Keresztények (történelmi egyházak követői)! Tényleg pogány eredetű az advent és a nagyböjt? A neten írták.

A kereszténység teljesen át van itatva pogány kultuszokkal. Mondom ezt hívőként (nem vagyok JT)!

Pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy nem fogunk karácsonyfát állítani, úgy fogjuk ünnepelni a karácsonyt. Elkezdett gyanússá válni, hogy valami nincs rendben ezzel. Miért csinálja ezt "egész világ", ha ez egy keresztény ünnep?! Nem bálványimádás ez, ha ez egy szükséges, elengedhetetlen kelléke az ünneplésnek? Mi szükség van erre az ünnepi "hangulat keltésnek"? Nem lehetne enélkül ünnepelni? Meg ráadásul felesleges pénzkidobás is. Úgyhogy karácsonyfa nélkül töltöttük az ünnepeket.

Teljesen más, és nagyon furcsa érzés volt. Egy megmagyarázhatatlan űr volt így ünnepelni. Aztán kicsit mélyebbre ásva, beigazolódott, hogy bizony ennek az ünnepnek semmi köze az igazi kereszténységhez. Aki akarja, nézzen nyugodtan utána, van millió anyag erről a neten.

A következő évben már nem ünnepeltük a karácsonyt, és köszönjük szépen, nem hiányzik ez az év végi vallásos maszlagba bújtatott világi ünnep. Az egyik lejobb döntés volt a részünkről kicsit szembemenni ebben is a világ folyásával.

#11

Este se vetted be a gyógyszert? :D

Biztos nagyon pogány dolog Jézus születését ünnepelni, nagyon pogány dolog a Messiást várni (szegény zsidók, akik több ezer éven át várták), nagyon pogány dolog a 40 napos böjt, lásd Jézus a pusztában milyen pogány böjtöt hajtott végre. Szörnyű...

A babiloni Tammúz isten imádatának része volt a sírás egyes vallási szertartásokon (Ez 8:14).

Az ókori Izraelben a hűtlen zsidók a hamis isten, Tammúz halálát siratták.

A történelem szerint Tammúz egy babilóniai isten volt, és a keresztet használták a jelképeként.

Tammúz

1. Annak az istennek a neve, akit hitehagyott héber asszonyok sirattak Jeruzsálemben. Feltételezések szerint Tammúz eredetileg egy király volt, akit a halála után emeltek az istenek közé. Sumer szövegekben Dumuzinak nevezik, és Inanna (a babilóniai Istár)

Istárral azonos. Az Inanna név szó szerint azt jelenti, hogy ’az ég királynője’. A vele azonos babilóniai istennőt, Istárt az akkád szövegek ezekkel a megnevezésekkel illették: „az egek királynője”, „az egek és a csillagok királynője”.

Istár volt a legfőbb istennő, aki azonos volt a termékenység sumér istennőjével, Innannával. Ellentmondásos módon ő volt mind a háború mind a szeretet mind az érzékiség istennője. Édouard Dhorme francia tudós a Les Religions de Babylonie et d’Assyrie című könyvében ezt mondta Istárról: „Ő volt az istennő, az asszony, az irgalmas anya, aki meghallgatja az imát és közbenjár a haragos isteneknél és lecsillapítja őket. . . Mindenek fölé magasztalták őt, az istennők istennőjévé lett, minden isten királynőjévé, az ég és a föld szuverén uralkodójává.”

Mit mond a Biblia a böjtről?

A Biblia válasza

A bibliai időkben a böjt elfogadható volt Isten szemében, amennyiben azt helyes indítékból tették. Ha viszont helytelen indítékból böjtölt valaki, akkor Isten nemtetszését vonta magára. A Biblia nem ad parancsot a ma élő embereknek a böjtre, de nem is tiltja.

Mikor böjtöltek a bibliai időkben?

Amikor segítséget vagy útmutatást kértek Istentől. A Jeruzsálembe induló emberek azért böjtöltek, hogy kifejezzék, mennyire őszintén kérik Isten segítségét (Ezsdrás 8:21–23). Pál és Barnabás olykor böjtöltek, mielőtt véneket neveztek ki a gyülekezetekben (Cselekedetek 14:23).

Amikor Isten szándékára akartak összpontosítani. Jézus a keresztelkedése után 40 napig böjtölt, hogy Isten akaratára összpontosítva felkészüljön a szolgálatára (Lukács 4:1, 2).

Amikor a bűneik miatti megbánásukat akarták kimutatni. Jóel prófétán keresztül Isten erre szólította fel a hűtlen izraelitákat: „térjetek vissza hozzám teljes szívetekkel, böjtöléssel, sírással és jajgatással” (Jóel 2:12–15).

Amikor megtartották az engesztelés napját. Az Izrael nemzetének adott törvényében Isten azt parancsolta a zsidóknak, hogy böjtöljenek az évente megtartott engesztelés napján (3Mózes 16:29–31). a A böjt ilyenkor helyénvaló volt, mivel arra emlékeztette őket, hogy tökéletlenek, és szükségük van Isten megbocsátására.

Milyen helytelen indítékból böjtölhet valaki?

Fel akarja hívni magára a figyelmet. Jézus azt tanította, hogy a vallásos böjt nem tartozik másokra, csakis az egyénre és Istenre (Máté 6:16–18).

Igazságosnak akarja feltüntetni magát. A böjt nem tesz senkit sem magasabb rendűvé erkölcsileg vagy szellemileg (Lukács 18:9–14).

Ezzel próbálja ellensúlyozni, hogy szándékosan bűnt gyakorol (Ézsaiás 58:3, 4). Isten csak olyan személy böjtjét fogadta el, aki engedelmeskedett neki, és őszintén megbánta a bűneit.

Csupán vallásos szertartásként végzi (Ézsaiás 58:5–7). Isten nem leli ebben örömét, mint ahogy egy szülő sem örül annak, ha a gyermeke nem szívből szereti, csak kötelességből.

Kell-e böjtölniük a keresztényeknek?

Nem. Isten elvárta az izraelitáktól, hogy böjtöljenek az engesztelés napján, de megszüntette ezt az ünnepet, miután Jézus egyszer s mindenkorra engesztelést szerzett a bűnbánó személyek vétkeiért (Héberek 9:24–26; 1Péter 3:18). A keresztények nincsenek a mózesi törvény hatálya alatt, amely alapján meg kellene tartaniuk az engesztelés napját (Róma 10:4; Kolosszé 2:13, 14). Ennélfogva maguk dönthetik el, hogy böjtölnek-e, vagy sem (Róma 14:1–4).

A keresztények felismerik, hogy az imádatuk nem a böjt köré épül. A Biblia sehol nem beszél úgy a böjtről, mint ami vidám tevékenység lenne, ellenben az igaz keresztények örömmel imádják Istent. Így „a boldog Isten”, Jehova tulajdonságát tükrözik vissza (1Timóteusz 1:11; Prédikátor 3:12, 13; Galácia 5:22).

Tévhitek azzal kapcsolatban, hogy mit ír a Biblia a böjtről

Tévhit: Pál apostol a böjtöt javasolta a keresztény házaspároknak (1Korintusz 7:5, Károli-fordítás).

Tény: A legrégebbi bibliai kéziratokban nem történik utalás a böjtre az 1Korintusz 7:5-ben. b Nyilvánvalóan a Szentírás másolói írták bele a böjtöt, és nemcsak ebbe az írásszövegbe, hanem még a Máté 17:21-be, a Márk 9:29-be és a Cselekedetek 10:30-ba is. A legtöbb modern bibliafordítás kihagyja ezt a helytelen utalást a böjtre.

Tévhit: A keresztényeknek böjttel kell megemlékezniük arról, hogy Jézus 40 napig böjtölt a pusztában a keresztelkedése után.

Tény: Jézus soha nem adott parancsot ilyen böjtre, és a Bibliában sehol nincs arra utalás, hogy az első században élt keresztények ezt tették volna. c

Tévhit: A keresztényeknek böjtölniük kell, amikor megemlékeznek Jézus haláláról.

Tény: Jézus nem parancsolta a tanítványainak, hogy böjttel emlékezzenek meg a haláláról (Lukács 22:14–18). Ugyan beszélt arról, hogy a tanítványai böjtölni fognak a halálakor, de ezt nem parancsként mondta, csupán kijelentette, mi fog történni (Máté 9:15). A Biblia arra utasítja a keresztényeket, hogy ha éhesek, egyenek otthon, mielőtt megemlékeznek Jézus haláláról (1Korintusz 11:33, 34).

Tehát amikor Jézus szó szerint azt mondja, hogy imádkozz és böjtölj, akkor tévhiteket beszél és az ördögtorony jobban tudja.

Sőt Jézus azt is mondta, hogy az igazi tanítványai böjtölni fognak majd:

"Eljönnek azonban azok a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt; akkor majd böjtölnek, azokban a napokban."

Persze itt Jézus tanítványairól van szó, nem az őrtorony ügynökeiről.