Van olyan vallás, ami tiltja, hogy az ember szándékosan meggyilkoljon mondjuk egy pókot?

#2.

Milyen kár, hogy az izraelita vallásból származik a fogalom az ábrahámi vallásokban. קֹדֶשׁ הַקֳּדָשִׁים, kódes hakkodásim, avagy magyarra fordítva: szentek szentje például. A szent sátornak és a jeruzsálemi templom szentélyének is ez volt a legszentebb része. Ameddig megvolt, addig itt volt a frigyláda benne a Tízparancsolat kőtábláival, Áron vesszejével, egy tál mannával, bár a hagyományok még mást is tesz bele (pl. az első Tóra, ugyanakkor ez nem lehetett a teljes ma ismert írás, hisz később még beleírtak más forrásból is előtte szóban terjedő előírásokat, történeteket). Csak a főpap (kohén gádol) léphetett ide be, de még ő se akármikor vagy akárhogy. Megvolt mindennek a szertartása és az is hogy mikor, melyik ünnepen lehetett elvégezni. Emellett Mózesnek is mondta a Tóra szerint Isten, hogy a hely, ahol áll, az szent. Szintén ott van a Sion, a Templom-hegy, meg a Sínai-hegy, maga Jeruzsálem városa (bár az ókorban Bétel is szent lehetett az ott emelt oltár miatt, de ezt nem tudom biztosan), amelyek szent helyek a zsidó vallásban. A zsidó vallásban szintén léteznek názírok, akik különböző fogadalmakkal szent életet éltek (nem ittak bort és mámorító italt, nem vágták le a hajukat és szakállukat, kerülték a halottakat - ezek kötelező fogadalmak voltak -, emellett sokan cölibátust fogadtak és/vagy lemondtak a húsról is). A kohénok szintén szent életet éltek (papírforma szerint, de az elv és a gyakorlat más és más).

Az iszlámba is innen, meg a kereszténységből érkezett a szent, vallásilag elkülönített fogalma. A szunnitáknál is van hasonló, de a siíták aztán nagyon keményen tolják. Ott még "élő szent emberek" is voltak, egészen pontosan Ali leszármazottai, akiknek tévedhetetlenséget tulajdonítottak.

A zoroasztrianizmusban a kemény dualizmus miatt szintén nagyon fontos a szent és átkozott cselekedet.

A hinduizmusban szintén rettenetesen fontos dolog a szent, mint elkülönített dolog. Itt is aztán van annyi szent hely, mint a fene. Szent hangok is vannak (a rengeteg mantrában és imádságban szeplő "Aum" vagy "Om" hang is ilyen). Akkor még nem beszéltünk az avatároktól, akik egy kicsit a keresztény Jézus-teológiához hasonló módon megtestesült istenségek (egyébként a hinduk Jézus, meg a Buddhát is Krisnával együtt avatárként tisztelik). A bráhminok egy kicsit a zsidó kohénekhez hasonló módon papír forma szerint szent életet élnek, sőt, vannak olyan magas rangon lévő papok is, akikhez még csak hozzá sem érhet egy hétköznapi ember. De ott vannak a múrtik, amelyek olyan szobrok, amelyekbe meghívnak egy adott szent pap, mester, szerzetes közreműködésével egy adott isteni aspektust, amire az, ha tetszik neki visszajelez, és akkor onnantól kezdve kb. földi testeként tisztelik. Ők hangsúlyozzák, hogy ezek nem bálványok, hanem kimondott földi, fizikai testek, amelyekbe testet tudnak ölteni ezek az aspektusai a Legfelsőbbnek. Egyszer lehetett is hallani, hogy Ganésa egyik múrtija az áldozatnál el kezdte kortyolgatni a felajánlott tejet. Aztán kérdés, hogy tényleg igaz-e.

A buddhizmusban a hinduizmusból eredően szintén vannak szent fogalmak. Például a buddhák, bódhiszattvák. Szintén vannak szent helyek. Maguk a sztúpák is ilyenek. Ezek ereklyéket őriznek.

Szent szövegek nyilván mindegyik említettben vannak.

A "szent" egy vallási célra elkülönített, sérthetetlen dolog.