Akik hisznek Istenben őket ő irányítja, míg akik nem hisznek őket a Sátán irányítja?

Az embereknek szabad akaratuk van. Elvileg alapvetően bárki bármikor azt tesz, amit akar. (Persze addig, amíg azt Isten hagyja. Pl. nem tehetné meg egy ember, hogy most elpusztítsa az egész világot, mert kedve szottyan rá. Vagy Dániel prófétát meg akarták öletni azzal, hogy oroszlánverembe dobatták, mégis életben maradt, mert Isten nem engedte, hogy az oroszlánok megegyék. A Biblia úgy fogalmaz, Isten bezárta az oroszlánok száját.)

Tehát az embernek, ha nem jön közbe semmi gond, akkor alapvetően szabad akarata van, és bármikor eldöntheti, hogy valamit tesz-e vagy sem.

Ehhez hozzájön az, hogy eldönthetjük azt is, hogy szolgáljunk valakit.

Szolgálhatjuk az Istent és szolgálhatjuk a Sátánt is.

És ha valaki egyikük szolgálatára adja magát, az addig, míg ezt komolyan gondolja, arra törekszik, amit az ura akar.

Aki igazán Istenben hisz, az mindvégig vele marad, mert Isten szeret és kegyelemből hit által átformál minket az Ő igazsága és szeretete szerint. Aki Istentől született(Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten fia), az soha nem akar szándékosan rosszat tenni. Legfeljebb még nem tisztult meg teljesen a gondolkodása, lelki világa, vagy valamely dolgokat nem értett meg eléggé és ezért tett rosszat. Erre megoldás, ha kérjük Istent, hogy segítsen és ha átadjuk az életünk adott területét, amelyen a gond fellépett, őszintén és teljes önzetlenséggel és alázattal Istennek. És persze az az egyik első lépés, hogy ha rájövünk, hogy valamit rosszul tettünk, akkor megbánjuk és elhatározzuk, hogy nem akarunk többet ilyet csinálni.

Aki a Sátánt szolgálja, annak előbb-utóbb jobb esetben rá kéne jönni, hogy rossz az, hogy őt szolgálja. És Istennél bármikor van hely számára. Csak hozzá kell menni és meg kell térni hozzá. Ide jó a tékozló fiú története példának arról, hogy ez hogyan megy. (Lukács evangéliuma 15. fejezet)

Azonban nyilván mindenkivel van/volt olyan, hogy az ember valamit megtesz/megtett, ami rossz.

Ekkor, mint említettem nem szándékosan vétkezik a keresztény, a nem keresztény pedig lehet, hogy azt sem tudja, hogy gond az amit csinál és nem is biztos, hogy úgy áll hozzá a dologhoz, ahogyan kéne. (Természetesen az is lehet, hogy igen és a szeretet szerint tesz.)

Tehát inkább nem azt mondanám, hogy az ember a Sátánt szolgálja, amennyiben nem tudatosan, szándéka szerint, saját döntése szerint döntött amellett; Hanem inkább azt mondanám, hogy a fogsága alatt áll, akár tudatlanul. És emiatt tesz rosszul.

De nem szándékosan a Sátánt szolgálja.

Az egy másik kérdés, hogy aki rossz dolgokat tesz, az olyat tesz, ami a Sátán dolga és ezzel kárt tud okozni mások életében és ezzel a Sátán dolgait segíti, akár tudatosan, akár tudatlanul.

Az szintén egy kicsit más dolog, hogy aki a világot szolgálja és aszerint él Istenre nem igazán figyelvén, elfogadja azt az életet teljesen, ami Isten nélkül van, és akár elfogad mindent amit a gonosz ráerőltet, azt valahol a Sátán irányítja.

És akiben dolgoznak olyan gondolkodásmódok, (alap)elvek, szellemiségek, amelyek a Sátántól vannak, azokat valamely mértékben, akár közvetetten, de a Sátán irányítja. De ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben a Sátán irányítja és hogy nincs szabadsága dönteni. Ha képes rá, és Isten erejével ez lehetséges, akkor elhagyhatja a rossz gondolkodásmódot, ha felismerte. A démonokat pedig Isten erejével el lehet űzni.

(Aki ördöngösnek számít, az kicsit más kérdés. Őt elég nagy mértékben elnyomja a Sátán. Azonban valamilyen úton módon, neki is van lehetősége megszabadulni az ördög(ök)től. Isten mindannyiunkat szeret és mindenkinek a legjobbat akarja.)

És aki Istenben van, az jó esetben elfogadja Isten minden iránymutatását az életére nézve. Tehát valahol Isten irányítja. Igazából ez a jó. Ha Isten az úr az életünkben. És természetesen sok dolog van, amiben nem feltétlenül van jobb döntés, vagy helyes döntés. Sok dologban lényegében nincs jelentősége szellemileg. (pl. sajtos, vagy sonkás szendvicset egyek? Amelyikhez kedvem van, amelyik jobban esik, ha bármelyiket ehetem. Isten szabad akaratot adott és azt akarja, hogy nekünk jó legyen.)

És annak is szabad akarata van, aki Isten gyermeke, azonban ő nem fog akarni olyat csinálni, ami Isten szerint rossz, ha arról tudja, hogy rossz, mert Isten átformálta.

Tehát ez a kijelentés: "Akik hisznek Istenben őket ő irányítja, míg akik nem hisznek őket a Sátán irányítja" nem a pontos igazság.

De van köze az igazsághoz.

#21-es vagyok. Még ezt hozzáteszem:

Isten szeret bennünket!

Annyira, hogy az Ő egyetlen fiát, Jézus Krisztust adta értünk, hogy nekünk örök életünk legyen.

Jézus eljövén, tanította az embereket, meggyógyította őket bajaikból, gonosz szellemeket űzött, hirdette nekik az Isten igazságát.

Majd semmi gonoszat nem tévén elfogták, megkínozták, kigúnyolták őt. Majd keresztre feszítették, ezzel megölvén őt. De ő harmadnapra feltámadt! És nem tudta a halál őt fogva tartani. Legyőzte a gonosz minden erejét. És felment az Isten jobbjára. És örökké él! És ő a mindenség Ura.

És aki hisz Jézusban, annak is örök élete van.

#21-es válaszoló vagyok.

Javítások:

*Erre megoldás, ha kérjük Istent, hogy segítsen és ha átadjuk az életünk adott területét, amelyen a gond fellépett, őszintén és teljes önzetlenséggel és alázattal Istennek. ->

Ez jobb lenne így:

Erre megoldás, ha kérjük Istent, hogy segítsen és ha átadjuk az életünk adott területét, amelyen a gond fellépett, őszintén és teljes önzetlenséggel, alázattal Istennek.

*Ha képes rá, és Isten erejével ez lehetséges, akkor elhagyhatja a rossz gondolkodásmódot, ha felismerte. ->

Ha képes rá - és Isten erejével ez lehetséges - akkor elhagyhatja a rossz gondolkodásmódot, ha felismerte.

Mert lehetséges. Az előbbi írásmód azt hiszem félreértést okozhat nagyon könnyedén.

*Sok dologban lényegében nincs jelentősége szellemileg. ->

Sok dologban lényegében nincs jelentősége a döntésünknek szellemileg.