Miket ír a Biblia egyértelműen a lélek halhatatlanságáról (mindegy hogy hogy értelmezzük, de a lélek tovább él vagy sem, semmilyen felekezet dumája nem érdekel, csakis az igazság)?

Nincs olyan, hogy BŰN. Van vétek, ami nnyit jelent, hogy elvétettük a Teremtőhöz vezető utat, teszünk egy-két kitérőt, a szenvedésünk pedig visszavezet az útra. A gondolatok forrását anyagi műszerekkel mérni lehetetlen, és az is marad.

A szeretet a kulcs, de egyéni elkülönült szemszögünkkel ítéletekkel telve nem tudunk feltétel nélkül szeretni.

Ezért az önátadás a legrövidebb út, csak így lehetsz mihamarabb eggyé a forrásoddal/istennel.

Amikor az önkutatást csinálod, akkor az önmegfigyelés által az elkülönült éned leplezed le folyamatosan, azaz folyamatosan átadod magad a jelenlétnek, és kiüresedik az éned akinek hitted magad, ez az önfeladás folyamata. Minden képzettől és ítélettől megválva elkezdesz jelen lenni és elkezd áthatni az együttérzés és a szeretet, így jutsz el a krisztus tudathoz. A megvilágosodás a szeretet útja. A félelem és elkülönültség rezgése alacsony, a szereteté magas, ezért felemelkedésnek is írják, ahol megtörténik az újjászületés.

Jézus mondta: A kereső ne hagyja abba a keresést, amíg nem talál, és ha talált, megzavarodik, és ha megzavarodott, csodálkozni fog, és királlyá lesz a mindenségen.

Ez annyit jelent hogy ha felébredsz a kicsi elkülönült énedből akinek mindvégig hitted magad, akkor hirtelen meglepődsz, mert te végig a testnek és elmének hitted magad, miközben AZ vagy aki teret adott a test/elme létezésének, és ekkor Királlyá leszel a mindenségen, azaz felismered hogy minden benned jelenik meg, te magad vagy a forrás, Isten soha nem hagyott el, te merültél egyéni képzetekbe, ragaszkodtál az érzéseidhez és elkülönültséget éltél meg.