Papnak lenni manapság biznisz és kibúvó a munka alól?

"Őket sem törvényes, jogi keretek között fizette a munkaadójuk"

Tehát akkor a teljes időben szolgálatot végzők nincsenek bejelentve sem? Elég szégyen, hogy még dicsekedtek is azzal, hogy feketén foglalkoztattok, törvénytelenül embereket.

Az még érthető, hogy a házaló ügynökök nem kapnak, mert max napi 1-2 órát bóklásznak, vagy nyugdíjasok és többet.

#18

"Így hát, aki közületek nem mond le mindenéről..."

Egészen biztosan tudod, hogy ez nem azt jelentette az apostolok életében sem, hogy szó szerint "mindenüktől" meg kellett szabadulni és soha, semmit sem birtokolni, valamint elvonulni világtól valamiféle szerzetesrendbe. Erről szó sincs, hiszen a keresztény tanítványok mindenkit el szerettek volna érni és tanúskodtak, nem pedig kivonultak a társadalomból.

Nyilvánvalóan sokan voltak házasok a tanítványok közül. Péterről is tudni lehet ezt.

Pál pedig éppen azzal a példával bizonyítja ennek a szélsőséges gondolatnak a hamisságát, hogy maga és és misszionárius társa is munkát vállalt annak érdekében, hogy fent tartsa magát. Az egészen biztos, hogy az élete központi részét tette ki a tanúskodás, pl. ezért maradt nőtlen, de nem a szerzetesi "adjuk el mindenünket" szellemben gondolkozott!

Pál apostol Timóteusznak is hasonló tanácsot adott, és ez ránk is vonatkozik. Ezt írta: „Így hát, ha van ennivalónk és ruházatunk, elégedettek leszünk ezekkel” (1Tim 6:8). Akkor ez azt jelenti, hogy nem is ehetünk finom ételeket, nem lehet kényelmes otthonunk, vagy időnként nem vásárolhatunk új ruhát? Természetesen nem erről van szó. Viszont fontos, hogy megtanuljunk elégedettnek lenni azzal, amink van (Flp 4:12). Ez volt Pál apostol boldogságának is a titka. Igen, a legértékesebb kincsünk a Jehovával ápolt szoros kapcsolatunk, nem pedig a vagyonunk (Hab 3:17, 18).

#21

Vádaskodni könnyű.

@ "A fiókhivatalaikban és a főhivatalban szolgáló egyházi rend tagjai, beleértve a vezetőtestületet is, szintén nem kapnak fizetést."

Akkor bizonyára vagyonos emberek, akik megtehetik, hogy ingyen dolgozzanak a szervezetnek. Ennek a vezetőnek például biztos van mit tejbe aprítani, ha már a legdrágább karórát hordja:

[link]

@ "Amit pl a teljes időben szolgáló misszionáriusok vagy Bétel-tagok kapnak, az a személyes dolgaikra szükséges létminimum, amiből nem vesznek a saját lakásukba bútort vagy maguknak kocsit. Tehát a MUNKÁJUKAT NEM fizeti senki -legalábbis pénzben"

Ezt nem nagyon értem: Olyan lakásba laknak, amiben még nincs bútor se? S nem használhatnak autót? Vagy kapnak szolgálati lakást bebútorozva szolgálati autóval? Tehát nem fizetést kapnak, hanem ilyen juttatásokat?

@ "és készségesen ajánlottak fel nekik adományokat"

Nem fizetést kaptak, hanem adományokat? Ez csak lovaglás a szavakon.

@ "Őket sem törvényes, jogi keretek között fizette a munkaadójuk, amit szó szerint arra használhattak volna fel, amire akarnak,"

Törvényes fizetést kapni bűn? A közösség adományaiból összegyűlt pénzből rendszeres jutatást adni a pásztornak bűn? Vagy csak azért bűn, mert adózik utána? Vagy csak azért bűn, mert fizetésnek mondják és nem juttatásnak? Vagy mert pénzben történik és nem természetben? Számomra kissé zavarosak ezek az eszmék.

A Biblia teljesen világos, a hívek eltartották a vezetőiket, ahogy az ószövetségi papságot úgy az újszövetségi elöljárókat, ahogy egyébként magát Jézust is. (Lk 8,3) Hogy ezt fizetésnek, adománynak, támogatásnak mondjuk az teljesen lényegtelen.

Igen, jobb a fizetés, mint az élet költségeinek a finanszírozása.

Még régen beszélgettem egy kisegyház vezető házaspárjával, akik arról panaszkodtak, hogy ők soha nem kaptak fizetést.

DE ingyen laktak az egyház családi házában, ellátták a családot étellel, ruhával, autóval, fizették a számlákat mindenre.

7 -azaz hét- gyerekes családra.