Mormonok? Ők keresztények? Ha igen, akkor miért? Ha nem, akkor miért nem?

Sziasztok,

Egy kis pontosítás.

A "keresztény" görög chrisztianosz (Χριστιανος) szó a Szentírásból való: "Így történt, hogy egy teljes esztendőt töltöttek együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztényeknek." (Apostolok Cselekedetei 11:26)

Majd ez a kifejezés megjelenik még:

"Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem is, hogy kereszténnyé legyek!" (Ap.Csel. 26:28)

Lásd még: I.Kor. 7:15 és 9:5, valamint Gal. 1:22, I.Pt. 4:16

Tehát Lukács, Pál és Péter apostol is használta ezt a kifejezést.

Üdv. Péter

"A "Biblia" nem definiálja a keresztény fogalmát, sőt egyáltalán nem is szerepel benne ez a szó."

Valószínűleg sose olvastad a Bibliát el teljesen, mert szerepel benne.

"Azt vallotta teljes komolysággal, hogy Szókratész és Hérakleitosz éppúgy keresztények voltak, mint annak idején Ábrahám."

Ez végülis helyes megállapítás, pont annyira voltak keresztények, mint Ábrahám. Viszont nem voltak olyan értelemben keresztények, mint Szent Pál vagy bármelyik Szentháromság nevében megkeresztelt ember.

"Nem beszélt anonim kereszténységről"

Írtam, hogy milyen kifejezéssel élt. Tehát egyértelműen megkülönböztette a keresztényeket és az erkölcsös keresztény életet élő pogányokat.

"A keresztség βάπτειν-t jelent azaz „valamit teljesen víz alá meríteni úgy, hogy a víz összezáródjon felette.”"

Egész pontosan inkább azt jelenti, hogy bemerít, alámerít. Az őskeresztények a keresztségnek 3 formáját rögzítették, ebből ez az egyik. Egyébként további kritériuma az is, hogy élő vízben történjen, ne egy felfújható gumimedencében.

A jánosi és krisztusi keresztséget amúgy is rendkívül téves dolog összemosni. Ha ti mormonok ezt teszitek, még egy érv a mellett, hogy miért nem vagytok keresztények. A jánosi keresztség (amiben Krisztus részesült) csak egy jelképes bűnbánati cselekedet. Keresztelő Szent János is felhívta a figyelmet rá, hogy aki utána jön, az Szentlélekkel fog keresztelni. Pont ez történik az igazi keresztségben, a szentségi keresztségben, amit már Krisztus rendelt el és a Szentháromság nevére történik. Itt nem a víz mennyisége a lényeg, mint nálatok, a víz és olaj már csak jelképe az igazi, létrejövő szentségnek.

"Hiszem, hogy sajnos sok mai "keresztényre" (köztük katolikusokra, protestánsokra, ortodoxokra és mormonokra is) azt mondja majd "Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket." Hiszem ugyanakkor, hogy sok buddhista, hindu, ateista, muszlim és persze zsidó és keresztény is lesz, akit majd jobbjára ültet."

Jézus se mondta, hogy mindenki üdvözülni fog, aki mondja, hogy "Uram, Uram". Tehát ezzel nem tudok vitatkozni.

Az utolsó mondattal viszont már tudok a Biblia alapján. Jézus teljesen egyértelműen a benne hívőkről mondja azt, hogy üdvözülnek. Nem zárja ki, hogy mások is, de őket bízzuk az Ő bölcsességére és irgalmára.

Igaz, a pontosítónak igaza van, tényleg van néhány szakasz ahol szerepel a keresztény szó, de ezek egyike sem a kereszténység definíciója, mert az valóban nem szerepel a Bibliában.

A mormonok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében keresztelnek, teljes alámerítéssel, miután a megtért kinyilvánítja hitét és keresztelkedési szándékát egy keresztelkedési interjúban. A vízzel való keresztelést követi a Szentlélekkel való keresztelkedés, amit a mormonok konfirmációnak neveznek és a keresztelkedést követő első úrvacsorai gyűlésen történik.

"A mormonok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében keresztelnek..."

Ami Joseph Smith szerint 3 db isten. A Mennyei Atyának meg van egy Mennyei felesége, akinek a gyerekei a Fiú és a Szentlélek, meg pl. a Sátán is.

""A mormonok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében keresztelnek..."

Ami Joseph Smith szerint 3 db isten. A Mennyei Atyának meg van egy Mennyei felesége, akinek a gyerekei a Fiú és a Szentlélek, meg pl. a Sátán is."

Valóban van szóhasználati különbség. A mormonok szerint Egy Istenség létezik és annak 3 isteni személy (isten) a tagja, ezek az Atya (Mennyei Atyánk), a Fiú (Jézus Krisztus) és a Szentlélek. Valóban hisszük (egy himnuszunk említi), hogy Égi Anyánk is van ott fenn, de nincs szó róla mint az Istenség tagjáról. Kizárólag az Atyához imádkozunk, Jézus Krisztus nevében, és a Szentlélek közvetítésével érkezik a válasz imáinkra.

Az Atyának elsőszülöttje a lélekben és egyszülöttje a testben Jézus Krisztus. A Szentlélekről ilyet nem tanítunk. Joseph Smith egy korai tanításában (Előadások a hitről) úgy szerepel, hogy a Szentlélek az Atya és a Fiú együttes közös akarata, de ez nem Szentírás csak tanítás. Amit szentírás rögzít az annyi, hogy a Szentlélek az Istenség harmadik tagja.

Mindenki más (mi emberek, az angyalok, valamint a sátán és démonai is) Mennyei Atyánk lélekgyermekei, e tekintetben hasonlóan Jézushoz, de eltérően abban, hogy a testben viszont földi szüleink vannak (már akinek van, mert a sátánnak és démonainak nincs).

Katolikus szemmel ez valóban szörnyű eretnekségnek tűnhet, ha valaki nem gondolja mélyebben végig, hogy mi mit is jelent, de ezzel együtt a mormonok istenképe ma közelebb áll a katolikusokéhoz (is), mint azok a vitán felül keresztény korai keresztény áramlatok amelyek a niceanum előtt és még bőven utána is léteztek (ariánusok, monofiziták, nesztoránusok, keresztény gnosztikusok, adoptionisták, apollinaristák, doketisták, pneumatomachiánusok, triteisták vagy a szabellizmus hívei, hogy csak néhányat említsek és akkor még nem beszéltem a mai unitáriusokról stb).

Sziasztok,

Akkor pontosítsunk tovább. A keresztény szó önmagában hordozza a definícióját az eredeti görög kifejezésben: chrisztianosz (Χριστιανος), ennek jelentése: krisztusi, Krisztus-követő, Krisztushoz tartozó. Ábrahámról még könnyen elhihető, hogy ilyen ember volt mivel személyesen ismerte Krisztust, sőt bizonyos értelemben baráti viszonyban is voltak. Szókratész és Herakleitos azonban már sokkal kérdésesebb mert róluk nem találunk ilyen leírást, hogy találkoztak volna Krisztussal.

Üdv. Péter

A Krisztussal való találkozás a többségünk számára (akik nem a Szentföldön éltünk az 1. század elején) transzcendens hitélmény amiről általában csak bizalmas körben beszél aki átéli és nem is feltétlenül tudjuk szavakkal igazán jól kifejezni a tartalmát. Amit elmesélnünk az inkább szimbolikus-metaforikus érzékeltetés mintsem a valódi tartalom megosztása. A szent iratok ezeknek a találkozásoknak az emlékeivel vannak tele, van aki párbeszédként, sztoriként, más képi formában, zsoltárban vagy más módon ábrázolja az ábrázolhatatlant.

Ezékiel a Kébár folyó partján élt át egy ilyen élményt. Mivel zsidó szellemi környezetben élt, így ennek lenyomata egy ószövetségi tekercsre került. Ha Ezékiel ugyanezt az élményt a Gangesz partján éli át és barnább a bőre akkor ez az emlék a hinduk vagy buddhisták vagy a jainisták szent hagyományát alkotná.

Hogy Szókratész mit tanított azt sajnos csak Platón visszaemlékezéseiből ismerjük, de amit tudunk Szókratészről az alapján én is keresztényinek érzem, hogy aztán erre milyen módon ihlette vagy inspirálta az Istenség azt nem tudom. Mindenesetre én abban hiszek, hogy ami új felfedezés-felismerés-alkotás történik az emberiség kultúrtörténetében, tudományban, művészetben, filozófiában vagy a vallásokban abban Isten motiváló ereje, inspirációja, ihletése, kinyilatkoztatása mindenképpen szerepet játszott és játszik ma is. (Ezért vagyok mormon, hiszen a folyamatos kinyilatkoztatás tantétele az ami a mormonizmus differentia specifica-ja a kereszténységen belül, nyilván a materialista teizmus és az evangélium visszaállításának adott formája mellett.)

A kinyilatkoztatás mindig kegyelmi állapotban történik és szorosan kapcsolódik az üdvösséghez. Ez mindig egy találkozási esemény, mégha az átélőjében nem is tudatosul eként. Így, hogy ki követi Krisztust azon az ösvényen ahol Ő jár nem is olyan könnyen eldönthető a nem triviális esetekben, és nyilván abból van sokkal több.

"Valóban hisszük (egy himnuszunk említi), hogy Égi Anyánk is van ott fenn, de nincs szó róla mint az Istenség tagjáról."

Szóval egy különálló valaki, a három isten mellett, akit imádtok. Akit nem imádtok, de létezik. Nem tűnik fel, hogy a Biblia alapján ez valahogy nem stimmel?

"Valóban van szóhasználati különbség."

Ez nem pusztán szóhasználat:

[link]

"Ennek megfelelően mindannyian gondolkodnak, cselekszenek, beszélnek, és mindenben egyformák; és mégis három különböző és különálló entitásról van szó ( Mormon Doctrine , 319. o.)." Ez triteizmus. Szóval nem tudom, mit keres a felsorolásodban a triteizmus, mint eretnekség, amikor ti is ezt az eretnekséget valljátok.

"Sokan, akik a hármasság koncepcióját vallják, az ószövetségi szentírásokra hivatkoznak annak bizonyítékaként, hogy csak egy Isten létezik (1Mózes 1:1; Ésaiás 43:10-12; 44:6, 8; 46:9), de ezek a versek, ahogyan eredetileg írták, nem tett ilyen állítást."

"Az Ézsaiás 44:8-18 félreérthetetlenül világossá teszi, hogy a próféta a bálványimádást ítéli el, és nem a több istenbe vetett hitet."

Tehát itt is mit próbál magyarázni? Hogy a monoteizmus nem igaz. Nagyon jól csűröd-csavarod a dolgokat, csak hogy ne kelljen nevén nevezni a dolgot, pedig teljesen egyértelmű, hogy miről van szó.

"Bár az Utolsó Napi Szentek valóban hisznek az istenek sokaságában, és helyesen nevezhetjük henoteistának őket (azaz egyetlen Istent imádnak anélkül, hogy megtagadnák mások létezését) vagy szociális szentháromság hívőknek (három isteni személy, akiknek egysége egy szeretetteljes kapcsolat), mi fenntartjuk, hogy „az igazi és üdvözítő értelemben vett imádat” az Atyaistent illeti. (Bruce R. McConkie, Doctrines of the Restoration , 60. o.)

Krisztus-imádásunk egészen más jellegű. Bár „áhítattal hálásak vagyunk Neki, aki megváltott minket”, szeretjük és tiszteljük Őt a tökéletes példaért, amelyet nekünk adott, mégis fenntartjuk a legmélyebb hódolatunkat az Atyaistennek."

Valamint még beszél, arról is, hogy végül is nem fogadják el a háromságtant, hiszen nekik van igazuk.

És még pluszban mondanám, hogy az olyan kifogások, hogy, csak Joseph Smith tanítása meg hasonlók, nem mentség, mivel ha Joseph Smith nem tanította jól a dolgokat, akkor mégis mire épül a mormon vallás, ha már az alapító sem volt rendes próféta, aki korrekt módon tanította a dolgokat?

"Katolikus szemmel ez valóban szörnyű eretnekségnek tűnhet,"

Nem csak katolikus, hanem bármely keresztény felekezet szempontjából.

Egyébként fogalmam sincs miért vagyok lepontozva, amikor az első válaszomban szóról-szóra idéztem a Nagyértékű gyöngyöt. A másodikban, meg egyszerűen leírtam, hogy az Atya, Fiú, Szentlélek nálatok három isten. Talán nem voltam elég pontos, de a lényegen nem nagyon változtat. Nem vagytok monoteisták és ezt ti magatok is beismeritek, ami a fenti linkből és idezeteimből is látszik. Ráadásul te magad is beismered, hogy létezik a Mennyei Anya. Oké, hogy nem imádjátok, de attól még szerinted létezik. Az Egy Isten, ahogy a linkben is írjátok, az igazából három különböző lény tanácsa.

És akkor még jön a hab a tortán, ami erősen megkérdőjelezi, hogy lehet-e bármilyen szempontból is kereszténynek nevezni titeket:

Nézzük mi lesz azokkal, akik mindent jól csináltak!

[link]

"2.Istenekké lesznek

5. Mindenük meglesz, amivel Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus rendelkezik – minden hatalom, dicsőség, uralom és tudás"

Itt talán egyesek elgondolkoznak, hogy "Ez kicsit fura", hiszen Isten mindent tudó, végtelen, öröktől létező stb. tehát semmiképpen nem lehetünk olyan, mint ő minden tekintetben. (Meg ez a "istenekké váltok" valahogy gyanúsan hangzik, a bűnbeesés képe miatt...)

De itt a válasz, nem messze alatta, hogy ez mégis hogyan lehetséges:

"Joseph Smith ezt tanította: „Az evangélium első alapelve, hogy biztosan ismerjük Isten jellemét. … Egykor olyan ember volt, mint mi; …Maga Isten, mindannyiunk Atyja a földön lakott, ugyanúgy, mint maga Jézus Krisztus” ( Joseph Smith próféta tanításai, Joseph Fielding Smith [1976], 345–46).

Mennyei Atyánk ismeri megpróbáltatásainkat, gyengeségeinket és bűneinket. Könyörületes és irgalmas rajtunk. Azt akarja, hogy sikeresek legyünk, akárcsak Ő."

Szóval a furcsaság feloldása az, hogy Mennyei Atyánk egy halandó volt, egy olyan ember, mint mi, aki megistenült, mint majd mi is fogunk! tehát voltaképpen csak azt akarja, hogy bejárjuk azt az utat, amit Ő. És ez a hivatalos oldalukon van fenn!

Kedves #28 és #29 válaszoló!

Foglaljuk össze, hogy akkor miket is állapítottunk meg a hozzászólásaitokban és azok hogyan is viszonyulnak a Kérdező eredeti kérdéséhez:

1. Megállapítottuk, hogy a mormonok szerint a Bibliában nincs meg minden információ az Istenség természetéről, tagjairól és a teremtett látható és láthatatlan világról.

Ez tény, de ezt minden más keresztény is gondolhatja így, különösen, ha Isten tudását önmagáról valamivel többnek gondolja, mint amennyit az ember tud róla.

2. Megállapítottuk, hogy a mormonok nem fogadják el a nícea-konstantinápolyi, kalcedoni és később erre épülő további krisztológiai és szentháromságtani dogmákat.

Ez tény, de ez a kereszténységnek kritériuma csak akkor lehetne, ha Jézust, apostolait, a patrisztika korszakának híres egyházatyáit és apologétáit, továbbá kereszténység kultúrtörténetében mindvégig jelenlévő nem katolikus egyházakat és eretnekmozgalmakat sem tartjuk fontosnak a kereszténység részének tekinteni. Fájlalnám, ha valaki magát kereszténynek vallva így gondolkodna.

3. Megállapítottuk, hogy a mormonok nézőponttól és fogalomhasználattól függően a tekinthetők (kívülről nézve) triteistának, henoteistának, vagy szociális szentháromság hívőknek is sok más alternatíva mellett.

Ez tény, de ez az előző pont alesete. Nem arról szól a kérdés, hogy a mormonok tanításai katolikus (vagy egyéb niceánus történelmi keresztény) nézőpontról eretnekségnek számítanak-e (nyilván igen) hanem, hogy keresztények-e. Márpedig ha eretnekek, akkor keresztények, mert elhajlani csak valamitől lehet.

4. Megállapítottuk, hogy a mormonoknál a nagybetűs Egy Isten (Mennyei Atyánk, Elohim, akihez kizárólagosan imádkoznak), az Istenség (Godhead, amely az Atya, a Fiú és a Szentlélek, szándékban, célban, akaratban és kommunikációban felénk egységesen megnyilatkozó -nem szentháromságos- Szent Hármassága) és a kisbetűs isten (mint az élet egy fejlődési állapota) nem azonos fogalmakat takarnak. A szóhasználat e három fogalom tekintetében a mormonizmuson belül, és a mormonizmust más keresztény áramlatokkal összevetésben kívülről szemlélve is eltérő.

Ez tény, de egyfelől mi köze ennek a kérdésnek a kérdező Kérdéséhez, másfelől pedig a mindannyiunk által szentírásként elismert ószövetség is használja ezt a szót eltérő fogalmi tartalmakkal, ez tehát önmagában mégcsak nem is eretnekség. Exempli gratia 82.zsoltár 6-7: Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember.

5. Megállapítottuk, hogy a mormonok, ahogy korábbi válaszomban már jeleztem materialista teizmussal jellemezhetők, vagyis az Univerzumot minden létező összességének tartják, és Istenre mint objektív létezőre, tehát mint a Univerzum halmazának részére tekintenek. Továbbá az Univerzum elemeit alkotó létezők szubsztanciáját az „anyag” fogalmával jelölik. Joseph Smith szerint „anyagtalan anyag nem létezik”, tehát a lélek is anyagi természetű, legfeljebb finomabb szerkezetű annál, mint amit emberi érzékszerveink közvetlenül felfogni képesek.

Ez tény, filozófiai érdekesség, de Jézus semmi olyat nem tanított amit ne lehetne ebben a filozófiai keretben is értelmezni, tehát a kereszténységnek kritériuma nem lehet.

6. Megállapítottuk, hogy a mormonok, hisznek a felmagasztosulásban, vagyis abban, hogy a kisbetűs „isten” mint fejlődési állapot, szint, fokozat az ember számára elérhető, sőt Mennyei Atyánk célja is, hogy ezt elérjük. Az „isten” fejlődési állapotot elért létezők pedig képesek és alkalmasak arra, hogy az Istenséget alkotó isteni személyek közötti szeretetáramlásba (akarat és információcsere korlátlan és hibamentes minőségébe) bekapcsolódjanak és az Istenség Egységének részévé váljanak. Hisszük továbbá, hogy Mennyei Atyánk (Elohim, mint isteni személy) és Jézus Krisztus (mint isteni személy és egyúttal teljes megdicsőült és felmagasztosult ember) bőven elérik/elérték ezt az „isteni szerveződési szintet” és valóban leszakíthatatlan, örökkévaló tagjai is ennek az Istenségnek.

7. Ez tény, teológiai érdekesség, de Jézus semmi olyat nem tanított, amit ne lehetne ebben a teológiai-dogmatikai keretben is értelmezni, tehát a kereszténységnek kritériuma ugyancsak nem lehet. (Az pedig, hogy eretnekség-e vagy sem érdektelen a kérdés szempontjából, hisz nem ez a kérdés, sőt...)

Összegzésként idézek saját 4. pontban megadott válaszomból:

A mormonok „Keresztények, ha a kereszténység kritériuma, hogy valljuk "Jézus a Krisztus" azaz a názáreti Jézusban ismerik fel az emberiség felkent (christos) megváltóját. Vagyis keresztények, akik Jézus Krisztus tanítványainak vallják magukat, Őt tekintik az Új Lét tekintetében értelmezett végső meghatározottságuknak. Továbbá isten által kinyilatkoztatott szentírásnak tartják az újszövetségi könyveket, vagy általában a Biblia valamelyik kánonját. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza ilyen lelki közösség, tehát ebben az értelemben kétségkívül keresztény egyház.”