Akkor ez hogy is van?

A hivatalos magyarázat szerint a Jézus halála után csak azt írták, ami az ö életét, tevékenységét mesélni el.

Erröl újat írni nem lehet.

A kevésbé vallásos ok meg az, hogy egyszer eldöntötték, a sok talált írott szöveg közül mi kerülhet bele a bibliába, és mi az, amit nem szeretnének belevenni az egyház vezetöi, és ez lett a hivatalos változat.

Az újabb vallásos témákról vannak leírások, könyvek, de a biblia le van zárva, mint könyv.

"A hivatalos magyarázat szerint a Jézus halála után csak azt írták, ami az ö életét, tevékenységét mesélni el."

De akkor meg mit keres benne a jelenések könyve? Meg az apostolok cselekedetei?

Nem azt akartad mondani inkább hogy a kortárs írások?

Szia

Alaposan naponta olvasva a Bibliát, én is azt látom amit a 3-as hozzászóló írt.

Talán még annyit Hogy János volt az utolsó a krisztus tanítványai közül aki megírta a Jelenések könyvét. A Cselekedetek könyvétől gyakorlatilag arról olvashatunk, hogyan gyarapodott a keresztény gyülekezet és milyen nehézségekkel küzdöttek, azokat hogyan oldották meg. Pál apostol a különböző városokban lévő keresztény gyülekezeteknek írt, oktatta őket, és buzdította hogyan tartsák tisztán, és egységben, békében a gyülekezetet. A jelenések könyve nagyon nagy jelentőséggel bír, hiszen Krisztus olyan dolgokat láttatott és íratott le János apostollal amelyek napjainkban is teljesednek a szemünk előtt és még Krisztus földi királysága, 1000 éves eseményeiről is fontos dolgokat közöl velünk. pl, arról is ír, hogy az ezer év folyamán "új tekercsek" nyittatnak meg, vagyis olyan isteni tanításban fogja részesíteni a népét, amelyekről ma még nem tudunk semmit.

Miért? Mert sok ’igazságtalan’ is van a seolban (hádeszben), vagyis az emberiség közös sírjában, illetve a hullámsírban, azaz ’a tengerben’. A Jelenések 20:12, 13 beszámol arról, hogy megítélik őket, illetve a földre feltámasztott ’igazságosakat’: „És láttam a halottakat, nagyokat és kicsiket a trón előtt állni, és tekercsek nyittattak fel. De felnyittatott egy másik tekercs is; ez az élet tekercse. És megítélték a halottakat a tekercsekben megírtakból, a tetteik szerint. És a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a hádesz is kiadta a benne levő halottakat, és megítélték őket egyénenként a tetteik szerint.”

Vagyis mindenki az alapján lesz majd megítélve, hogyan fogadja majd el az ott elhangzó isteni tanítást.

#3

Objektívan Jézus halála után íródott.

Ne aggódj, nem akar téged senki megfolytani, hiszen nem is vagy olyan tudatlan, se tájékozatlan.

Ahogy mondod, a mai napig lehetne a bibliát tovább írni, hogy miért hagyták abba, nem tudom, talán azért hogy megmaradjon az egyház előjáróinak a tanítói tekintélye.

Mert ugye a mai napig vannak szerzők akiket Isten sugalmaz, és mi lesz, ha végül minden ember Isten által sugalmazva lesz, hova lesz az egyházi előjázok tekintélye?

Yahusha/Jézus létezett?

Íme "5 ok ami gyanítani engedi, hogy Jézus soha nem létezett."

"Egyre több tudós nyíltan megkérdőjelezi vagy aktívan vitatja Jézus történetiségét

A legtöbb régiségkutató úgy gondolja, hogy az újszövetségi evangéliumok „mitologizált történelem”. Más szóval, úgy gondolják, hogy az első század elején egy Yashua ben Yosef nevű ellentmondásos zsidó rabbi követőket gyűjtött, és az ő élete és tanításai biztosították az alapot, amely a kereszténység mitológiájává nőtte ki magát.

Ugyanakkor ezek a tudósok elismerik, hogy sok bibliai történet, például a szűztől való születés, a csodák, a feltámadás és a nők a sírnál kölcsözött hiedelmek melyek olyan mitikus témákat dolgoznak át, amelyek az ókori Közel-Keleten általánosak voltak. Nagyjából úgy, ahogy a forgatókönyvírók az új filmeket a régiekre alapozzák. Ebben a felfogásban tehát a „történelmi Jézus (Yahusha)” mitologizálódott.

Több mint 200 éven át a teológusok és történészek széles köre – többségük keresztény – elemezte az ősi szövegeket, azokat is, amelyek bekerültek a Bibliába, és azokat is, amelyek nem kerültek be, hogy megkíséreljék feltárni a mítosz mögött meghúzódó embert. Számos jelenlegi vagy közelmúltbeli bestseller ezt a megközelítést alkalmazza. Csak hogy egy két példát említsünk: "Zealot", írta Reza Aslan vagy a "How Jesus Became God", Bart Ehrmantól

Más tudósok azonban úgy vélik, hogy az evangéliumi történetek valójában „történelmiesített mitológiák”. Ebben a nézetben ezek az ősi mitikus sablonok a kakukktojás. Meséknek kölcsönöztek neveket, helyeket és más valós világbeli részleteket, mindezt azért, hogy a Jézus-imádat korai szektái megpróbálják megérteni és megvédeni a kapott áhítatos hagyományaikat.

Az az elképzelés, hogy Jézus soha nem létezett, kisebbségi álláspont. Persze hogy az! mondja David Fitzgerald, a "Nailed: Ten Christian Myths That Show Jesus never Existed at All" szerzője. Évszázadokon át a kereszténység minden komoly tudósa maga is keresztény volt, a modern világi tudósok pedig erősen támaszkodnak azokra az alapokra, amelyeket az ősi idők összegyűjtése, megőrzése és elemzése során fektettek le. Még ma is a legtöbb világi tudós vallási háttérből származik, és sokan alapértelmezés szerint korábbi hitük történelmi feltételezései szerint tevékenykednek.

Fitzgerald ateista szónok és író, népszerű a világi diákok és közösségi csoportok körében. Az internetes jelenség, a Zeitgeist the Movie milliókat vezetett be a kereszténység néhány mitikus alapjaiba. A Zeitgeist és a hasonló művek azonban ismert hibákat és túlzott leegyszerűsítéseket tartalmaznak, amelyek aláássák hitelességüket. Fitzgerald igyekszik kijavítani ezt azáltal, hogy érdekes, hozzáférhető információkat ad a fiataloknak, amelyek ellenőrizhető forrásokon alapulnak.

A Jézus-mítosz elméletének alátámasztására további tudományos érvek találhatók Richard Carrier és Robert Price írásaiban. Carrier, aki Doktori címmel rendelkezik, többek között azt próbálja bemutatni, hogy az ókori történelemben hogyan tudott a kereszténység csoda nélkül elindulni. Price ezzel szemben egy teológus szemszögéből ír, akinek bibliai tudománya végül is szkepticizmusának alapját képezte. Érdekes megjegyezni, hogy a szélsőséges Jézus-mítoszelméletek, melyek legkeményebb leleplezői, a Zeitgeist vagy Joseph Atwill (aki azzal próbál vitatkozni, hogy a rómaiak találták fel Jézust) olyan komoly mitikusoktól származnak, mint Fitzgerald, Carrier és Price.

A kérdést illetően, a két oldalról elhangzó érvek – a mitologizált történelem vagy a historizált mitológia – köteteket tesznek ki, és a vita inkább felforrósítja a helyzetet mintsem megoldaná azt. Egyre több tudós nyíltan megkérdőjelezi vagy aktívan vitatja Jézus történetiségét. Sokan, keresztények és mások, meglepőnek találják, hogy ezek a viták egyáltalán léteznek – tudniillik, hogy a hiteles tudósok azt állítják, hogy Yahusha/Jézus soha nem létezett.

Íme néhány kulcsfontosságú pont, amelyek életben tartják a kételyeket:

1. Semmiféle első századi világi bizonyíték nem létezik Yeshua ben Yosef valóságának alátámasztására. Bart Ehrman szavaival élve: „Mit mondanak róla a pogány szerzők Jézus idejéből? Semmit! Bármennyire is furcsának tűnik, egyetlen pogány kortársa sem említi Jézust (Yahushát). Nincsenek születési anyakönyvi kivonatok, tárgyalási jegyzőkönyvek, halotti anyakönyvi kivonatok; nincs érdeklődés megnyilvánulásai iránt, sem heves rágalmak, vagy átmenő utalások – egyszóval semmi! Valójában, ha időben kiszélesítjük az érdeklődési kört a halála utáni évekre – még ha a korának egész első századát is beleszámítjuk – még egy szál magányos utalás sem létezik Jézusra vonatkozólag nem keresztény, vagy nem zsidó embertől. bármilyen forrás szóba jöhetne. Hangsúlyoznám, hogy igen sok dokumentum áll rendelkezésünkre ebből az időből – például költők, filozófusok, történészek, tudósok és kormányzati tisztviselők írásai, nem is beszélve a kőfeliratok nagy gyűjteményéről, a magánlevelezésekről és a jogi személyek levéltárairól. dokumentumok papiruszon. A fennmaradt írások e hatalmas tárházának egyikében sem szerepel Yahusha/Jézus neve még említésképpen sem vagy valahol egy zárójelben."

2. Úgy tűnik, hogy a legkorábbi újszövetségi írók nem ismerik Yahusha/Jézus életének részleteit, amelyek a későbbi szövegekben jobban kikristályosodnak. Úgy tűnik, Pál például nem tud semmilyen szűztől való születésről. Nincsenek napkeleti bölcsek, nincs csillag keleten, nincsenek csodák. A történészek régóta értetlenkednek "Pál hallgatása" miatt, ami Yahusha/Jézus legalapvetőbb életrajzi tényeit és tanításait illeti. Pál nem hivatkozik Yahusha/Jézus tekintélyére, amikor ez az ő ügyét támasztaná alá. Ráadásul soha nem nevezi Jézus tanítványainak a tizenkét apostolt; valójában soha nem mondja, hogy Yahushának/Jézusnak tanítványai lettek volna – mi több, szolgálata, vagy hogy csodákat tett volna, vagy tanításokat adott volna. Gyakorlatilag nem hajlandó semmilyen Yahushával(Jézussal) kapcsolatos életrajzi részletet nyilvánosságra hozni, és az általa kínált néhány rejtélyes utalás nem csak homályos, de ellentmond az evangéliumoknak. A jeruzsálemi korai keresztény mozgalom vezetői, mint Péter és Jakab valamint családjaik, állítólag Yahusha/Jézus személyes követői voltak; de Pál senkiknek tekinti őket, és többször is ellenkezik velük, nem tartván őket igaz keresztényeknek.

Marcus Borg liberális teológus azt javasolja, hogy az emberek időrendi sorrendben olvassák el az Újszövetség könyveit, hogy lássák, hogyan bontakozott ki a korai kereszténység. „Ha az evangéliumokat Pál mögé helyezzük, világossá válik, hogy ezek mint írott dokumentumok, nem a korai kereszténység forrásai, hanem írott termékei voltak. Ezek a korai keresztény közösségek írott termékei több évtizeddel Yahusha/Jézus történelmi élete után jöttek létre, és elmondják, hogyan látták e közösségek őt, a saját történelmi összefüggésükben.”

3. Még maguk az újszövetségi történetek sem állítják, hogy első kézből való beszámolók lennének. Ma már tudjuk, hogy a négy evangéliumhoz Máté, Márk, Lukács és János apostolok nevét rendelték, viszont nem ők írták. Hogy a helyzet vázlatosabb legyen, a névjelölések valamikor a második században történtek, körülbelül 100 évvel a kereszténység állítólagos kezdete után. Különféle okok miatt az álnévírás gyakorlata akkoriban elterjedt volt, és számos korabeli dokumentumot híres személyiségek neveivel "írták alá". Ugyanez igaz az újszövetségi levelekre, kivéve néhány Pál levelét (13-ból 6), amelyekről általánosságban úgy gondolják, hogy valódiak. De valójában még az evangéliumi történetek sem fogalmaznak úgy hogy: „Ott voltam”. Inkább más tanúkra hivatkoznak, ez a jelenség mindenki számára ismerős, aki hallotta a kifejezést, a nagynéném ismert valakit, aki . . . .

4. Az evangéliumok, - az egyetlen Yahusháról (Jézusról) szoló történelmi irategyüttes - beszámolói, ellentmondanak egymásnak. Ha valaki úgy gondolja, hogy elég jól ismeri Yahusha/Jézus történetét, javaslom, hogy ezen a ponton álljon meg, és tesztelje magát az ExChristian.net 20 kérdésből álló kvízével.

Úgy gondolják, hogy Márk evangéliuma a legkorábbi létező „Jézus élete”, és a nyelvi elemzés azt sugallja, hogy Lukács és Máté is egyszerűen átdolgozta Márkot, és hozzáadta saját javításait, valamint megtoldotta extra tartalommal. De ezek ellentmondanak egymásnak, és még nagyobb mértékben ellentmondanak a jóval későbbi János evangéliumnak, mivel különböző céllal írták őket különböző közönség számára. Az összeegyeztethetetlen húsvéti történetek egy példája annak, hogy a történetek mennyire nem értenek egyet.

Végszóként, talán soha nem tudhatjuk meg biztosra, mi indította el a keresztény történelmet. Esetleg csak az idő (vagy talán az időutazás) fogja megmondani."

VALERIE TARICO tollából