Ha vallási közösségben kirekesztett vagyok, akkor mennyire morális ha nem járok tovább?
És Isten hogy engedi meg, hogy ez megtörténjen pl?
Sajnos ez visszatérően megtörténik velem. Arra vagyok csak kíváncsi, hogy Isten miért nem segít? A vallás képviselőinek végülis őt kéne képviselni és emiatt fura, hogy ugyanúgy a periférián vagyok mint egy civil közegben, pl munkahelyen.
És ha emiatt nem járok tovább, vagy kevésbé hiszek azt pl felrója nekem?
9-es: már megpróbáltam és nem sikerült. Elmondtam hogy mi a helyzet velem a társasági helyzetekben de nem történt semmi. Ugyanúgy látens elvárás maradt, hogy beszélgessek. De nekem ez a small talk nagyon nem megy.
Amit pl kitaláltam, hogy közvetlenül csak az istentiszteletre érkezem és utána egyből távozom. Hogy ne álljak ott tétlenül amíg mások beszélgetnek.
A kántortól is kértem pl Messenger-en tanácsot, hogy van-e autistaként lehetőség valami speciális közösséget vagy bármit keresni de egy idő után nem válaszolt.
Úgy érzem megpróbáltam már mindent, de nem segít sosem senki. Szerintem nem is tudják milyen nehéz így.
válasza:A beszélgetés, mint elvárás, szerintem is hülyeség, én sem szerettem sosem. Én sem maradtam sosem mise után beszélgetni. Szerintem ezen ne rágódj.
Ha ott vagy és részt veszel minden istentiszteleten, és utána rögtön eltűnsz, szerintem az emberek felfogják, hogy nem akarsz velük bájcsevegni, te nem azért jársz. Szerintem ez egy legitim viselkedés, és ugyanúgy tudni fogják, hogy ott vagy a misén, szóval oda tartozol. Emiatt szerintem ne érezd magad rosszul. Nem csacsogni járunk a templomba (illetve van, aki igen, dehát annak meggyőződése felől is vannak kérdőjelek).
Valóban nem szeretem az ilyen bájcsevejt. Így viszont - hivatalosan - nem tudok még csatlakozni sem a valláshoz, mert ezeket a közösségi elvárásokat nem teljesítem.
Jobb lett volna úgy születni, hogy ezen nem kell végigmennem. De így ha meghalok el sem leszek temetve rendesen.
válasza:"Nincs egóm"
Mindenkinek van. Nekem is van.
válasza:Ez nem így működik, legalábbis én nem tudok róla, hogy mondjuk a magyarországi történelmi felekezetekhez való tartozásnál elvárás volna a közösségi életben való aktív részvétel. Ahhoz, hogy mondjuk katolikus legyél, annyi kell, hogy megkeresztelkedj, elsőáldozz, utána bérmálkozz. Nem hiszem, hogy többi ennél sokkal szigorúbban venné, mivel a katolikus az egyik legceremoniálisabb ilyen téren.
Nem a többség véleménye dönti el, hogy vallásilag ki hova tartozik. Én katolikus vagyok, de volt olyan katolikus közösség, amit én hagytam ott, mert mérgezőnek találtam az egész légkört (sajnos van ilyen). Ettől nem érzem magam kevésbé katolikusnak. Szerintem így van ez a többi felekezettel is. Ahogyan a magyarságodtól sem foszthatnak meg csak azért, mert nem vagy valakiknek szimpatikus.
válasza:Sajnos mindenhol, minden közösségben ez a jópofáskodás, fecsegés, bájcsevej a meghatározó. Aki képes erre, az sokkal könnyebben érvényesül akkor is, ha szakmailag valójában gyengébb és felszínes. A vallási közösségek se kivételek ez alól.
Én is elég gyenge vagyok ebben a tekintetben. Utálom a céltalan fecsegést. Az a szerencsém, hogy a közösségekben meg szoktam találni a hozzám hasonlókat, és velük el tudok beszélgetni, barátságot tudok kötni.
Azt én is ki nem állhatom, ha pl. vége egy alkalomnak, indulnék haza, erre egy hangadó kérdőre von, hogy hova sietek, miért nem maradok még egy kicsit? De egyébként nem akar velem konkrétan beszélgetni, se rólam valamit megtudni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!