Mi számít bálványimádásnak?

Szia

A bálvány egy képmás, valamiről vagy valakiről készült ábrázolás, illetve egy valós vagy képzelt dolog jelképe, melyet áhítattal imádnak. A bálványimádás lényegében azt jelenti, hogy egy bálványt mindennél többre becsülnek, szeretnek, imádnak, tisztelnek. Az emberek általában egy valós vagy vélt felsőbb erőt imádnak, legyen az élő (pl. ember, állat v. bármilyen élőlény) vagy élettelen (egy erő v. egy természeti elem). A bálványimádást túlnyomórészt valamilyen ceremónia vagy rituálé kíséri. Isten ezt íratta le a bálványról:

2Mózes 20:4, 5

Ne készíts magadnak faragott bálványt, vagy semmi hasonlót azokhoz, amik az égben, a földön vagy a vízben vannak. Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra, mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el..."

Nem minden képmás bálvány: Istennek az a törvénye, hogy nem szabad képmást készíteni, nem jelentette azt, hogy semmilyen ábrázolást vagy szobrot sem lehetett készíteni. Ez például abból is kitűnik, hogy Jehova később azt a parancsot adta, hogy a népe készítsen két kerubot aranyból a szövetségláda fedelére, és hímezzen kerubokat a hajlék tíz sátorlapjának a belső oldalára és a függönyre, mely elválasztotta a szenthelyet a szentek szentjétől: itt ír erről 2Mózes 25:18; 26:1, 31, 33.

A Szentírás sehol sem mondja azt, hogy képmások segítségével kellene Istenhez imádkozni. Ez a szokás homlokegyenest ellenkezik azzal az alapelvvel, hogy Jehova szolgáinak szellemmel és igazsággal kell imádniuk őt

János 4:24 "Isten szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.”

2Korintusz 4:18 "Eközben nem a láthatókon tartjuk a szemünket, hanem a láthatatlanokon. Mert a láthatók ideiglenesek, a láthatatlanok ellenben örökké tartanak."

Jehova nem tűri meg, ha valaki a bálványimádatot az igaz imádattal vegyíti. Ez jól látszik abból, hogy mennyire elítélte a borjúimádatot, annak ellenére, hogy az izraeliták őt akarták imádni általa, ahogyan erről a 2Mózes 32:3–10 ír. Jehova nem hajlandó megosztani a dicsőségét faragott képmásokkal.

Ézsaiás 42:8

"Én vagyok Jehova. Ez a nevem. Senki másnak nem adom dicsőségemet, sem dicséretemet a faragott bálványoknak."

Szia! Bálványimádás például amikor egy tárgytól vársz szerencsét. Ez talán a leggyakoribb és legelterjedtebb bálványimádás, tehát a "szerncsehozó talizmán" és hasonlók ilyen szempontból nem ajánlott dolgok.

A szentekhez való imádság semmiképpen nem bálványimádás. Van egy nagyon fontos dolog, amit félreértenek az ezt kritizáló protestánsok, mégpedig hogy nem direktben a szentekhez imádkozunk, nem tőlük várunk megoldást. Mindig *közbenjárást* kérünk tőlük. Ez mit jelent? Azt hogy őket, mint már üdvözült lelkeket, akik értelemszerűen bűntelenségük és mag a miatt, hogy üdvözültek közelebb vannak az Úrhoz kérjük hogy imádkozzanak a szándékunkért az Jégsuhoz. Tehát amikor a szentekhez imádkozunk nem arra kérjük őket hogy oldjanak meg bármit, hanem hogy ők, akik ótt vannak az Úr Isten társaságában könyörögjenek a szándékunkért. Ez pedig egyáltalán nem bálványimádás.