Hogyan szóljak bárkinek, hogy segítségre van szükségem?
Már jó pár éve vagdosom magam, mégha nincs is rá komolyabb okom. Azon kívül, hogy a szüleim elváltak és a bátyám elég sokszor megütött/kiabált velem nem történt semmi rossz velem. Ezért sem értem miert kezdtem el.
Régebben próbáltam is leszokni róla és egy ideig ment is, de nagyjából fél éve újra elkezdtem és most egyszerűen nem bírom abba hagyni. Mintha függő lennék, és ez eléggé megijeszt. A vágások nem annyira mélyek, nagyjából csak a felének marad nyoma, így úgy voltam vele, hogy nem kell segítség, viszont kezdem belátni hogy egyedül nem biztos, hogy menni fog.
Mivel kiskorú vagyok, egy felnőttnek minimum elkéne mondanom, de sosem tudtam a problémáimról beszélni, és túlságosan szorongok. Félek, hogy mit gondolnának, mert másoknak sokkal rosszabb, én meg semmi ok nélkül kezdtem el.
Az iskolában van pár tanár aki biztos tudna segíteni, de nincs velük jó kapcsolatom, és szólni sem merek. A szüleimmel is hasonló, nem rossz a viszonyunk de félek szólni. Iskola pszichológus nincsen.
Kerlek szépen hogyha csak annyi hozzáfűzni valód van, hogy "akik ezt csinálják hülyék" "ezt is csak a mai tinik csinálják a figyelemért" meg hasonlók akkor azt ne írd le.
Előre is köszönöm a válaszokat
A problémád valóságos.
Nem mindenki éli meg szipiszuperül a tinédzser kort.
Nehéz, ez tény. Segítség nélkül
igen kemény tud lenni, amikor elkap az az érzés amit érzel, vagy épp utána, mikor már csak a helyét látod.
Nem az a lényeg, hogy mennyire vagy jóban a tanárral, neki kötelessége a szülőt értesíteni valahogy ezekről.
Ami valószínűleg rosszul érintené őket és magukat hibáztatnák. Így szerintem a legtisztább amit tehetsz hogy valamelyik szülődhöz fordulsz és konkrétan elmondod neki hogy szakemberrel szeretnél beszélni, mert vannak dolgok amik néha túlnőnek az emberen, utána pedig már a hétköznapi dolgok sem mennek úgy.
A szakemberek tudják rá a megoldást, a szüleid elől pedig ilyet nem lehet eltitkolni, nekik is részt kell venniük abban ami benned majd javulást hoz.
Ne félj őszinte lenni, ez az idő alapozza meg a későbbieket. Ne építs bizonytalanra. Erősödj meg. Ehhez az első lépés a megnyílás.
Csak hajrá!
Nagyon jó, hogy felismerted azt, hogy segítségre van szükséged. ez már egy nagy pozitívum. (ui. sokan tagadják a probléma létét is...)
Nem ismerhetjük a szüleidet, de próbálj meg találni egy olyan kellemes helyzetet v. időpontot, amikor felvetheted nekik, hogy egy komoly dologról szeretnél beszélni velük. Nagyon reménytelen?
Én is azt tanácsolom, hogy szólj annak a szülődnek, akivel együtt laksz.
Mondj el neki őszintén mindent, amit ide leírtál és ha van több is, azt is mondd el neki.
Másik verzió: mondd el az osztályfőnöködnek, mivel nincs iskolapszichológus.
Jó jel, hogy magad is belátod, hogy ez nem vezethet jóra. Légy bátor!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!