődés és a szeretet."

Darwin elgondolkodva hallgatta Isten szavait. "Köszönöm, hogy megmutattad nekem az igazságot."

Isten szelíden mosolygott. "Mindig itt vagyok, ha kérdéseid vannak, Charles Darwin. Ne feledd, hogy a szeretet az, ami összeköti az egész teremtést, és mindig a segítségedre lesz."

Darwin hálásan mosolygott vissza, és az érzés, hogy valami sokkal nagyobb és bölcsesebb figyel rá, megnyugtatta a lelkét.