Miért van a kereszténységben megbánás, megbocsájtás? Ez sokaknak kibúvó.

Sok embert ismerek, aki vallásos, református, meg minden, és ha valakinek eltérő véleménye van akkor elátkozza, üvöltözik vele, tajtékzik sőt a másikat semmibe veszi, lenézi, utána meg megy a templomba mutatni, hogy ő nagy hívő. A másik volt a szemét, hülye.

És ha neki megmondják, hogy "már megint tiszta ideges vagyok, nézz magadra, hogy beszélsz velem! Isten szerinted ennek örül?" Akkor "Jaaaaj! De én megbántam!" és folytatja ugyan-úgy a vitát, orditozást!

Ez a nagyapám. Mindenkit leolt a családból, mindenkivel balhézik, aztán megy templomba mutatja, hogy de rendes ember, és mikor valaki számon kéri, hogy milyen dolog így viselkedni pláne másokkal hívő létére, jön a megbocsájtás dumával.

Miért van ilyen?

Miért nem úgy alakult ki a keresztény vallás, hogy egyszerűen nem lehet másoknak fájdalmat, bosszúságot okozni és kész?

Ez kibúvó sokaknak, köztük a nagyapámnak is!