Ez megcsalásnak számít? Nagyon súlyos bűn?

Ha úgy érzed, hogy te már mindent megtettél akkor fogadd el az Ő bocsánatát. Ellentmondásos helyzetet szülne, hogyha bocsánatot kéne kérnünk de nincs kitől:)

Egyszerűen fogadd el, hogy mi mindannyian ugyanolyan bűnös emberek vagyunk de ez valójában nem gond ameddig megbánjuk ezeket. Ezután pedig csak fogadd el Isten ingyen kegyelmét. Mert Ő még akkor is megbocsájt neked ha te nem kértél bocsánatot mástól, akkor is ha nem engesztelsz ki senkit, mert nem kell őt kiengesztelni a bűneinkért. Ő a megbocsátást csakis a hitedért adja és az látszik hogy megvan! Ha pedig már megbocsátott akkor tényleg nincs okod magadra haragudni! Legyen elég neked az Ő kegyelme!

"De valamiért még mindig érzem egy kicsit a lelkiismeret-furdalást és a bűntudatot..."

Szerintem ez még normális, ha egy kicsit érzed, még csak most gyóntad meg és elég nagy traumát okozott benned az egész. Semmi szükség arra, hogy most meg amiatt legyen bűntudatod, hogy bűntudatod van. Majd lecseng ez.

Biztos benned van az, hogy nem tudod, mi van vele, hogy nem beszélhetsz vele, de ezt ő akarja és így a legjobb (neki).

Rengeteg ilyen helyzet van az életben, hogy nem tudunk bocsánatot kérni, de nyugodj meg, kérlek, Isten látja, hogy őszintén megbántad.

Igen, bűn volt, viszont rosszul gondolkodsz a bűnről. Azt várod, hogy valaki megmondja, hogy "igen ez bűn volt", vagy pedig hogy "nem, ez nem az volt", hogy ha nem az volt, ne legyen bűntudatod, ha pedig az volt, akkor önvádlásba kezdj vagy meggyónd. Az igazság viszont az, hogy nincsen egy konkrét vonal, ami meghatározza, hogy honnantól kezdve bűn valami és szabálykönyv sincsen rá. Akkor bűn, ha azzal a szándékkal teszed, hogy másoknak árts vagy pedig magadnak jót akarj úgy hogy nem veszed tudomásul, hogy a másiknak ettől rossz lesz, akkor pedig nem bűn ha szeretetből, önzetlenségből teszed. Sajnos sok ateista ezt jobban érti, mint a keresztények. Meg a körülmények se mindegyek. Nem mindegy, hogy a srác egy pszichopata volt, aki verte a lányt, aki amúgy sem akart vele lenni és már al akarta hagyni vagy pedig egy szent volt, akinek manipuláltad a szerelmét.

Mit kéne tenned? Próbáld meg azt, hogy ezentúl úgy hozod meg a döntéseidet, hogy csak a mások általi odaadás vezérel! Ismerd be, amit tettél, de ne hagyd, hogy a bűntudat elemésszen! Ne marcangold magadat, amiatt mint tettél, Júdás is ezt tette és öngyilkos lett. Helyette vedd tudomásul és lépj túl rajta! A gyónás után azért érzel bűntudatot, mert ez nem úgy működik, hogy csupán a szavak által meg vannak bocsátva a dolgok. Azért nem, mertha így lenne bárki bármi gonoszságot elkövethetne és elég lenne az elmondania a papnak és azután visszamehetne szánt szándékkal újra elkövetni a bűnöket akárhányszor. Ezt te is tudod, azért érzel bűntudatot. A megbánás arra való, hogy tanulj belőle, nem pedig arra, hogy marcangold magad. Ha ezentúl az ilyen szituációkban az fog vezérelni, hogy a helyes dolgot tedd, akkor meg vannak bocsátva a bűneid. Ha gondolod írhatsz és beszélhetünk erről.

Kedves utolsó!

Sok dologban egyet értek veled, de a gyónás után az embernek nem kéne bűntudatot éreznie. Az ember akkor megy el gyónni, hogyha már érzi a bűntudatot, érzi a bűne súlyát, a lelkiismerete retteg az Isten ítéletétől, de hisz benne, hogy a Jézusba vetett hitéért megbocsátást nyer. Ha ez a gyónás előtt nincs meg akkor nincs is értelme elmenni gyónni. Ha pedig már megvolt a gyónás akkor nem szabadna bűntudatot érezni, mert az éppen azt fejezi ki, hogy valójában mégse hiszek Jézusban, mégse hiszek abban hogy a halálával megváltott, és hogy Isten megbocsátott, vagy hogy az Ő bocsánata nekem elég lenne.

A bűnöket nem is a szavak után bocsátja meg az Isten (főleg nem azok után a szavak után amiket a papnak mond az ember) csupán a belevetett hite miatt.

A bűnbánatból tényleg tanulni kell és nem önmarcangolni, kivéve persze hogyha ez vezet a tanulás útján.

De szerintem az ugyanúgy nem igaz hogy Isten akkor bocsát meg, hogyha utána az vezérel, hogy a helyes dolgot tedd. Isten csak a hitünkért bocsát meg, ahogy az Ő igéje is írja, Nem jócselekedetekért van kegyelmünk hanem a hitünkért. Hogyha pedig ez a hitünk megvan akkor ebből fog jönni az hogy próbáljuk az Ő tanítását követni és aszerint élni. A kettőt nem lehet felcserélni, és a kegyelmét se lehet másnak tulajdonítani csak a hitünknek.

#34

Én a farizeus gyónásról beszéltem, amikor valaki azt gondolja, hogy a gyónás után minden olyan lehet, mint előtte. Ha így lenne, akkor az ember ugyanazt a bűnt elkövetné, mert nem akart változni. Valaminek meg kell változni a gyónás után. Ez nem azt jelenti, hogy a gyónás után is bűntudatot kell éreznie, hanem azt hogy benne kell lennie az akaratnak és a valós szándéknak.

Az önmarcangolás sosem vezet jóra, ezt nekem is meg kellett tanulnom, elég sok időbe telt. Az önmarcangolás az nem ugyanaz, mint a bűntudat. A bűntudat az egy egészséges szomorúság, ami arra készteti az embert, hogy a jót akarja és megváltozzon, míg az önmarcangolás az egy olyan állapot, amiből nem lehet kitörni és egy helyben tartja az embert.

Persze, hogy nem a cselekedetekért kap megbocsátást. Ez nem úgy működik, hogy valaki mint egy jó rabszolga sokat dolgozik, hogy kifizesse az adósságát. A valódi bűnbánat viszont amiről beszéltem, az magába foglalja a jó utáni vágyakozást és szeretetet. Önmagától akarja majd ezt, nem pedig azért, hogy kifizesse a tartozást.

#35

Nem hallottál még a Tóth Gabiról? Celeb, aki a Megasztárban lett híres, az utóbbi pár évben eléggé próbálja a kereszténységet meg a család fontosságát hirdetni. Nemrég viszont bejelentette, hogy válik a férjétől, azt mondják azért, mert megcsalhatta.