Isten megbocsájt a depressziós öngyilkosoknak, vagy nem?

Hozzáállás kérdése, hogy valaki hogy éli az életet. Amin tudsz változtatni, azon változtass. Nem biztos, hogy Isten tehet a problémáidról, lehet magad is hozzájárultál. Isten nem ígér gazdag és kényelmes életet a benne hívőknek jelen világban. "De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele."(1 Tim.) A szenvedés arra indíthat, hogy elkezdj mélyebben keresni, az anyagiakkal való foglakozáson túl, és megtaláld Istent, lelkileg, szellemileg fejlődhess. Hozzáállás kérdése az egész.

Igen, létezik ártatlan szenvedés is, nem véletlenül tartották érdemesnek Jób könyvét (ami egy irodalmi alkotás műfaja szerint) arra, hogy bevegyék a kánonba. Mit mondott Jóbnak a felesége, amikor hirtelen mindenét elvesztette és beteg lett? "Átkozd meg az Istent és halj meg". De Jób nem átkozta meg Istent, noha kérdőre vonta, miért történt vele ez.

Lehet haragudni Istenre, ezt tette Jónás próféta, aki kijelentette, hogy ő bizony "mindörökké haragszik az Istenre".

4,9 És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!

Isten mégse törölte el Jónást ezért. A Zsoltárokban is van számos helyen szó a szenvedő ember életérzéseiről.

Vagy amikor Jób könyve azt írja

7,18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

7,19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

7,20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

Jeremiás egyenesen odáig jut, hogy kár volt megszületnie:

20,14 Átkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szűlt engem, ne legyen áldott!

20,15 Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén őt.

20,16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben.

20,17 Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szűlt volna!

20,18 Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek?

Prédikátor könyve

4,1 Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vígasztalójuk nincs nékik.

4,2 És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élők felett, a kik még élnek;

4,3 De mind a kettőnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik.