Dágón kultuszához hozzá tartozott az emberáldozat?

Nem, ő csak egy közönséges mezőgazdasági termékenységisten volt.

[link]

Nem volt kötelező (pl.: Moloch kultuszával ellentétben), de elterjedt volt Kánaánban, mivel úgy gondolták, hogy az emberi élet, különösen a fiatal emberi élet a legnagyobb áldozat. A filiszteusok nem voltak kánaániták, sem közel-keletiek, hanem valószínűleg indoeurópai származásúak voltak, akik Kréta szigetét érintve érkeztek arra a területre, ebből adódóan valószínűsíthető, hogy a kultúrájuk eredetileg hellén, krétai (mükénéi), esetleg kis-ázsiai elemeket tartalmazott. Viszont a kultúrájukat jelentősen áthatotta a kánaánita kultúra. Nyelvcserével felvették a kánaánita nyelv egyik dialektusát is (egyébként az izraeliták is átvették a kánaánita nyelvek sajátosságait), vallásukban megőrizték az ősi elemeiket, de átvették a kánaánita, illetve más közel-keleti istenek kultuszait is, még a művészetükre, kerámiáikra is jelentős hatást gyakorolt a kánaánita kultúra. Valószínűleg így átvették a gyermekáldozat rituáléját is.

Dágónról fontos tudni, hogy alapvetően Kánaánban és Mezopotámiában imádták. Utóbbira szinte egyáltalán nem volt jellemző a gyermekek és az emberek feláldozása (ahogy Egyiptomra sem). Egy sumer királynőről tudunk, akinek a rabszolgáit és az udvarát legyilkolták halála után, meg persze néhány kisebb kultuszról, különösen idegen eredetű kultuszról, amelyek a két terület közötti, nomád amoriták közvetítésével jutottak el Mezopotámiába. Kánaánban ezzel szemben ez egy létező szertartás volt, amit szinte minden istenség tiszteletére gyakorolhattak (bár valahol kötelező volt, mivel az adott istenség elvárta), még a termékenységistenek tiszteletére is (Karthágóban például Baál-Hammon és Tanit, Baál és Astarte helyi kultuszainak szentelve egy hatalmas tófetet találtak, minden valószínűség szerint feláldozott 0-6 éves gyerekek csontjaival, pedig mindkettő termékenységi isten volt, bár a háborút is ők képviselték).

Szia

DÁGON, a filiszteusok egyik istene. A feltevések szerint a filiszteusok a kánaánitáktól vették át Dágon imádatát.

Dágon neve olykor előfordul a szentírási beszámolókban. De azt nem írja, hogy emberáldozatot mutattak volna be neki (ellentétben Molokkal) Például egyszer Sámson Gázában nekifeszült egy Dágon imádatára szentelt ház két középső oszlopának, romba döntötte az épületet, és megölte az ott összegyülekezett filiszteusokat. Itt olvashatsz erről: Bírák 16:21–30.

Egy másik beszámolóban arról esik szó, hogy Asdódban a filiszteusok bevitték Dágon házába Jehova szent szövetségládáját győzelmi trófeaként. Dágon szobra arccal a földre esett a szövetségláda előtt, méghozzá kétszer is. A második alkalommal a szobor szét is tört. A papok és mindazok, akik Asdódban beléptek Dágon templomába, vigyáztak, nehogy rálépjenek a küszöbre, talán azért, mert attól féltek, hogy ezzel beszennyezik azt a területet, ahol a ledőlt istenük széttört darabjai feküdtek. Erről pedig itt olvashatsz: 1Sámuel 5:2–5.

Amikor Isten a filiszteusokat fájdalmas aranyérbántalommal sújtotta, a földjüket pedig ugróegerekkel árasztotta el, a filiszteusok felismerték, hogy Izrael Istene kemény kézzel bánt velük és az istenükkel, Dágonnal: 1Sámuel 5:6, 7; 6:5.