Jézus valóban ilyet mondott volna? (bővebben lent)

Kedves kérdező, ezt a kérdést már feltették. Akkor is leírtam: ne a fordításból értelmezzük a személyét egy ilyen univerzális embernek4

Az itt használt görög szó a miseo, ami jelenti azt, hogy elválaszt, elhatárol (mégpedig érzelmek nélkül). Pl. az ószövetség görög fordításában olyan helyeken találkozunk vele, mint pl a vérfolyásos asszonytól való elhatárolódás. Nem kell utálni, de egy hívő a feleségével nem érintkezik azokon a napokon.

Az itt használt kifejezés ugyanaz. Nem érzelmekkel kell gyűlölni, hanem elhatárolni magunkat, ha nem értenek egyet a hitünkkel, az életvitelünkkel, ha nem tudják elfogadni azt, akik vagyunk. Ez azért fontos, mert különösen azokban az időkben, a szülőknek óriási hatalma volt a gyermekeik felett. Ők döntötték el, hogy mi lesz a foglalkozásuk, kivel házasodnak, hogyan élnek. De nagyon fontos, hogy mindenki a saját életét élje, a saját döntéseit hozza, különben elpocsékolja a földön eltöltött éveket.

Itt nincs szó gyűlöletről.

E kérdéssel kapcsolatban több dolgot figyelembe kell venni:

- nem biztos az hogy Jézus pontosan úgy vagy azokat mondta ami az evangéliumban írva van.

- Jézus önmagáról általában egyesszám harmadik személy formában beszélt: az 'ember fiának' nevezte magát, mikor pedig egyesszám első személy formájában beszélt mint például: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, ...” akkor nem saját személyére célzott, hanem az Isten egyszülött fiára / leányára, a Krisztusra minden emberben. Tanításával azt akarta elérni, hogy az ember felfedezze és elismerje önmagában és kifejezésre hozza a Krisztust, őt kövesse, őérte adjon fel minden ragaszkodást.

- Az igaz szeretet nem ragaszkodás, sem az anyagiakhoz, sem szeretetteinkhez, hanem Isten jellemvonásának, kiáradása általunk. Ez nem gyűlölet; szeretetből feladunk minden ragaszkodást még a legkedvesebb lények iránt is, ami végeredményben a szeretet legtisztább formája azok iránt.

- Jézus az emberek (ön-)tudatának felemelését látta hivatásának nem a békességét, mert belátta, hogy minden a tudaton múlik, - a békesség is.

kérdező.

Igazság szerint a megkülönböztetésre gondoltam, hogy csak ezt, vagy azt "szeretjük"...mert a tiszta szeretetben nincs megkülönböztetés...ha pedig mi megtesszük, akkor az ragaszkodás affelé, akiről azt állítjuk szeretjük...akit szeretünk, azt nem adjuk fel, ahhoz nem fűződnek érzelmeink...a szeretet nem érzelmi állapot. Aki tehát valakit "szeret", de mást nem, az kőkemény bálványimádásnak minősül, legalábbis a Bibliából kiindulva, ugye akit nem tudsz elereszteni, ahhoz ragaszkodsz. Szóval arra gondolhatott Jézusunk, amit elmagyaráz 15:54, de kb. én is ezt mondtam és Pelgrim barátunk is. :)

A ragaszkodás dolog amúgy elég sunyi...a mai világba szerelemnek hívják sokszor és szeretetnek, amikor emberekről van szó...tévedés. Ráadásul a kérdésed alatti szövegben is pont ragaszkodásról van szó..."Hogy várhatja el, hogy hagyjuk el rokonainkat?" Hát úgy, hogy ha valóban szeretsz, vagyis nem ragaszkodsz hozzájuk, akkor bizony meg tudod tenni. Akit igazán szeretsz, azt el tudod engedni. ;)

üdv

25/F

LastOne.Left

Sziasztok!

Én egy megint másik nézőpontot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Jézus Krisztus három és fél éves munkálkodásának második részében tudatosan tett azért, hogy csökkentse követőinek számát.

Ezzel kapcsolatosan volt egy nagyon jó igehirdetés nálunk, melyet ide kattintva meghallgathattok:

[link]

Tóth Gábor tartotta 2010.08.21-én.

Erről hallhattok itt:

Krisztus követése (Lk. 14:25-27)

Milyen időszakokra oszthatjuk Jézus földi munkálkodását? Miért csökkent követőinek száma működésének második szakaszában?

Miért volt szükség a rostálásra? Miért akarták Jézust királlyá koronázni?

Mi volt a célja Jézusnak a kemény beszéddel? Hogyan fenyegette az érzelmi hatás Jézus munkáját?

Van-e hátránya a Krisztus követésnek? Milyen példákat hoz fl Jézus követésének megfontolására?

Miért ezeket a példákat hozza Jézus? Milyen lelki magaslatra juthatnak Krisztus követői?

Üdv. Péter

Jézus ezt úgy értette,hogy aki ragaszkodik a földi dolgokhoz az nem fogja érezni magában azt amit Jézus már megvalósított önmagában:az istent, a szabadságot,a földi dolgoktól való függetlenséget.

Tehát nem azt kérte,hogy őmiatta hagyjuk el ezeket a dolgokat,és nem is azt kérte,hogy szó szerint fordítsunk hátat szeretteinknek,családtagjainknak,hanem azt,hogy a mi boldogságunk-ami az Isten önmagunkban-ne legyen függő más emberektől stb.dolgoktól,mert így nem érhetjük el ugyanazt az állapotot amiről Jézus beszélt:szeretetet,lelki békét,megnyugvást.