Noé özönvize valóság volt? - mi bizonyítja?

Illetve a világon nagyon nagy számú kultúrában megtalálható az özönvíz legendája. Pl. az indiánoknál is.

Igaz saját képükre formálták, de megvan nekik.

Ugyanazt akartam írni, amit a második: rengeteg kultúrában megtalálható valamilyen régi özönvíz története, ami azért lehet igaz, mert ez a sok nép még csak nem is találkozott egymással. amiről mindenki egymástól függetlenül ír, annak már csak lehet némi valóságalapja :)

Ugyanakkor ez csak bizonyos nézőpontból Noé özönvize. Ki tudja, talán tényleg volt egy ilyen nevű férfi, aki bárkát épített, de ott van például a sumér mitológia, ahol körülbelül ugyanaz történik Utnapistimmel, mint Noéval: állatpárokat visz fel a hajójára, megakad egy hegyen, elereszt egy galambot... csak ez a történet hamarabb keletkezett, mint Noé meséje:)

Az őshagyományok, melyeket a Biblia Genezis első fejezeteiben ír le, visszanyúlnak a történet előtti időkre, és nagy körvonalakban általános igazságokat tartalmaznak, melyek érintik az Emberi Élet eredetét és értelmét. Bölcseink szerint Jákób ősatyánk tizennégy évet töltött a tudomány ősi központjaiban „Sém és Éber iskoláiban” tanulmányozva a régi hagyományokat (Ber. Rabba LXVIII,11.), amelyeket továbbított utódainak. Ezek közt lehetett egy rettenetes, vízözönnel kapcsolatos világpusztulásnak az emléke, mely az emberiség ősi lakóhelyein a civilizáció folytonosságában teljes hasadást idézett elő. Ma már világos bizonyítékok vannak arra, hogy a bibliai vízözön a történeti időkben játszódott le, mintegy 3800 körül a polgári időszámítás előtt. „Új felfedezések oly közel hozták a történetet a vízözön korszakához, és oly sok anyagot hoztak napvilágra, amelynek magyarázásához olyan eseményt kell elképzelni, amilyennek a vízözönt gondolják, hogy a vízözön a priori tagadása egyáltalán nem tudományos felfogás. Jogunk van keresni több bizonyítékot, de alig lehet abban kételkedni, hogy ezek a bizonyítékok milyen szempontból lesznek felhasználhatók.” (L. Woolley). Amint már az ősatyák történeténél elmondtuk, a vízözön-elbeszélés nagy erkölcsi és vallási jelentőséggel bír. A vízözön isteni ítélet volt egy kor felett, amelyben a hatalom „jog” volt és a züllöttség lealacsonyította és rabságba döntötte az embereket. Léteztek óriások a földön; ők voltak „a hírneves emberek”; és a hatalom és élvhajhászat volt az uralkodó eszme.

Ezek között az erőszakos emberek között csak egy volt jámbor és tökéletes, Nóé, aki hitt az igazságban és irgalmat gyakorolt. Prédikált nemzedéke embereinek – bölcseink szerint – és intette őket, hogy jön a vízözön, térjenek meg a jogtalanságból és forduljanak az igazság felé. Hiába! Látott elpusztulni egy egész nemzedéket, de megérte az Ígéret Szivárványát, egy jobb világ kezdetét, amely idővel még megerősödhetett és később elérte tetőpontját Ábrahámban és annak utódaiban.

A vízözön és babilóni párhuzamai.

Vízözön-elbeszélés igen sok van és a világ minden táján előfordul. De ezek a Biblia tanulmányozójának vagy a mai olvasónak kevés érdekességet nyujtanak. Mégis a bibliai vízözön-elbeszélés babilóni párhuzama külön figyelmet érdemel. Mind a hasonlóságok, mind az eltérések a két elbeszélés között nagyon fontosak a bibliai elbeszélés megértése és helyes értékelése szempontjából.

A babilóni elbeszélés körülbelül így szól: Az istenek elhatározzák, hogy vízözönt bocsátanak a földre. Az egyik isten, Ea, aki jelen volt a tanácskozáson, elhatározza, hogy megmenti Utnapistim nevű kedvencét, – a babilóni Nóé neve. Figyelmezteti a fenyegető veszélyre és egyúttal megparancsolja neki, hogy egy hajót építsen. Utnapistimet „a legokosabbat” el is látja hazug kifogással, amit ez kortársainak mondjon, ha kérdeznék hajóépítése célja felől. (A rabbinikus legendában Nóé a hajóépítés éveiben a megtérés hirdetője volt. „Térjetek meg gonosz utaitoktól és éljetek”, ez az ő intése embertársai számára.) Amint felépült a hajó, Utnapistim megtölti vagyonával, családjával, rabszolgáival, melyekhez kézművesek is tartoztak, házi- és vadállatokkal. Azután maga is beszáll a hajóba és bezárja az ajtót maga mögött. A vihar hat nap és hat éjjel dühöng, míg az egész emberiség elpusztul, és még az istenek is „összekuporodtak félelmükben, mint a kutyák”. A hetedik napon kiküld egy galambot, amely visszatér hozzá. Azután elbocsát egy hollót, amely már nem tér vissza többé. Erre Utnapistim kiereszti az összes állatokat, elhagyja a hajót és áldozatot mutat be. „Az istenek gyülekeztek, mint a legyek az áldozat felett.” Azután civakodni kezdtek az istenek; de végre Utnapistimet megáldották és felvették az istenek sorába.

A hasonlóságok a babilóni és a bibliai elbeszélés közt kézenfekvők. Elég egy pár közös vonás kiemelése: az egész emberi-nem pusztulásra van ítélve; egy ember az övéivel és az állatokkal megmenekül egy hajón; a galamb és a holló epizódja; miután az ember elhagyja a hajót, áldozatot mutat be és isteni áldásban részesül.

De sokkal nagyobb jelentőségűek az eltérések a két elbeszélés között. A babilóni elbeszélés erkölcs nélküli és politeisztikus, egység és kimondott cél nélkül, hiányzik benne a méltóság és a tartózkodás. Nem ilyen a tömör, egyenes és egyszerű héber elbeszélés. A babilóni istenek veszekedő, álnok és bosszúálló csoportja helyett, akik rosszindulatúak egymással szemben és rosszindulatúak az emberekkel szemben, a bibliai változat az Egy Legmagasabb Istenről szól –, aki szent és bánásmódjában az emberrel szemben igazságos. Ellentétben babilóni párhuzamához a héber vízözön-elbeszélés annak az örök igazságnak a hirdetése, hogy az emberi társadalom alapja az igazság és hogy minden társadalom, amely nélkülözi az igazságot, megérdemli a pusztulást és okvetlenül el is pusztul. Nóé megmenekül, de nem mennyei szeszély következtében, vagy mert az Istenek kegyence, vagy mert ő „rendkívül okos” volt, hanem mert igaz és jámbor volt az ő züllött nemzedékében. Olyan ember, aki méltó volt Isten kegyelmére épúgy, mint arra, hogy új korszakot nyisson meg az emberiség történetében. Áthidalhatatlan szakadék választja el a bibliai vízözön-elbeszélést a babilónitól. A közöttük fennálló lényegbevágó erkölcsi különbség elismerést nyert még azoknál is, akik egyébként nem egészen elfogulatlanok a Bibliával szemben. „A bibliai vízözön-elbeszélésben igazi erő rejlik, hogy felrázza a világ lelkiismeretét, és ezzel a nevelő és erkölcsi célzattal íródott. Ennek pedig nincsen nyoma a biblián kívüli vízözön-mondákban” (A. Jeremias).

Az asszíriológusok szerint ennek az elbeszélésnek babilóni változatát Ábrahám korában jegyezték fel. Tehát ismeretesnek kellett lennie lényegében Izráel fiai előtt Kanaánban és később Egyiptomban. De abban a formában, amelyben – Isten gondviselése által – az ősatyák azt udódaiknak továbbították, meg volt tisztulva minden oda nem illő elemtől és az Egyisten örök igazsága érvényesülésének hirdetője lett. „A babilóni párhuzam csak arra szolgál, hogy az összehasonlítás által világosabban lássuk Izráel Isten-eszméjének egyedülálló nagyságát, mely megtisztította és átformálta az ősi vízözön-hagyománynak legvisszatetszőbb és legcsúnyább elemeit is” (Gunkel).

Kedves kérdező!

Egy pár bizonyítékot küldök neked

Ajánlok neked egy dokumentum filmet, aminek címe A Föld fiatal kor. Ebben a dokumentum filmben egy tudós legföbbképpen a Föld fiatalságát, akkarja be bizonyítani, de lesz szó az özönvízről is.

Itt egy másik dokumentum film ami a megtalált Noé bárkájáról szól. (csak ezen az oldalon található ez a film, és egy kicsit késik hang)

[link]

[link]

Még itt egy vallásos dokumentumfilm Noé bárkájáról

[link]