Van itt olyan aki ateistából lett keresztény?

A hívők tényleg inkább a vallás kategóriába járnak, szóval jobb lett volna oda a kérdés.

Látod, nem is válaszolt még itt egy se.

Nem kéne áttenni?

"

De ha anyukád keresztény, akkor nem kereszténynek nevelt?

Mert én ezért gondoltam azt, hogy korábban keresztény lehettél.

"

Hogy minek akartak nevelni, az egy kérdés, a másik meg az, hogy sikerül-e.

Egy gyereket még meg lehet vezetni, mert bízik a szüleiben, és elfogadja a véleményüket, de amikortól önálló véleményalkotásról beszélhetek, azóta nem adok hitelt a hívőknek Isten létezéséről szóló kijelentéseinek.

"Áh. Ha végignézed a valláskritikában a kérdéseket, akkor láthatod, hogy mostanában szinte végig piszkálták az ateistákat. Nekem nem ez volt a szándékom."

Értem, de akkor mi is volt a szándékod?

"Hát azt vártam volna, hogy leírják itt a történeteiket az ateistából lett keresztények, és az ateisták pedig azokra reagáltak volna, mint ahogyan szoktak az ilyesmire."

Tehát valójában nem maguk a megtérési történetek érdekeltek, hanem csupán hívó/ateista vitát kívántál generálni...

Az oldal szabályzatában az új kérdés kiírásának szabályai között szerepel ez is:

"Csak valós kérdéseket írj ki! Ha más személynek adod ki magad, ha ellentmondasz magadnak a kérdéseidben, úgy vesszük, csak provokálni és szórakozni jársz ide, így a fiókod korlátozásra kerülhet."

https://www.gyakorikerdesek.hu/uj-kerdes

16#-oshoz hasonló vagyok.

Amikor tudatosan kezdtem gondolkodni, az istenhitem agnosztikuságba emelkedett, majd megtaláltam istent, azóta tanulom és szolgálni igyekezem.

én mint harmadik eset: ateistának neveltek, az iskola, a családom, sehol semmilyen módon nem játszott szerepet a vallás. Vagy közönyösen álltak hozzá, vagy enyhén gúnyolták őket.

Ennek ellenére én mindig hittem Istenben. Szerintem ez egy ösztön vagy intuíció. A probléma az volt, hogy nem tudtam semmit a kereszténységről, nem ismertem a Bibliát (semmit!), nem tudtam a Miatyánkot, az evangéliumot, hogy mi a zsoltár, soha nem jártam templomban. 16 évesen mentem először templomba, egyedül és titokban, hogy a szüleim ne tudják meg. Utána már tudatosan kezdtem vele foglalkozni, más istenhívőkkel beszélgetni. Sokat tanultam, gondolkodtam, 21 évesen mondtam meg a szüleimnek, hogy vallásos vagyok. (Itt most kihagyom azt a részt, hogyan reagáltak.)

Az idő múltával a hitem érni kezdett, láttam, melyik felekezetben mi zavar, milyenek (is) a hívők, és tudatosan osszeraktam magamnak a saját autentikus hitemet. Most nagyon jó.

A piszkáló, átnevelő ateisták véleménye nem érdekel. Normális ateistákkal szívesen beszélgetek.

Sok olyan embert (egyetemi diplomás, modern ember) ismerek, aki kamasz vagy felnőtt megtérő volt. Nem igaz, hogy csak azok lesznek vallásosok, akiknek elétették és elfogadta szó szerint. Olyan is van és van gyerekhit, de elvileg egy ponton az ő hituk is felnőtt hitté alakul (vagy ateizmussá).

"mit szóltak volna az ateisták"

Ateista nem szokott megtérni.

Az ilyen ember tér meg, mint pl. a #18

Mit lehet szólni hozzá?

Ha neki így kerek a világ, akkor csinálja ezt. Szerencsére ma már vallásszabadság van, legalábbis Európában.