Katolikus egyház mivel azonosítja a hölgyeket, hogy nem nősülnek? Valami negatív dolognak tartják?

Apácának.

Bár azok is házasodnak, csak ők jézussal.

Hát, nők nem magyon tudnak "nősülni". Férjhez menni esetleg. :))

Amúgy semmivel nem negatívabb a nem házas lét, mint a házas. Sőt, a tudatosan Istennek szentelt élet valahol szentebb, mint a házasság. Ezzel most nem azt akarom írni, hogy a házasság nem szent és mindenki legyen szerzetes, csak hogy közel sem a házasság az egyetlen út a kiteljesedéshez.

Nem, az pozitív dolog, ha a nő nem nősül (katolikusok szerint tilos), ahogy az jó is, ha nem megy férjhez, sőt az is, ha férjhez megy. Szent Pál írja:

"Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi."

Ha egy nő nem házasodik, akkor apácaként szolgálhatja Istent.

Szóval a kérdés nyilván a katolikus papok cölibátusára vonatkozik.

Tudom hogy némely katolikusok hevesen támadják azt az elképzelést és lehet hogy részben igazuk van (nem tudom mennyire bizonyított, persze leírva biztos nincs), hogy az "egyházi vagyon ne szoródjon szét", mint ahogyan a 7-es válaszoló fogalmazott.

Én úgy tudom, hogy a biblikus szövegek félremagyarázása, meg a világi filozófiák hatása is benne van ebben a nőtlenségben. Mert hogy a Szentírás ugye nem tiltja és teljesen természetesnek veszi a tanítványok és a keresztény gyülekezetek felvigyázóinak a házasodását, még akkor is, ha Pál, mint nem házas személy érvelt (de nagyon is kiegyensúlyozottan) a házasság ellen. Hiszen elmondta, hogy "jobb házasságban élni, mint szenvedélyben égni".

Maga Péter apostol is házas ember volt!

Tehát az biztos hogy nem a bibliai példa hatására alakult ki a cölibátus.

Ha pedig az első századi keresztény tanítványok az igen komoly családi felelősségeik mellett, el tudták látni a keresztényi feladataikat, akkor nem lehet semmi ilyesmire hivatkozni (ne felejtsük el, hogy ők Jézus parancsára, a hitük békés terjesztése érdekében, rendszeresen jártak tanúskodni is!)

Mert hogy ha a házasság önmagában nem is óv meg az erkölcstelenségtől, meg teher és felelősség is, de határozott előnyei is vannak a párkapcsolatnak a nőtlenséggel szemben.

Pál apostol arra figyelmeztet, hogy a közelgő hitehagyás egyik jellemzője a kötelező cölibátus lesz, az, hogy „tiltják a házasságot” (1Ti 4:1, 3). Az apostolok némelyike nős volt (1Ko 9:5; Lk 4:38). Pál a keresztény gyülekezetben szolgáló felvigyázókra és kisegítőszolgákra vonatkozó követelmények között megemlíti, hogy ezeknek a férfiaknak (ha nősek) csak egy feleségük lehet (1Ti 3:1, 2, 12; Tit 1:5, 6).

Persze, szabadon választhat valaki hogy pap lesz-e vagy sem. De a valódi szabadság az lenne, ha azt választhatná meg, hogy ha pap lesz, akkor akar-e házasodni.

Tévhit: A cölibátus révén lesz valaki szent.

Tény: Egy keresztény ugyan dönthet amellett, hogy nem házasodik meg, de attól még nem lesz szent Isten szemében. Nem kétséges, hogy akik egyedülállók maradnak, azok figyelemelterelődés nélkül tudják szolgálni Istent (1Korintusz 7:32–34). Legalábbis a házassági kötelezettségek nem tudják elterelni az ember figyelmét, de ezen kívül még rengeteg más is lehet egy ember életében figyelemelterelő!

De a Biblia feltárja, hogy házasságban élő személyek is lehetnek szentek. Tény, hogy Jézus apostolai közül legalább egy – Péter – nős volt (Máté 8:14; 1Korintusz 9:5).

A katolikusok nősülnek. Sőt! A katolikus egyház a házasságot annyira előtérbe helyezi, hogy a házasság a szentségek egyike, vagyis ugyan annyira fomtosnak tartja, mint a keresztelést, vagy a szentáldotást. A hölgyeket az urak másik felének tartja, ugyan annak az egy egésznek a két feleként. Tehát semmi negatívnak nem tartja a nőket.

Ami a nőtlenséget illeti: a Bibliában is szerepel, hogy az, aki nem házas (akár férfi akár nő) az könnyebben jár Isten útján, mert az az ember Istenre figyel, Istennek akar tetszeni, nem pedig a házastársának. Az apostoli levelekben foglalkoznak a kérdéssel, azzal a végkövetkeztetéssel, hogy bár nem kötelező házasságon kívül maradni, de aki teheti, az ne házasodjon, mert az jobban hat a lelki életre. Tulajdon képpen mindenkinek megadja a szabad akaratot a házasság kérdésében: aki akar, házasodjon, akinek nem muszály, az ne házasodjon, aki segít a gyerekének házasodni, az jól teszi, aki tiszteletben tartja, hogy a gyereke nem akar házasodni, az is jól teszi. Az egyházi rendben a házasság kizárása sokkal inkább az Isten felé elköteleződés kinyilvánítása!

Ami az egyházi vagyon felaprítását illeti: ez a protestáns hazugságok legröhelyesebbje. A papok sohasem kapták meg az egyházi vagyont, csak felügyelik, addig amíg. Ha nem így lenne, a keleti katolikus egyházaknak már régen el kellett volna hogy fogyjon a vagyona, hiszen, ott a papok nősülhetnek. Viszont a szerzetesektől és apácáktól ott is megkövetelik a házasság kihagyását! A kérdés egyben bizonyítja a protestánsok Bibliaellenességét is, hiszen a Bibliában aaz szerepel, hogy legyen tiszteletben tartva, ha az ember fia/lánya nem akar házasodni, hanem Istennek akarja szentelni az életét. Ezzel szemben a protestánsoknál kötelező a gyermekek kiházasítása (qvázi Istenhez való közelségük elvágása).