Az önbántalmazás bűn Isten szemében?

Az önbántalmazással kapcsolatban nem csodálom, hogy sokan felteszik ezt a kérdést akár vallási értelemben is. Miért? Azért, mert sajna lehet hallani olyat, amikor vallásos emberek jónak tartják azt, hogy bántják magukat, főleg akkor, ha bűnbocsánatért esedeznek. Ütik magukat, vagy akár éheztetik is magukat, csak hogy Isten had lássa már, hogy megbánták a bűnüket és készek szenvedni.

Csak ezzel az a baj, hogy Isten soha nem várt el ilyet! Soha! Senkitől!

Az igazi megbánás azt jelenti, hogy valaki változtat a viselkedésén, próbál úgyélni. Persze az nem baj, ha sír a korábban elkövetett hibái miatt, mert ez is mutatja, hogy lelkiismeretfurdalása van, és változni akar az illető. De Isten megbocsát, ha látja az őszinte igyekezetet. Nem kell örök lelkifurdalásban élni.

Pszichológiai szempontból nézve, ha mentális betegséggel küzd valaki, Isten nyilván akkor sem szeretné, ha valaki önbántalmazást folytatna, pl. vágja magát pengével stb. stb.

Isten is jónak látja, ha pszichológus, pszichiáter szakemberhez jár valaki, hogy terápiákkal vagy ha szükséges, gyógyszeres kezeléssel segítsenek neki, hogy ne bántsa magát. Tehát Isten nem ellenzi, a szakember segítségét. Hiszen ha pl. eltörik a keze valakinek, el kell mennie az orvoshoz. Ugyanúgy van ez a mentális betegségeknél is, csak van, hogy nem olyan látványos az, aki mentálisan beteg. Mert ugye azt hamarabb észreveszik, akinek be van kötve a keze. Mármint így a mindennapokban. Lehet, hogy van, akinek a családja se ismeri fel, hogy a gyerekükkel komolyabb baj van.