Valóban elfordult a vallástól Teréz Anya problémái hatására?
Életének utolsó évtizedeit Istenben kételkedve élte le Kalkuttai Teréz anya, akit halála után tíz évvel szentté avatni készül a katolikus egyház. A Nobel-békedíjjal is kitüntetett, albán születésű apáca több mint negyven levélben számolt be arról, hogy szellemileg sötétségben él, mivel nem érzi Jézus jelenlétét a szívében.
Teréz anya nem érezte Isten jelenlétét az életében, sem a szívében, sem az oltáriszentségben. A levelekben használt szavak – szárazság, sötétség, magány, szenvedés – élénken festik le a lelkiállapotát. Egy ponton szenvedését a pokolhoz hasonlítja, és arról vall, hogy élményei – vagy éppen azok hiánya – egyenesen a menny és Isten létezésében való kételkedésre vezették. „A mosoly – írja – maszk vagy fátyol, amely mindent eltakar.” „Úgy beszéltem, mintha a szívem tele lenne Isten szeretetével, gyengéd, személyes szeretettel – vallja egyik levelében tanácsadójának. – Ha hallotta volna, azt mondta volna: micsoda képmutatás.”
válasza:Szerintem nem fordult el a vallástól, már csak azért sem mert problémája, ahogy a vívódásaiból is kiderül mélyen vallásos jellegű. Könnyen lehet, hogy pszichésen alkalmatlan volt a boldogságra. Egyfelől meghaladta saját önző személyét, másfelől ez a meghaladás nem töltötte el örömmel. Annál nagyobb (vallásosabb) lélek volt sem hogy feladja küldetését és önmagát mások elé tolja, de annál gyengébb (boldogtalanabb) semhogy ez valódi örömmel töltse el. Ugyanakkor éppen az, hogy egész életében mélységes gyötrelemben (nem Isten létével, hanem jóságával kapcsolatos gyötrelemben)munkálkodott mutatja meg felebezhetetlen szentségét, az elárvult szegény, megfosztott emberek, legvégső szenvedésében a lélek kétségbeesésében is osztozott, fel és elvállalva a kételyt, a jutalom, az igazság abszolút tudata és ígérete nélkül is tette a dolgát. Azt kell mondjam oly mértékben vállalta fel a szenvedést ahogyan rajta kívül senki sem. Kétségkívül ezért szent és így a Jézushoz legközelebb álló szent. Ő, is a Keserű pohárral birkózott.
Mindezeket kívülálló csacska buddhistaként mondom persze. Mély tisztelet és hódolat Teréz Anyának aki túl van az átlagemberek által elviselhető vallásosságon. Buddhistaként azt mondanám ő megvalósította a Jézus szhádanát.
köszönettel
válasza:Megrendítően szép, amit írtál, buddhista MAB. Téged illet a köszönet. Mélyen tudsz ÉRTENI.
Élete utolsó szakaszában Teréz anya valóban szenvedett: a naplója is tanúsítja. Úgy érezte, Isten magára hagyta őt.."elvonta" magát tőle, nem részeltette személyének szóló, "plauzibilis" szeretetben. Nem volt JELEN.
Az a napló gyötrődő (ön)elemzés: egy kivételes személyiség belső krónikája. Szárazság, sötét, szenvedés - ezek a szavak a vezérfonal benne. És mégis. Ebben a próbatételi szakaszban is a szeretet, a segítség és kegyelem eszköze volt - ha tetszik, az "Isten automatája", amelyet mintha egyszer működésbe hozott volna a Teremtő, majd hagyta volna tennie a dolgát. Ő pedig tette akkor is, amikor nem maradt a közelében az Operator Maximus, mert "önjárónak", lojális/önállónak, "üzembiztosnak" tekintette őt..sokkal többnek, mint aki folyton felügyeletet, "pátyolgatást" igényel. Teréz anya, az EMBER, a "távol lévő" Isten hiányától szűkölő teremtmény - valahol megérezte és megértette ezt: hogy ez a próbatétel..ez a "nézzem csak, elviszed-e egyedül?" különös "előléptetés"...emeltebb szint a maga nemében. Ettől nem roppant össze..ezért kerülte el a végső meghasonlás. Beláthatatlan intelligencia, erő és tisztaság: ez kellett hozzá. Neki volt. Az utolsó percéig működött, mint a "kegyelem robotgépe" itt a Földön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!