Az milyen lenne Istentől, hogy én el hiszem a Református teológiát és nem fektetek hangsúlyt a jó cselekedetekbe, és ez miatt elkárhozok? Mit tegyek ahhoz, hogy mind a 2 teológiai ágazatnak megfeleljek? Biztos ami biztos

A református teológia nagyon nem ezt mondja.

Ha kiválasztott lennél, akkor magadtól lennének jócselekedeteid.

"Gyakorlatilag semmi jót nem cselekszem. Elkönyveltem magamban, hogy kiválasztott vagyok."

Nem tudom, hogy a kérdésed trollkodás-e, mert annak tűnik, de lényegében leírtad a pokolba vezető egyenes utat. Jézus azt tanította, hogy aki nem cselekszi az Ő tanítását, annak az utolsó ítéletkor azt fogja mondani az Atya előtt, hogy nem ismeri.

Sokszor azzal is jót tudunk tenni másokkal, ha nem tesszük a rosszat.

A jó cselekedetek pedig nem kell, hogy nagyok legyenek. Nem erről szól, hogy mindenki önkényeskedik és ételt oszt vagy adakozik.

Persze, lehet ezt csinálni. De maga az, hogy nem tesszük a rosszat már ha nem is a mennyország felé visz el, de legalább nem visz el a pokol felé.

Jó az, ha az ember tisztességesen bejár a munkahelyére és igyekszik olyan munkát végezni, ami tisztességes. Jó az, ha csak akkor megyünk táppénzre, ha valóban betegek vagyunk. Jó az, ha új kolléga érkezik a csapatba, akkor igyekszünk szívesen fogadni, még ha ellenszenvesnek tűnik is. Jó az, ha az új kollégát tanítjuk, nem pedig csak leb@sszuk, ha hibázik.

Az a jó, ha barátokat szerzünk és nem ellenségeket, de tisztességes úton nem mások kárára.

Jó az, ha meghallgatunk valakit. Néha jobb hallgatni, mint beszélni.

Tudod mi a jó? Ha úgy bánsz az emberekkel, ahogy szeretnéd, ha ugyanolyan helyzetben veled is bánnának. Ez jó!

A legfontosabb nyilván Isten szeretete és hogy ne szégyelljük hitünket. De ugyanilyen fontos , ha másokkal úgy bánunk, ahogy szeretnénk, hogy egy hasonló szituációban velünk is bánnának.

Ez jó.

De ha ennél jobb akarsz lenni, akkor úgy bánsz az emberekkel, úgy szereted őket, ahogy Jézus szerette őket.

Ez a legjobb.

Ha adományt adsz akkor azt tiszta szívből add. De ha sajnálod az adományodat odaadni, akkor ne is add oda. De a legjobb titkon adni az adományt, amit csak te és az Isten tudtok. Ennél jobb dolgok nehezen képzelhetők el.

Ha éhezőt látsz és megeteted, az jó. De, ha azt látod, hogy azért eteted a sajátodból, hogy a sajátjából halálba vedelhesse magát, az vajon jó-e?

Van , amikor az a jó, ha nem adunk. Elvégre, ha egy gyerek öngyújtót kér tőled, biztosan nem adod neki. Ha egy gyerek fegyvert kér tőled, vajon érdemes a kezébe adni?

Tudod, hogy mi még a jó? A gondolkodás! Isten nem véletlen adott ilyen agyat a fejünkbe. Az Isten akarata, hogy használjuk, ha már oda adta. használjuk a szánkat, az eszünket, a kezeinket a lábainkat, de a jót hozzuk ki belőle.

Ha Isten azt akarta volna, hogy templomba imádjuk, eleve templomokat is teremtett volna. Nem, az isten azt akarja, hogy gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel és útjainkkal imádjuk őt és persze a legfontosabbal: A szívünkkel.

Én így látom ezt, ezt próbálom gyakorolni. katolikusba kereszteltek be babaként, de ennyi. A reformátusnak és a katolikusnak is meg van a maga szápsége, de még a jehova tanúinak is. Sőt meg van a szépsége a zsidó nézeteknek és a muszlim nézeteknek is. Meg van a szépség minden vallásban és az ateizmusban is.

Én pedig haszontalan szolga mégis Jézust hívom az Istennek. Benne van minden reménységem.

Azt látom rajtad kérdező, hogy nem trollkodsz. Most a "kiválasztott" fázisban vagy.

Én is voltam ebben a fázisban. Most "bűnös" fázisban vagyok már. Sőt, "haszontalan szolga" fázisban, aki azt teszi, ami a dolga.

Én is ki lettem választva, de a fejlődésre. Majd megérted idővel. Nekem is ezt mondták, amikor "kiválasztott" voltam. nagyon dühös voltam. Hiszen én tudtam, hogy kiválasztott vagyok, meg volt a személyes Isten élményem.

Pár év az Isten keresésben és te is "bűnös, haszontalan szolgának" mondod magad.

A kiválasztottak nem mondják magukra, hogy ki vannak választva. Azt mások mondják róluk.

DE FIGYELJEN IDE MOST MINDENKI:

Én mondom:

Ez a Kérdező ki van választva! Dicsőség az Istennek, aki a Jézus!