Eretnekség, ha egy keresztény a lehető legjobban tagadja a Biblia történetiségét, és teljes mértékben metaforákként értelmezi az egészet?

Nemrég találkoztam olyan keresztény véleményekkel (volt köztük magát hívő, katolikus kereszténynek mondó is), akik szinte jobban rá voltak állva a Biblia (mind az Ószövetség, mind az Újszövetség) történetiségének, illetve történelmi hitelességének a cáfolatára, illetve annak az aláásására, mint amúgy rengeteg ateista. Kvázi a bibliai minimalizmus elvét követő elképzeléseket támogatták nyíltan, hogy aztán abból fakadóan vezessék le a teológiájukat.

Közülük többektől hallottam, hogy tagadták Jézus testi feltámadását, az üres sírt, a szűztől születést, Jézus fizikai megjelenését a tanítványoknak stb. (és ez csak a jéghegy csúcsa).

Állításuk szerint egyáltalán nem lényeg, hogy ezek megtörténtek-e, állításuk szerint szinte bizonyos, hogy nem, éppen emiatt a helyes értelmezés minden esetben metaforikus. Szerintük Jézus történetiségének a kérdése sem lényeg, mivel egyáltalán nem bizonyos, hogy valóbban létezett, az is lehet, hogy Ő egy szellemiség, egy jellem, egy isteni természet földi megszemélyesítése volt (bár ezt azért már eléggé meredek kijelentés, de igen, vannak a soraikban ilyenek is). A próféták történetiségét is vitatják, úgymint tagadják azt, hogy Isten kinyilatkoztatta volna magát a Sínai-hegyen Mózesnek és átadta volna a tízparancsolatot, tagadják a próféciák hitelességét, amelyek Jézusra vonatkoznak, mivel szerintük a bekövetkezett próféciákat később írták bele a szövegbe, így Jézus földi Megváltó szerepe is megkérdőjelezhető, vagy egyenesen. A Bibliát nem tartják Isten által ihletett műnek, sokkal inkább egy fantasztikus alkotásnak, amiben remek emberek bölcsességei szerepelnek. Gyakorlatilag minden egyes Bibliában leírt szóba mögöttes jelentést látnak bele. Nem tartják sokkal logikusabbnak azt a lehetőséget, hogy Jézus valóbban tanított volna XY helyen, helyette ebbe is mögöttes tartalmat látnak bele. Több esetben panteisztikus is a világképük.

Eretnekségnek számít ez? Hogy hívják ezt a teológiai irányzatot? Miért jó az nekik, hogy gyakorlatilag annyira "elmisztifikálják", annyira "ellelkizik" a kereszténységet, hogy a végére szinte eljutnak az ateizmushoz? (Tudom, elsőre ellentmondásos lehet, de fasisztákra is sokszor mondták, hogy annyira mentek jobbra, hogy végül kikötöttek a szélsőbaloldalon. A vallásosság is lehet egy kör, és a mellékelt ábra alapján lehet is egyenes, visszafordulás nélküli átjárás a szélsőségek, illetve a szélsőséges filozófiák között, lásd: abszolút elvont, minden lelki stb.-végül épp az eredeti spirituális jelentésétől lesz az egész megfosztva.)