Baj az, ha bűn által jövök ki a bűnből?

Régebben, amikor nagyon izgatta a fantáziámat a pornó, megpróbáltam neki ellenállni, a figyelmemet elterelni és imában kérni a szabadulást, de nem sok sikerrel. Aztán később már engedtem a kísértésnek, és elkezdtem nézni ilyen filmeket, és azt vettem észre, hogy egy idő után ráunok (majd keresek másmilyen pornót, de azt is megunom), és többé már nem érdekel. Persze természetes vágyaim vannak, mint mindenkinek, de az más tészta. De az éppen "soron lévő" (nem túl durva) perverzió nézése már nem érdekel egy idő után, valahogy lecseng a dolog idővel. Már volt pár ilyen, mind elmúlt egytől egyig, és most nincsenek elfajzott vágyaim, hetero fiúnak érzem magam. Szóval végülis sikerült megszabadulnom ettől a bűntől, de olyan áron, hogy tudatosan belementem, tudatosan bűnöztem, hogy elmúljon a bűnös vágy. Ennek most örülnöm kellene, vagy pedig baj, hogy mindezt nem Isten segítségével akartam megoldani? (Mondjuk eleve nem értem, hogy lehet, hogy elmúlnak ezek nálam, amikor inkább erősödni szoktak és függőséget, megkötözöttséget okozni, legalábbis ahogy másoknál olvastam. Nem tudom, miféle "támadás" lehet ez a Kísértőtől.)

24/f