A Rómaiakhoz írt levél 14. fejezének első versében Pál, kikre/kire gondol, amikor azt mondja, hogy a hitben erőtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok? Ki számít hitben erőtlennek? Kire gondol itt Pál?

Gondolom a kezdő keresztényekre...

Itt ezt írja:

17 Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.

18 Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált.

19 Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók.

20 Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi.

A lényeg, hogy szeressük és tanítsuk egyást, ne pedig legyőzni akarjuk a másikat.

Itt arról lehet szó, hogy az újszövetség írásának idején a pogányoknál a bálványnak áldozott állatok húsát eladták a henteseknek, ezért a vásárló a henteseknél nem lehetett biztos benne, hogy nem bálványáldozati húst vásárolt-e. Voltak olyanok, akiket ez nem zavart, hús-hús, kit érdekel, hogy bálványoknak áldozták. De voltak, akiknek a lelkiismerete nem engedte, hogy az ilyen húst megegyék, például azért, mert mielőtt pogányból keresztények lettek, részt vettek az ilyen bálványimádásokon, és úgy érezték, hogy az ilyen hústól tisztátalanná válnak, vagy a hús megevésével bűntársakká válnak a bálványimádókkal, ezért húst nem ettek, csak zöldésget. Pál szerint nekik gyenge volt a hitük, de emiatt nem szabadott őket lenézni azoknak, akik minden lelkiismeretfurdalás nélkül megették a húst (természetesen a hentesnél vásárolva és otthon, nem a bálványáldozati orgián).

Manapság ez konkrétan nem probléma, mert már nem igazán vannak bálványáldozatok. De ma is vannak olyan keresztény emberek, akiknek a lelkiismeretük nem engedi, hogy valamit megtegyenek, bár az önmagában nem lenne bűn. Éppen a mai prédikációban hallottam például arról, hogy az egyházunkban manapság Srí Lankán megtért emberek olyan kultúrában és abban a hitben nőttek fel, hogy a rovaroknak is lelke van, ezért legtöbbjük lelkiismerete a megtérésük és kereszténnyé válásuk után is tiltja, hogy akár egy szúnyogot leüssenek. A Róm 14:1-4-et alkalmazva tehát nekem nem szabad lenéznem őket emiatt, ők pedig nem ítélhetnek el engem, egy más kultúrájú magyar embert azért, hogy simán leütök egy szúnyogot.

üdv, a javuló Stefán