Hogy kell jól imádkozni, hogy Isten meghallgassa a kérésemet és megadja amit kérek?

Hitből kell imádkozni, hinned kell abban, hogy amiért imádkozol, azt Isten megadja neked.

Erre mást nem igazán lehet válaszolni. Nincs semmilyen praktika, tipp, vagy netán csel, amivel kilehet játszani a rendszert.

Hinned kell Istenben és hinned kell azt, hogy amiért imádkozol az jó és kedves Isten előtt és Isten dicsőségét szolgálja és, ha ezek mind teljesülnek, akkor Isten nagy valaszínűséggel megfogja adni, amit kérsz.

Imádkozz szívből.

Szia,

Így van ahogyan az első leírta, néhány apróság még:

Az ima nem valamiféle misztikus varázslat, hanem tudatos, értelmes lelki történés. A Biblia világos magyarázatot ad mibenlétéről és gyakorlati jelentőségéről. Mégis sok minden csoda és titok marad vele kapcsolatban. Titok és csoda mindenekelőtt az, hogy Isten a maga végtelen nagyságában kész egyetlen emberre teljes szívvel ráfigyelni, ha az bármikor és bárhonnét is, őszinte hittel hozzá szólni, tőle kérni kíván. Jézus így szólt erről:

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozz a te Atyádhoz… aki titkon néz és válaszol neked nyilvánvalóan” (Máté 6:6).

Mindez a legegyszerűbben történik meg, ha az ember az őszinte hit és segítségül hívás lelki magatartását tanúsítja. A valódi imádkozáshoz, vagyis az Istennel való tényleges kapcsolatba lépéshez az ember vágyakozásán kívül csak az alábbiak szükségesek:

– A teljes belső egyszerűség és őszinteség magatartása mindennemű önszuggerálás, önmanipulálás, pózolás, szerepjátszás, önhittség, érzelem- vagy élményhajszolás stb. helyett;

– Isten személyének bizonyos szintű megismerése a hiteles forrás, a Biblia kinyilatkoztatása által, hogy az ember tudja, kihez szól bizalommal;

– A Biblia kijelentései által felismert személyes bűnök megbánása, a tőlük való szabadulás igaz vágya és kérése;

– Kitartás a gondolatok összpontosításában, a belső ellenérzések, aggodalmak és kételyek leküzdésében. Mintegy belekapaszkodás az imádság általi kapcsolatteremtés és az imameghallgatás valóságára nézve tett isteni ígéretekbe. Sok-sok ilyen ígéret van a Bibliában. Kettő ezek közül:

„Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem” (János 6:37).

„Közel van a Úr minden őt hívóhoz, mindenkihez, aki hűséggel hívja őt” (Zsoltárok 145:18).

Az imameghallgatás tapasztalatának a megörökítésével is gyakran találkozunk a Bibliában. Úgy tárulnak elénk, mint amelyek minden őszinte imádkozó életében megismétlődnek:

„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította lábamat, megerősítvén lépteimet” (Zsoltárok 40:2–3).

„Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt” (Zsoltárok 138:3).

„Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem” (Zsoltárok 34:5)

Üdv. Péter

Úgy kell, mintha már megkaptad volna: hálásan.

De a saját érdekedben nem mindig kapod meg - attól még jól imádkoztál. :)

Amikor Jézus tanította tanítványait imádkozni, így kezdte a példának mondott imát: "Mi Atyánk..." Szóval Isten egy szülő. Lehet, hogy tévedek, de viszonylag fiatalnak gondollak, szóval, lehet, hogy nincs még gyereked. De biztos láttál már gyerekeket, akik az apjuktól kérnek különböző dolgokat. Van egy kis probléma a gyerekekkel, mégpedig az, hogy gyerekek. Még nem fenőttek, és emiatt nem igazán tudják, hogy hogyan működnek a törvényszerűségek ebben a világban, pl. mik a veszélyek, mi szolgál a javukra, és mi nem. Például nem biztos, hogy egy fagyi után még egy fagyira lenne szüksége a gyereknek, pedig mennyire biztos benne, hogy ő anélkül nem lehet boldog. Vagy például nincs itt az ideje, hogy egy 6 éves gyerek kapjon egy igazi motort, és kimenjen az utcára vele a forgalomba, bár szentül meg van győződve, hogy ő már elég nagy ehhez. Szóval a szülőnek a feladata, hogy mérlegelje, milyen kéréseit teljesíti a gyereknek gyorsan, milyen kéréseit teljesíti később, akkor, ha elég nagy lesz hozzá a gyerek, és milyen kéréseit nem teljesíti.

Szerintem hasonló helyzetben vagyunk mi is Istennel. Bár lehet, hogy már felnőttek vagyunk, és elég okosnak gondoljuk magunkat, Isten a sokkal okosabb, és még mindig ő látja át tökéletesen, hogy mikor és mire van szükségünk, ő világosan lát a szellemi világban is, mi meg nem nagyon. Ezt úgy írja a Biblia, hogy akkor adja meg Isten az kéréseinket, ha az az ő akarata. Az ő akarata az, hogy nekünk a legjobb legyen. Ezért nem ad meg olyan imákat, amik nekünk jónak, kívánatosnak tűnhetnek, de kárt okoznának nekünk. Amellett Isten távlati célokban szemléli az életünket, elsősorban abban a távlati célban, hogy a mennyországba jussunk. Egy jó apának is vannak távlati céljai a gyereke számára, például szeretné, hogy a gyereke tanuljon, hogy ebben az életben megállja a helyét. Ezért elvár tőle olyan dolgokat is, amik nem kényelmesek a gyereknek, pl. az iskolába járást, akkor is, ha a gyerek "imája" az, hogy hadd ne menjen ma iskolába...

A hogyanról pedig most ezek jutottak eszembe: őszinte, hitteli, alázatos, szenvedélyes, kitartó.

Megvallom, sokszor nem értem, hogy Isten miért úgy vezeti az életemet, ahogy vezeti. Az utóbbi időben volt már olyan, hogy beindult a "hiszti": egyik nap vádló, számonkérő és keserű dolgokat is mondtam Istennek. Érdekes módon, Isten nem sújtott agyon, és nem tagadott ki a családból. Ez döbbentett rá, hogy túl sokáig nem voltam őszinte Istennel az imáimban, és túl sokáig rejtegettem a fájdalmaimat előle az imáimban. Tudtam, hogy hogyan "illik" imádkozni, de féltem kiönteni neki a szívem őszintén, és csak gyűlt benne a megoldatlan negatív érzelem, ez vezetett a csúnya kiboruláshoz. Szóval az egyik fontos dolog az őszinteség, és nem szégyen, hogy Isten előtt megmutatjuk a gyengeségeinket, sebezhetőségünket, és a lelki terheinket Istenre vetjük az imában.

Lehetne írni a hitteliségről, az alázatosságról, a szenvedélyességől, a kitartásról is, de késő van, eléggé elfáradtam, és most elbúcsúznék.

üdv, a javuló Stefán

#5 Szabadulásra van szükségük.

Ezaz adás nem a Mennyből jön. Teremtmény ellenes, zavarja a személy nemi identitását.

Áldás.

Vagy abbahagyod a babonaságot és rájösz, hogy az életedért csakis és kizárólag TE vagy a felelős.

Ha eljutsz oda hogy nem másokat hibáztatsz a döntéseid következményeiért, hanem felvállalod hogy az életed minden dolgáért te vagy a felelős. akkor egy idő múlva minden elkezd egyre jobb és jobb lenni. Mert ha rájössz hogy te befolyásolod, ha felelősséget vállalsz, akkor tanulsz a hibákból is, így fejlődve egyre magasabb minőségű életed lesz.

Amíg mástól várod a csodát addig viszont csak ugyanott ugyanúgy semmit nem fejlődve éled a kis életedet.