Miért van a kereszténységben megbánás, megbocsájtás? Ez sokaknak kibúvó.

Ez a tipikus érdekkeresztény, úgy viselkedik, mint egy kiscsoportos óvodás.

Azt gondolja bármit megtehet, aztán kicsusszant a száján egy bocsánatot Istennek, és azt hiszi, minden rendben, és kezdi elölről.

Az ilyen emberek feleslegesen térnek meg és válnak hívővé.

Szerintem ez korral jár.

Ilyen a szomszéd nénink is. Egész nap káromkodik, szid mindenkit: élőt-élettelent. De (szerinte) ez nem számít, mert "este majd meggyónom".

A reformátusoknál ez sokkal egyszerűbb, mivel mindenki MAGÁBAN gyónja/bánja meg bűneit.

Volt egy időszak, amikor csak az életben egyszer lehetett bűnbocsánatot nyerni. Ennek az a szokás lett az eredménye, hogy az emberek igyekeztek minél későbbre halasztani a keresztséget, és sokan csak akkor vették fel, amikor közel érezték a halált. Ezért vezették be azt, hogy akárhányszor lehet bűnbocsánatot kérni és nyerni.

Ezzel vissza lehet élni, és cinikusan arra gondolni, hogy majd úgyis megbánom. De a bizalommal is vissza lehet élni, mégsem élhetsz úgy, hogy mindig mindenki gyanús, aki él. Aki pedig úgyis megbánja, annak majd később több hibát kell levetkeznie.

Ez nem működik, ez nem keresztényi viselkedés. Ilyen egyszerű. A Biblia szerint nem tudjuk, mikor jön el a ház ura, és kéri el a lelkedet. Ha szívrohamot kapsz, miközben üvöltözöl, nincs gyónás.

Üvöltözni nagyon rossz dolog. Velem is előfordul ez, és szörnyen megbánom mindig. De ilyenkor fontos, hogy ne ingereld tovább a nagyapádat. Mondd meg neki ilyenkor, hogy nagyapa, dühös vagy, ez nem tetszik Istennek, beszéljük meg, ha mindenki lenyugszik, többre jutunk.

Szia!

Az a helyzet,hogy átolvasva a többi választ,úgy gondolom,hogy két eszmefuttatást írok le gyorsan neked.

Az első:

Megbocsájtás azért van,mert ha valaki tényleg keresztény,hisz Istenben és le tudja küzdeni az önérzetét,bevallani,hogy nem tökéletes,akkor igazán meg is tudja bánna botlásait,és erre való a bűnbocsánat.Azonban ne felejtsük el,gyónás közben van egy olyan mondat,hogy:"...Isten segítségével a jóra törekszem és a bűnt elkerülöm...".Ezután oldoz fel a pap.Na most azzal,ha elmész gyónni,alapból arra lehet következtetni,hogy változtatni szeretnél.Mert akkor minek mennél oda,ha nem akarsz megváltozni?

Én is keresztény vagyok,de nem napi rendszerességel gyónok.Én tényleg belülről szoktam gyónni,tehát mindent vagy semmit alapon.Az más kérdés,hogy én mindig egy atyánál gyónok,szinte mindig,aki ismeri a családi helyzetemet,gondjaimat,bajaimat,összefoglalva a lelkemet,annak rezdüléseit.

Sajnos én is elég forrófejű vagyok,gyakran felkapom a vizet az öcsémmel szemben.Elég nagy a korkülönbség közöttünk,de így,hogy fejben már kezd azért utolérni,így sokkal egyszerűbb azt mondani,hogy bocsánat.Ennek a szónak akkor van háttértartalma is,ha komolyan mögégondolják a tartalmát.Egyszer egyik osztálytársam járt úgy,hogy bocsánatot kért a szemtelenségéért a tanártól,nem a legszebb hangnemben,aki úgy,ahogy volt,beírt neki.

De ha rájössz a saját hibádra,akkor sokkal egyszerűbben odamész a másik félhez,akinek pedig valószínűleg jól fog esni,ha bocsánatot kérsz.Ezzel valamelyest alázatos vagy.

Na,amire ki szeretnék lyukadni,az az,hogy nem az idősekkel van csak a probléma,hanem az ifjúsággal is,akik nem hallgatják meg őket,vagy a technika rohamos fejlődése miatt nem is tudnak ötletekkel,tapasztalatokkal szolgálni.

Viszont,szerintem ha egy kicsit erőt veszel magadon,még ha tudod is,nem te vagy a hibás,és odamész bocsánatot kérni,vagy csak egy szimpla "beszéljük meg" kéréssel,szerintem egyből másként reagál a nagyapád.

Sok sikert hozzá!

Előző vagyok!

Bocsánatot kérek a kisregényért.