Az normális hogy m*r*h*n*a által mintha megtértem, és igyekszem Isten szeretetének tudatában élni?

mintha egyé váltam volna velem, az uramnak tekintem kb mint a vikingek Odint, képes lennék a legnagyobb ellenségeimnek is megbocsájtani őszintén szívvel, lélekkel. Van a munkahelyemen egy srác mindenki bántja, csúfolják hogy büdös, mosdatlan mindig, alkoholista (erről persze próbálom lebeszélni) stb... de én lettem a legjobb barátja, ezért engem is kezdenek megutálni, úgy érzem ezt nem helyes hagyni, és igenis kiállok érte, kicsit úgy érzem hogy marihuána által tértem meg. De van Isten hogy érez irántam? Úgy érzem jó ember vagyok ettől.