Mi van azzal, aki semmiben nem tud hinni?

Akkor vallás és isten nélküli hívő vagy. Elég rossz helyzet.

Ha van hozzá tehetséged, találj ki egy istent, vagy keress a létező 8000 vallás közül. Gyanús, hogy idáig max. 5-fle vallást néztél meg.

Akkor elhibáztad, mert nem ismerted fel Jézusról, hogy Ő az Igazság.

Nem ajánlom, hogy az ezotéria polcos könyvekben keress menedéket.

Mivel jónéhány vallás - köztük a kereszténység - tanítása szerint a hit maga is kegyelem által adatik meg az embernek, nem tudsz mást tenni, mint folytatni azt az utat, hogy nyitottan megismerd Isten igéjét és reménykedsz - akár imádkozol érte -, hogy megkapod a hit kegyelmét, Szentlélek által.

De választhatsz olyan vallást is, amelynek a követése nem annyira szellemi mint praktikus kérdés (pl. betérsz zsidónak és szigorúan követed a vallási előírásokat - a júdaizmusban nem a belső hitélmény, hanem a TÖRVÉNY pontos követése a döntő tényező!).

Vagy a transzcendens istenfogalom helyett pl. a buddhizmus valamelyik ágát választod, amelynek a teológiája nem annyira a természetfölötti Isten természetrajzáról szól és arról, hogy pontosan HOGYAN is "kell" benne hinni és mit kell róla gondolni, hanem egy sokkal empirikusabb-tapasztalatibb spiritualitáson keresztül vezet a látható világon túli dolgok megismerése felé.

Sok út van (én a kereszténységét javasolnám, de nem vagyok elfogulatlan). Egy biztos: mind ugyanazt, a látható világon túlit kutatja.

Akkor hiszel egy termeszetfelettiben, valamifele istenben, de nem gyakorolsz vallast.

Rengeteg ilyen ember van.

Nevezheted magad teistanak vagy spiritualisnak. Vagy tekinthetsz egy vallast (pl. keresztenyseg), egyfajta szimbolikus keretnek, amelybe a hitedet beilleszted, de nem fogadsz el belole minden tanitast. Ez utobbiba is rengeteg ember tartozik. Hiszen sokan latjak ugy, hogy a regmult vallasait a modern korra kell adaptalni, illetve a sajat szubjektiv megerzeseiknek is helyt akarnak adni.

Ha meg nem tetted volna, nezd meg a panteizmust is.

Szia

Amit leírsz, az egy állapot, ami az eddigiéleted során téged ért hatások miatt alakult ki.

Korábban én is megéltem ezt az érzést. Volt egy hiányérzetem, amelyet én még annyira sem tudtam megfogalmazni, mint te.

Rengeteg kérdésem volt az élettel kapcsolatosan, és rövid időn belül rájöttem, ezekre a kérdésekre senki ember nem adhat választ, legfeljebb véleményt. Azzal én is rendelkeztem.

A Biblia olvasása elégítette ki azt a lelki "éhséget" amitől szenvedtem, bár ezt nem éreztem így mielőtt elkezdtem olvasni.

Azután Krisztus szavai igazolták az érzésemet. Bár Jézus egy hosszú böjt után nagyon éhes volt, ellenállt Sátán azon kísértésének, hogy változtassa a köveket kenyérré. Ezt mondta: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amely Jehova szájából származik«” Máté 4:4. Jézus itt Mózes prófétát idézte, aki így szólt Izrael népéhez: Jehova „alázatosságra nevelt, és hagyott éhezni, majd mannával táplált — amit sem te, sem atyáid nem ismertek —, hogy tudtodra adja, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Jehova szájának minden kijelentésével él az ember” 5Mózes 8:3.

Úgy lettünk megteremtve, hogy egyformám szükségünk van fizikai és szellemi táplálékra. Egyik nélkül sem élhetünk egészséges életet.

A zsoltáríró még inkább jó szemléltetést használt erre: a Zsoltárok 119:105 ezt írja: „Lámpás a te szavad, mely irányítja lépteimet, és fény, mely megvilágítja ösvényemet.”

Ha nem világítja meg életutunkat Isten szava, akkor jelképesen csak "botladozunk" az élet ösvényén, és sokszor nem tudjuk jól irányítani, jó döntéseket hozni sem kicsi sem nagyobb dolgokban, amelyeknek el kell szenvednünk a következményeit.

Pedig az élet jelenleg még Isten tanácsaival, támogatásával is nehéz, ahogyan arra Ő maga figyelmeztet a 2Timóteus 3:1 versében.