Hogyan tudnám magamat úgy megbüntetni, hogy az ne váltson át önbántalmazásba?

Sokszor belekerülök örvényekbe amik lehúznak engem, apukám azt mondta úgy kell bánnom a testemmel mintha egy kisgyerek lenne. Ezesetben én mint "nevelője" a testemnek, szeretném megbüntetni magamat minden alkalommal amikor ilyen mélypontjaim vannak. Úgy gondolom, ha sikerül kellő képen erős büntetést rónom a testemre akkor talán többé ez nem fordulna elő, vagy legalábbis ritkábban.

Egyszer már próbáltam önbüntetést, az egy megijesztés lett volna. Megakartam ilyeszteni a testemet, hogy azt amit csinál velem a hormonszabályozással borzasztó. Arra gondoltam, hogy kiállok a vonat sinekre és megvárom jöjjön egy vonat. Majd mikor már közel van gyorsan félre sétálok vagy félre ugrok. Ennek hatására akkora adreralin töltetet kapnék hogy biztos kijövök a mély hangulatból. Sajnos mással ezt az ötletemet nem osztottam meg így mikor anyukám meglátott rögtön bevitt a zárt osztályra a szakemberekhez. Akik azt állapították meg, hogy mély depresszióm van. Írtak is fel nekem gyógyszert, ennek a neve rivotril. De ha beveszem akkor konkrét zombi leszek. Taknyom nyálam kifolyik és ha hozzám szólnak fel sem tűnik nekem. Tehát igazából eltudom vele távolítani a lelkemet a testemtől, ha lehet így fogalmazni. Egyszer kimentem sétálni az utcára a következő pillanatban eltelt 48 óra és bent voltam a korházban. És azt se tudom hogyan vagy miért kerültem be.

A pszcihiáterem szerint ez normális. Hát nem tudom őszintén szólva.