Mennyire volt elterjedt a Katolikus Egyházban a latin nyelv használata?

Mikor és hol? A keleti katolikusok között szinte sose, mert ott a görög volt az elterjedt. A nyugati katolikusok tanultabb rétegei közt pedig jelentősen, mivel régebben a latin volt a világnyelv. Nem csak egyházi szinten, de nagyon sok állami dokumentumot is latinul írtak. Sok nemzet nyelve el se érte még azt a fejlettségi szintet, hogy egy királyi rendeletet, bullát meg lehessen fogalmazni.

Viszont népi szinten az adott nép nyelvét használtk.

Teljesen, de nem csak ott.

Magyarország hivatalos nyelve 1848-ig a latin. Az országgyűlési felszólalások latinul mentek. Aki tanult volt, az tudott latinul, de még a két világháború között is.

5-ös, igen, ez egy érdekes kérdés, hogy mikortól számítjuk. Valóban igazad van: 1844-ben V. Ferdinánd aláírta a magyar nyelv hivatalossá tételét. Amit egy olyan botrány előzött meg, hogy horvát képviselők nem voltak hajlandóak magyarul érintkezni, nacionalista okokból, csak latinul. A magyar oldalon betelt a pohár és átverték a törvényt, hogy tegyék akkor hivatalossá a magyart.

Abszolút igazad van, a nyelvkérdés egy folyamat: már 1832-ben két hasában jelentek megy a törvények, egyik oldalon latinul, a másik oldalon magyarul. Szóval kicsit kisarkítva fogalmaztam, mert használták a magyart korábban is, nem volt teljesen elnyomva.

Másfelől gyakorlatban még 1848-ban is használták latint törvénykezésben és az országgyűlésben, a nemzetiségek miatt, akik nem voltak hajlandóak a magyart használni.

Akárhogy is, szörnyű belegondolni, hogy ennyit nem adtunk meg a nemzetiségeknek, akkor, amikor még megadhattunk volna. Ha ezen múlt a későbbi trianoni lázálom meg aztán a XX. század diktatúrái, háborúi ... meg aztán épp ebben még igaza is volt a ,,lázadó'' horvát képviselőknek. A Magyar Királyság a középkorban született, az akkori nemzetfogalommal, tehát teljesen jogosan volt a birodalom hivatalos nyelve a latin. Az, hogy a nemzeti ébredés előtérbe hozta a nemzeti nyelveket, önmagában még nem jogosítja fel egyik nemzetiséget - tehát a magyart sem! - arra, hogy a régi keretet önkényesen felrúgva kiragadják az egyiket és azt tegyék az egész ország területén hivatalossá. Vagy tartjuk a régi kereteket, vagy probálkozunk valami átfogóan kreatív újjal (egyezkedés, svájci mmodell), de az nem megy, hogy kedvünkre tendenciozusan előnyünkre szemezgetünk belőle.

Ugyanezen okokból csak tüköroldalról nézve persze trianon is elmebaj volt, sajnos az egy későbbi történet.

Egyébként a latint szerintem egészen természetesen megszokja az ember, ha mindennaposan foglalkozik vele legalább félórát. Nekem a járvány előtt jött két évvel az az ötlet, hogy felelevenítem a régi lelkesedést, és a járvány még rá is dobott a lelkesedés felélesztésére a karantén idején. A nyelvkönyvek újratanulása után jött a műfordításokban elérhető ifjúsági irodalom olvasása (Harrius Potter, Hobbitus ille, Winnie ille Pu, Regulus), ma meg legalább passzívan megy az újkori latin irodalom könnyebb vagy a szakmámba vágó része is (Gauss, Newton, illetve némi segítséggel Keplertől a Somnium, Agricolától a De Metallurgia). Szóbeli szövegértés terén meg ott vannak a podcastok (Satura Lanx) vagy a hírek (Nuntii Latini) --- utóbbiban az orosz gázszankciók miatti huzakodásunk az EU-val miatt meg a választások kapcsán nekünk is sikerült bekerülnünk:

[link]

Szóval az akkoriak, tehát eleink is szerintem simán hozzászokhattak a latinhoz: ha valaki meg tudta engedni magának, hogy naponta legalább fél, egy órát rszánjon, és az iskolai alapjai is megvoltak, akkor simán karban tudhatta annyira tartani a tudását, mint ma mondjuk egy átlagos ember az angol nyelvismeretét, aki meg ennél többet is rászánt, az lehetett perfekt is. Erasmusnak vannak ilyen hétköznapi beszélgetései, könnyedebb, viccesebb hétköznapi történetkéi latinból.