Mit jelentenek a Zsidókhoz írt levél 10. fejezetének 26-27. versei?

Valójában azt, hogy ha úgy, hogy ismerted mindazt, amit isten elvár tőled, mégis azután “vetkezel” , akkor annyi. ( majd jön a többi része a Bibliának )

Egyébként ezzel nem értek egyet, a biblia szamos pontja említi, ha megbántad bűneid, itt ne gyonasra stb gondolj, inkább mint lelki megbanasra, Isten megbocsát mindazért, amit őszintén megbantal .

Bár rég nem vagyok hívő, ezt régen is figyelemmel kísértem. A kulcs az, hogy tanúsíts valódi megbánást , így isten látja, hogy valóban célszerűtlen büntetnie olyasmi miatt, ami miatt igazi megbánást tanúsítottál. Létezik kiközösítés is pl vagy hasonlók, bármelyik felekezet, igazából mindegy is, de végülis a biblia válaszol erre, ahogy korábban említettem. Erre szamos példa is van a történetekben.

Szia

Pál ezt írta: „Mert ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért, hanem valami félelmetes ítéletvárás és tüzes féltékenység, amely meg fogja emészteni az ellenszegülőket.” Majd a következő szemléltetést mondja: „Aki semmibe vette Mózes törvényét, két vagy három személy bizonyságtételére könyörület nélkül meghal. Mit gondoltok, mennyivel szigorúbb büntetésre fogják méltónak tartani azt, aki lábbal tiporta az Isten Fiát, és aki közönséges értékűnek tartotta a szövetség vérét, mely által megszenteltetett, és aki megvetéssel bántalmazta a ki nem érdemelt kedvesség szellemét? . . . Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.” Az ilyen embereknek az ítélete azért lesz szigorúbb, mert a halálukkor nem a seolba kerülnek, szemben azokkal, akik a mózesi törvényt szegték meg. Azok, akikről Pál beszélt, a gyehennába kerülnek, ahonnan nincs feltámadás Héberek 10:26–31.

@ "Mert ha szándékosan (folyamatosan) vétkezünk,"

Többé-kevésbé minden ember vétkezik:

"Ha azt állítjuk, „Nincs bűnünk”, saját magunkat csapjuk be, és nincs meg bennünk az igazság." (1Jn 1,8)

A zsidó levél a hitehagyás bűnéről beszél. Minden bűn megbocsájtható, ha van bűnbánat, tulajdonképpen a hitehagyás is, ha felhagy vele, de ugye éppen ez az ami kétséges:

"Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit, aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle." (Zsid 6,4-6)