Mit jelent az, hogy istenfélelem?

Akkor most játszunk egy cseppet-4-eske, aki 10 percen belül bárhová írok a kommentemnél megjelenik, és másol, hogy ne fáradjon el a kezem:DD

"Az "istenfélelem" alapvetően nem "Istentől való félelmet", hanem egy Isten felé tanúsított, feltétlen tiszteletet és engedelmességet magában foglaló magatartást, attitűdöt jelent. Azt jelenti, hogy bármi is Isten akarata, alárendelem magamat neki - akkor is, ha nem értem, akkor is, ha szívem szerint nem akarom, akkor is, ha nem tűnik logikusnak.

Az istenfélelmet talán legjobban Ábrahám történetéből lehet megérteni; az első ember, akit a Biblia istenfélőnek nevez, Ábrahám. Ezt a jelzőt akkor kapta meg személyesen Istentől, amikor Isten parancsára kész volt saját, egyetlen fiát, Izsákot feláldozni.

"1Móz 22:10 És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.

1Móz 22:11 Akkor kiálta neki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.

1Móz 22:12 És monda: Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én értem.

(...)

1Móz 22:18 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek."

Az utolsó mondat magában foglalja, mit jelentett itt az "istenfélelem": engedtél az én beszédemnek. Mindig, minden körülmények között, bármit is parancsoltam.

Ugyanezt a történetet így értelmezi a Zsidókhoz írt levél:

"Zsid 11:17 Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,

Zsid 11:18 Akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik neked mag;

Zsid 11:19 Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen visszanyerte."

Ábrahám azért volt hajlandó megtenni, amit az Úr mondott neki, mert egyrészt feltétlen tisztelte Őt, másrészt úgy gondolkodott, hogy Isten igaz és jó, és amit megígért, azt mindenképpen be fogja teljesíteni - márpedig emlékezett rá, hogy az Úr korábban megígérte neki, hogy Izsáktól fog származni a választott nép, így ha fel is áldozza Izsákot, lehetetlen, hogy az Úr ne teljesítse be az Ő szavát - akár fel is támaszthatja Izsákot.

Isten természetesen nem akarta, hogy valóban fel is áldozza Izsákot, hanem azt akarta látni, hogy teljes-e Ábrahám "istenfélelme", feltétlen-e a tisztelete és az engedelmessége.

Mellesleg az általad kérdezett igehelyen, az 1Tim 6:6-ban az "istenfélelem" helyén az "euszebeia" az eredeti kifejezés, és ez csupán jámborságot, kegyességet jelent (mint ahogy több más igehelyen így van fordítva), nem feltétlenül az ószövetségi értelmű istenfélelmet. (De így is helyes fordítani.)"

Itt szerintem nagyon jól leírják, rengeteg példával:

[link]

Szia

„Jehova félelme a bölcsesség kezdete” Példabeszédek 9:10

Bibliai értelemben az istenfélelem kellemes fogalom ("Örömét leli majd abban, hogy mélységesen tiszteli(féli) Jehovát. Nem az alapján ítél, amit lát, és nem is az alapján fedd, amit hall." Ézsaiás 11:3). Szívből jövő hódolat és mélységes tisztelet Isten iránt, valamint erős vágy arra, hogy ne vonjuk magunkra a nemtetszését ("Ti, akik mélységesen tisztelitek(félitek) Jehovát, bízzatok Jehovában! Segítőtök és pajzsotok ő." Zsoltárok 115:11). Magában foglalja, hogy elfogadjuk Isten erkölcsi irányadó mértékeit, szorosan ragaszkodunk hozzájuk, valamint figyelembe vesszük, hogy Isten szerint mi helyes vagy helytelen.

Szerintem két dolgot is jelent, bár arra hajlok, hogy inkább az elsőt jelenti, a második pedig inkább segít abban, hogy az első kialakuljon.

1. Hogy amikor Isten valamit mond, vagy parancsol, azt nagyon nagyon komolyan kell venni. Azon az alapon, hogy ki ő, és ki vagyok én. Ő Isten, aki a világegyetem Ura és parancsolója, aki mindent tud, mindent helyesen lát, én meg csak egy porszem vagyok. Ki vagyok én, hogy vitába szálljak vele, vagy ellenkezzek vele? Csak magamra és másokra hozok bajt, és ki tudja mekkorát. Szóval az istenfélelem egyfajta tisztán látása annak, hogy ki az úr (Isten) és ki a szolga (én), hogy kinek az akarata mindig helyes (Istené), és kié nem feltétlenül az (az enyém).

2. Van az angol "awesome" szó, jelentései: lenyűgöző, óriási, hihetetlen, félelmetes, megdöbbentő, bámulatot keltő, elképesztő, de az "awe", amiből képezték, az eredetileg félelmet jelent. Szóval szerintem az istenfélelemben benne van, vagy legalábbis elősegíti azt egyfajta rácsodálkozás is Istenre, Isten tulajdonságaira. Mondják itt egyesek, hogy Isten és a Sátán között óriási küzdelem folyik, de a valóság az, hogy ha Isten ereje mondjuk 1 000 000, akkor Sátáné talán 0,001. Itt nem egyenlő küzdelemről van szó, még közelítőleg sem. Istenhez hasonlítva értékeltem most a Sátánt, mert a Sátán tégedet és engem úgy győz le és úgy ver át, ahogy csak neki tetszik és annyiszor, ahányszor neki tetszik, ha nem vagyunk Istennel szoros kapcsolatban. Sátán Istenhez képest egy nagy nulla. De ez az Isten, akihez képest még Sátán is egy semmi erőben, értelemben, mindenben, nemhogy az emberek, mégis annyira szeret minket, embereket, a rá nem hallgató, neki nem engedelmeskedő, és neki állandóan ellenálló és vele ellenséges embereket, hogy elküldi a Fiát, hogy ő fizesse ki a mi lázadásunkért a büntetést. Szóval ez tényleg egyfajta mélységes csodálkozást kelt, és örömet is, hogy a világnak nem a gonosz az ura, a világ ura Isten, aki a szeretet. De elképesztő Isten hűsége is, Isten irgalmassága, kegyelme, igazságossága, és lehet folytatni. Csak gondolj bele, hogy mennyi bűnt elkövetünk, és mekkora rombolást okoz ez, és Isten azt mondja, hogy megbocsátok, megbocsátok, megbocsátok, és újra megbocsátok, és helyrehozom, amit elrontottál. Vagy akár Isten fegyelmezése (legalábbis az istenfélők iránt): láttunk talán olyat például filmen, hogy egy apa megfenyíti a gyerekét, például megveri, a gyerek sír, aztán az apja az ölébe ülteti, szorosan átöleli, megpuszilja, és azt mondja neki: szeretlek, de ezt meg kellett tennem a te érdekedben, hogy bajod ne essék.

Persze Isten tulajdonságait az ószövetségből is megismerhetjük, és csodálhatjuk, de az ószövetségben egy nagyon komoly korlátot nem tudott átlépni Isten és az emberek kapcsolata, amit az reprezentált, hogy a jeruzsálemi templomban különböző illetőségű helyek voltak, a szentélybe csak papok mehettek, és a legbelső szentélybe, a Szentek Szentjébe, ahol Isten jelen volt, hétköznapi emberek közül senki sem léphetett be, csak a főpap évente egyszer, és még ő is csak bizonyos tisztulási szertartások után, mert különben Isten azonnal lesújtott rá, és megölte. Szóval az ószövetséget végigkísérte ez az emberek és Isten közötti elválasztottság, ami lehetetlenné tette, hogy Isten teljesen megmutassa magát. A mózesi törvény alatt élőknek Isten a szó szoros értelmében sokszor félelmetes lehetett. Nem Isten volt más az ószövetségben, csak nem mutatkozhatott meg teljes valójában. De ha az újszövetségben elolvasod Jézus történetét, főként a kereszthalálát, akin keresztül tökéletesen megmutatta magát Isten (Kol 1:15), akkor remélhetőleg te is elképedsz, elcsodálkozol, és megdöbbensz, bámultba esel, nem pedig valamiféle paranoiás félelem fog el Istentől.

És ha ez a csodálat Jézus iránt megvan, akkor remélhetőleg az segíteni fog abban, hogy nagyon nagyon komolyan vedd azt, amit Jézus által Isten parancsolt, vagyis, hogy istentfélővé válj a fent említett 1. pont szerint. És remélhetőleg egy nap te is szívből mondhatod azt, amit Mária mondott, amikor meglátogatta Erzsébetet: "Mily nagy dolgokat művelt velem

ő, a hatalmas és szent! Irgalma az istenfélőkre száll le nemzedékről nemzedékre." (Lk 1:49-50)

üdv, a javuló Stefán