Buddhista legyek vagy keresztény?

" #4

Szerethetem felebarátomat úgy, mint magamat ha nem hiszek Jézus feltámadásában a pokol tüze vár rám. "

Kérdező, ha felebarátodat szereted, akkor mért nem hinnél Jézusban aki azt mondta hogy "szeressétek egymást amint én szerettelek titeket".

Ha szereted felebarátodat, akkor betöltötted a törvényt. A törvény betöltése a szeretet.

Róma 13: 9 Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."

10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.

Jézusban hinni nem csak annyi, hogy elhiszem hogy feltámadt, hanem cselekedni azt ahogyan ő cselekedett: szeretett minket.

Az igazság az, ha valaki szereti felebarátját, az életre vivő rendelkezést követ és nem megy az ítéletre, hanem által megy a halálból az életre.

Jézusban hinni, annyi mint szeretni felebarátodat, ezt nem lehet szétválasztani. Ha valaki szereti felebarátját, de nem hallott Jézusról, attól még Jézus parancsát követi, Jézust követi, betölti a törvényt és nem kerül ítéletre.

Nem hihetsz Jézus feltámadásában, ha nem szereted a felebarátodat.

Úgy látom kérdező, hogy előtérbe helyezed azt hogy valaki elméletben hisz-e a feltámadásban, azzal szemben hogy valaki szereti-e az embertársát. Holott Jézus feltámadása is pont azért valósult meg mert szeretett.

Hogyan támadhatunk fel akkor Jézussal, ha nem szeretjük felebarátunkat?

Vagy szerinted minek kell előbb meg lennie az életünkben, a szeretetnek vagy a feltámadásnak? A szeretet következménye lesz a feltámadás,

szeretet nélkül nincs feltámadás...

Ezen a hozzá álláson buktak el a farizeusok is, pedig Jézus intette őket, hogy ne képmutatóan ítélkezzenek, ők pl. azt mondták hogy szombaton nem szabad gyógyítani (jót tenni), de Jézus meg kérdezte:

„Ha közületek valakinek a fia, vagy az ökre beleesik egy kútba, ugye azonnal kihúzzátok onnan, még akkor is, ha éppen szombat van?”

persze ők igazából nem a szombatot féltették és Isten törvényét, hanem a saját pozíciójukat és tiszteletüket az emberek előtt. Nem szerették felebarátjukat, nem szerették Jézust. Nem érdekelte őket hogy Jézus milyen szeretettel van az emberek iránt, csak a saját méltóságuk volt a fontos az emberek előtt.

A világos nagyon sok vallásos ember vallja, hogy hisz Jézus feltámadásában, hisz Jézusban, olvassa a bibliát, imádkozik, jár gyülekezetbe. De valójában tényleg szereti a felebarátját?

Az irgalmas szamaritánus.

Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” 26 Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” 27 Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” 28„Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz!” – válaszolta neki.

(Tehát Jézus nem azt válaszolta hogy: "Higyj abban hogy felfogok támadni és élni fogsz"...)

29 De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” 30Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. 31Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. 32Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. 33Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. 34Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. 35Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. 36Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” 37„Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”

"Lehetek bármilyen jó ember ha egy kizárólagosságot hirdető vallás az igaz akkor nekem a pokol lesz a jutalmam kápis?"

Oké. Akkor nézzük.

A keresztény Isten elvileg jó és igazságos.

Jó és igazságos cselekedet lenne téged pokolra küldeni azért mert tévedsz? Szerintem nem.

De megfordíthatjuk. Jó és igazságos az az Isten aki ezért pokolra küldene?

Tehát vagy nem mész pokolra emiatt és valamit félre tanítanak, vagy pedig nem olyan az Istene mint ahogyan leírják.

Amúgy ha belegondolsz mennyi az esélye annak hogy valaki jól választ. Elég értelmeten dolog lenne ezt így számonkérni.

Keresztény vagyok, de nem igazán hithű. Egy igaz kereszténynek nyughatatlannak kell lennie, tűznek kell égnie a lelkében folyamatosan, buzgón egyházi szolgálatokat végezni, hirdetni az igét amerre jár. Akiket ismerek ilyeneket, úgy látom alig van öt perc nyugtuk, valódi elcsendesedésük. A fáradtságukat igyekeznek leplezni. És erre büszkék.

Szerintem az embernek nem kell úgy élnie, mint egy űzött vadnak, ezt Isten nem akarhatja. Ebben tetszik a buddhizmus, hogy jobban jellemző rá az elcsendesedés, befelé figyelés és a békesség.

->14

***(1.)Csakis hit által juthatsz üdvösségre, a hit következménye a kegyelem.

(2.)A cselekedeteid nem számítanak. (3.)Az igaz hit a jó cselekedetekben nyilvánul meg illetve az arra való törekvésben.

(4.)Csak a hit önállóan ami üdvözít...

***

A 3. mondatoddal egyetértek, de a többi mondatoddal (1.2.4.) mégis ellent mondtál a 3.-nak.

A cselekedetek számítanak:

Tit 3,8 Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek

Máté evangéliuma 7. fejezet

21 Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.

Ha valakinek nincs elméleti hite, attól még tehet jó cselekedeteket, de ha jó cselekedeteket tesz, és megismeri a hitet, nem tagadhatná meg, mert akkor ellentmondásba kerülne az igazsággal: mivel a hitet és a jó cselekedeteket nem lehet szét választani.

Mert hogyan szerethetné felebarátját, és vetné meg Istent, aki éppen felebarátját alkotta?

Vagy hogyan is szerethetné Istent az, aki nem szereti felebarátját, akit Isten teremtett?

A hit önmagában csak elmélet, de a cselekedetek tanúskodnak az élő hitről.

Ha valakiben már él a jó cselekedet: szereti felebarátját, de még nem hallott Istenről, attól még igazságot cselekszik, és Isten aszerint ítéli, amit cselekszik.

Róma 2:13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni.

14 Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. 15 Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, 16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.

Mert ha valaki hisz Istenben, de nem szereti a felebarátját, akkor az ő hite halott, és nem jár igazságban, csak szájával tesz vallást, a szíve távol van Istentől.

Jakab 2:14 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? 15 Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, 16 valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? 17 Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. 18 Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. 19 Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.